Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-07 / 40. szám

ESZMÉK NÉP ÉS ELEMI ISKOLÁINK CÉLSZERŰ VEZETÉSÉHEZ. V. A nép- és elemi iskolai oktatás. A nevelést az oktatás célszerű kezelése nagyban elősegíti. Az iskola feladata, mint fentebb kimutattam, az oktatva nevelés. A nevelés és oktatás egymáshoz annyira rokon fogalmak, hogy ezeket még az elméletben is nehéz megkülönböztetni, a gyakorlatban, ugy szólván, ezt tenni, nem is lehet, minthogy nem lehet a gyermek szellemi erejének egyikére ugy hatni, hogy azt a többi ne érezze. A midőn oktatunk, nevelünk is egyszersmind és megfordítva, ha nevelni akarunk oktatnunk kell. Niemeyer szerint az oktatás szándékos közlése az ismeretek és ügyességeknek és útmutatás azok megszerzésében. Az oktatás feladata az ismeretek olyszerü közlése, hogy azok ne csak az emlékezet, hanem különösen az értelem tulajdonaivá váljanak. Ennek kivitelében rejlik a tanmódok érdeme. Az oktatás szabályainak meghatározásánál szem előtt kell tartanunk, hogy a tantárgyakat részint cél részint eszköz gyanánt kell tekinteni. Ha azt akarjuk, hogy az oktatás nem pusztán az ismeretek közlése, hanem a szellem fejlesztése is legyen, azon kell lenni, hogy a gyermeki lélek öntevékenysége korán működjék. Az ember minden ismerethez a szemlélet és az ezáltal felébresztett gondolkozás űtján juthat, az a főteendő tehát, hogy a szemlélet, az ezzel karöltve járó képzelő és emlékező tehetség és a gondolkozásban gyakoroltassanak a gyermekek jó korán. Az ismétlés által az ész és szivre hatás állandósittatik, ugyanazért ezen nevezetes tényezőt számításba kell venni. Ha oktatásunk eredményt hozó akar lenni, a szemlélő tehetséget ki kell mindenek előtt annyira fejleszteni, hogy az mindig helyes fogalmakat eredményezzen. A gondolkodó tehetség sokoldalúságát is minden erővel elö kell mozdítani. — A gyermekben a szemlélödési és utánozási hajlam fejlődik külömben is legelőször és leginkább, fel kell ezen hajlamokat az oktatás körül használni. A szorosabb értelemben vett oktatás kétféle úton az előadás és a kérdézgetés által megy véghez. Az előadó mód szemléleten alapuló, kimerítő, határozott, természet mutatta utat követő, rövid mondatokban működő, szabad, érthető és részletezett legyen. Az előadás akkor történik szemlélet alapján, ha az ismeretet, melyet közöl bizonyos tárgyhoz köti. Nem lehetséges ez ugyan minden esetben, de a hol és a mennyiben lehet, ha az emlékező tehetség felhasználásával is, ezt nélkülözni nem szabad. Kimerítőnek akkor mondhatni az előadást, ha az mind azt, a mi hasznos és szükséges, közli. Teszem ne csak a lakosok számát közöljük valamely városról, hanem annak nevezetesebb történeti fontos voltát, és a társadalmi életre vonatkozó működösét is, minő az ipar kereskedelem, termékelés, tudomány és művészet ápolása. Határozottnak előadásunk akkor nevezhető, ha a kitűzött tárgytól el nem térve azt elég világosságba állítjuk. Az előadásnál lehetőleg kerülni kell az elvont fogalmakat, valamint az idegen a gyermekek előtt még nem ismeretes szavakat, valamint a hosszú bonyolított mondatokbani beszéd módot. A szabad előadás alatt értem azt, hogy a tanitó soha se kösse magát a kézben tartott könyv vagy füzethez, mert a más által készített tankönyv mindég zavarja az önállóságot. És bármi nemű irathoz kötés akadályozza a tanítót az előadásra fektetendő erökellö alkalmazásában. Az előadás akkor nevezhető érthetőnek, ha a tanitó beszélő organuma nem hibás, azaz kiejtése tiszta, beszéde sem túlságosan lassú, sem gyors, és a hangsúlyozás helyesen alkalmazott. Hogy előadásunk eredménythozó legyen, szükséges, hogy különösen a kisebb gyermekek oktatásánál szakaszokra osztott legyen. Minden szakasz bevégzésénél szükséges, hogy kérdezgetés által számul vegyük munkálkodásunk eredményét. Az előadás tartalma, elbeszélés, leírás, magyarázat, kifejtés, bizonyítás vagy alkalmazás, a szerint a mint az oktatás menete egyiket vagy másikat kivánja. Az elbeszélés elmúlt események közlése, miért is ilyenkor az előadásnak egyszerű világos, élénken megragadó beszéléssé kell alakulni. Az elbeszélésnek mindenkor a kedélyre kell hatni, mi azáltal érhető el, ha a föesemények érzékekre ható festő részeit különösen kiemeljük. A leirás a növendéket bizonyos még ismeretlen tárgyra figyelmezteti, közölvén vele annak ismertető jeleit; ugyanazért ennek szemléleten alapulónak, határozottnak és jól rendezettnek kell lenni. A magyarázat megrövidített leirás, bizonyos dolgok jellegét és származását közli. Valahányszor egy uj szó vagy tárgy fordul az oktatásban elö, mindannyiszor kötelessége a tanítónak azok alkalmazásáról kellő felvilágosítást adni. Az előadásnál különösen kell arra figyelni, hogy az az ismereteket rendezve közölje, és hogy igy a dolgok keletkezése, képződése, idöszerinti változása és áttekintése által a növendékek korán megszokják a dolgok eredetéből, történetéből azoknak értékét megítélni. Az előadás vagy alkotó vagy taglaló. — Az alkotás (synthesis) egyes részek ismertetése után adja az ismert egészet. A taglalás (analysis) először az egészet ismerteti és azután bontja alkatrészeire a tárgyat. Az ismeretek az első úton származnak. A taglalás által pedig az ismeretek felfogása felöli biztosságot szerezhetjük meg. A kérdezgető mód részint a célból alkalmazandó, hogy megvizsgáljuk vájjon az előadott ismereteket felfogták-e és birják-e a növendékek, részint pedig azért, hogy ennek alkalmazása által a növendékeket összehasonlítás és követ-