Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-07 / 40. szám

ifjú lelkésznövendékek számára gyakorló intézetek állíttatnának, s igy pótoltatnának azok képzésében azon hiányok, melyeket az egyetem szervezeténél fogva ki nem tölthetett. Merültek ugyan föl több oldalról ellenvetések e törekvés ellen; voltak számosan, kik álliták, hogy „a gyakorlati készség annak idején magától megjö;" de az eshetőségekre kevéssé támaszkodó kezdeményezők egyáltalában nem engedék magokat törekvésükben megingatni; hanem — főleg hol az uralkodó maga is protestáns — felköltve a kormányok figyelmét, s kinyerve azok támogatását: már a fentirt korban sikerült h o m i 1 e t i k a i, katekhetikai, söt e x eegetikai, egyháztörténelmi és dogmatikai seminariumokat is létesithetniök. A fenálló lelkésznöveldék közt a heidelbergi a legifjabbak egyike. 1831. — Tiz évvel a badeni két prot. egyh. önkényes egyesülése után — nyújtatott be egy indítvány Hüffel prelátus által az első kamra elé e cim alatt: „Über die Einrichtung praktischer Intsitute zur Ausbildung der angehenden ev. christlichen Geistlichen," hol ez kevés ellenzőre talált. De nem igy a második kamrában, hol volt egyén, ki az indítványozott intézetet a „pietismus ápoldájának" nevezte. A második kamra mellett a lelkészi kar is hatalmasan küzdött ugy az indítvány, — mint a heidelbergi theologiai facultásnak az indítványt igen lényegésen módosító véleményadása ellen; de mit sem nyerhetett a — különben igen liberális — kormánynyal szemben, mely már azon időben is valamennyi tanintézetnek közvetlen tulajdonosa s föntartója vala. Az ügy azonban elhúzódott annyira, hogy a most már szépen virágzó növelde csak hat éves heves protestatiók (különösen az államnak a lelkésznövelésbe való beavatkozása ellen) s synodalis gyülésezések után léphetett valóban életbe 1837. jan. 5. miután a derék theologiai tanároknak sikerült ugy a kamrák, mint a synodus féríiait meggyőzni a felöl, hogy ezen intézet által az egyház minden tekintetben csak nyerhet. A lelkésznövelde tehát megszületett, még pedig nem mint az egyetemhez affiliált— hanem mint egy teljesen elkülönzött, az egyetemi tanévekre következő intézet, alapíttatva s föntartva az állam, — s vezetve a rendes egyetemi tanárok által, kiknek egyike mint director szerepel. A növelde első direktora a jelenkori német theologusoknak köztisztelet s nagy elismerésben álló Nestora, dr. Rothe lett, ki e végre Bonnból hivatott Heidelbergbe. Az intézet még születése évében megkezdé működését, s oly sikerrel, hogy a legjelesebb theologusok tanítványai is nagy számmal sereglettek Heidelbergbe folyvást, hogy hospitálhassanak a legéletrevalóbban szervezett, s Rothe, Paulus, Daub, Abegg stb. hírneves tanárok által vezetett seminariumban, mely különben az idegen (nem badeni) ifjakra nézve se nem kötelező, sem a saját egyházi elöljáróság által tekintetbe nem vétetik. A seminariumi cursus két tanfélévböl áll, mely bármelyik félév elején megkezdhető, ha a theologus egyetemi cursusát bevégezte s egyszersmind kiállotta a fölvételi vizsgálatot (tentamen) következő tantárgyakból: bevezetés az ó és uj szövetségbe; ó és uj szövetségi exegesis; egyház-és dogmák története; dogmatika és morál; homiletika, katechetika, liturgika és paedagogika (pusztán elméletileg.). A lelkésznövelde tantárgyai: bevezetés a prédikálás és katechizálásba; liturgika. pastorale egész terjedelmében, kapcsolatban a népiskolákról való tannal; egyházjog, különösen a badeni államegyház alkotmányát s az egyházi hivatalnok működési körét illető törvények ismertetése; az ó és uj szövetség gyakorlati magyarázata; a prédikáció története egybekötve a legjelesb egyházi szónokok prédikációinak kritikai ismertetésével. Ezeken kivül gyakoroltatnak a seminaristák az ó és ujtestamentom értelmezésében (im Interpretiren), egyszersmind beszélgetések tarttatnak velük a ker. hit- és erkölcstan s az egyh.- és dogmák története fölött; végül zene és ének. E tantárgyak kezelése a lehető leggyakorlatibb; csupán a liturgika tárgyalásánál van az ifjú subjectiv véleménye megkötve. A predikálásba való bevezetés történik, hogy az illető tanár kinevez bizonyos számú egyéneket, kiknek egy része valamely előirt sz.Írásbeli helyről egyh. beszédet ir, s azt elszónokolja, a másik rész pedig bírálatot ir ugy a miiről, mint annak elmondásáról, mi a következő órán olvastatik föl. Ez alkalommal jogában áll a megbiráltnak ellenészrevételeit megtenni s müvét — ha a biráló által nem helyesen fogatott föl az — értelmezni s indokolni az egész hallgatóság elölt. A katechizálásba való bevezetés is ilyformán történik. Kiad a tanár egy, vagy több kinevezett ifjúnak egy-egy sz. történeti esemenyt, kik azokat kérdések és feleletekben dolgozzák fel maguknak; aztán az illető tanár néhány gyermeket hivat a népiskolából, kik minden előkészítés nélkül állíttatnak az ifjú elé. Ez az egész történetet röviden s népszerűen elbeszéli előttük, s aztán kérdez, igyekezve a gyermekekkel azon feleleteket eltaláltatni, melyeket ö följegyzett magának; a bírálók pedig hallgatnak és jegyeznek. Bírálati eljárás mint előbbinél. A pastorale egyes részei, mint pl. a prot. lelkész hivatása stb. külön pensumokat képeznek; de olyakat, melyeket a hallgatók ugyszólva maguk fogalmaznak. Itt ugyanis az eljárási modor ez: a tanár pár kezdő órán általános elvekben előterjeszti az érdeklett tandarab vázlatát, előtérbe állítva követendő rendszerét, aztán e rendszernek megfelelöleg kérdéseket intéz a gondolkozásra fölhívott tanítványokhoz, s ha ilyenkor azok a tapasztalás vagy józan észből okoskodva eltalálják a szeg fejét: az ö feleietjük képezi a tanulmányozandó manualist. — Kell, vagy lehet-e e módot eléggé dicsérni, mely által a gondolkozás s önállóság oly tapintatosan fejtetik az ifjúban ? Az egészséges egyéni nézet szinte ily megtiszteltetésben részesül az egyházjogi, exegetikai, valamint a hit- és erkölcstani elvekre nézve is, ugy hogy valóban öröm hallgatni, midőn az intézet tagjai iskolákra szakadva vitatkoznak egymással, mint megannyi önálló theologus, kiket álláspontukon még tanáraik sem igyekeznek megingatni, ha csak nem valamely megállhatlan (pl. merev orthodox, pietistikus stb.) iskola elveit vallják, A pádagogikát pedig ugy gyakorolják, hogy a népiskolai ügy minden oldalról való ismertetése mellett elvezettetnek az illető tanár által a helybeli alsóbb s felsőbb népiskolákba hetenként 1 — 2 órán, midőn rendesen van köztük egy alkalmilag kinevezett referens, ki a látott és hallottakra tett megjegyzéseit irásba foglalva olvassa föl a következő padagogikai órán, miket a tanár rendesen a maga által tett megjegyzések s észrevételekkel összehasonlítva bírál meg. (Ezeknek már talán Nagy S. úr is elengedné a három évi rektóriát !) Ily modorban hallgatván és gyakorolván magukat a hallgatók két féléven át: mint a nép és gyermeknevelés minden híveivel lehető legkörülményesebben megismerkedett s a lelkészi pálya szakmájával legalaposabban saturált egyének bocsáttatnak az u. n. államvizsgára (Staatsexamen), mely szigorlat kiállása után azonnal képesitvék az ifjak egyszer mindenkorra, bár legalább egy évi káplánkodás, mint „hasznos gyakorlat" megkívántatik (100 dél. ném. — 85 és % o. é. ezüst frt fizetés s egész ellátás mellett). A növelde szervezetét illetőleg csak már figyelemreméltóbb pontot jegyzünk fel. Minden badeni theologus köteles az intézetet két féléven át látogatni. Ha a fölvéte-