Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

tebb célját meghiusulva látván, a községi magtár eszméjével felhagyott s a 260 köböl (pozsonyi mérő) zabot a gömöri ev. esperesség felügyelete alá azon megbízással helyezte, miszerint ez a gócsi ag. hitv. tanitó fizetésének javítására és az iskola felvirágoztatására szedje be a 260 köböl zabot s állítson abból a leányegyház részére állandó magtárt, mihez az esperesség már komolyan hozzálátott. Ki ne örülne ezen felekezeti szükkeblüségen magasan felül álló nemes tetten s ki ne óhajtaná: hogy a kegyelmes Isten ö nagyméltóságát és magas családját áldásával tetézze és jóllétben virágoztasss. Másik nemes tett, melyet szinte gömöri esperességünk köréből kell felhoznom az: hogy Szontagh Pál esperessé^ felügyelő űr felszólítása nyomán és hozzájárulásával, S z e n l-l v á n y i Miklós, Mih a I ik Pál, Szik-Ia y Ede, Gá 1 János, Latinak Rudolf, Draskóczy Gyula, és Szontagh Boldizsár urak 100 frtot meghaladó áldozatot tettek mull év folyamán a nevelés oltárára s abból 6 vasárnapi, 6 politikai újdonságot, 2 egyházi lapot, 5 Evangelikot hordattak a néptanítók számára s e fölött még Latinák Rudolf úr saját vasárnapi újságával, Draskóczy úr pedig a „Buda-pesti Szemléivel ajándékozák meg a néptanítókat. Vegyék hitbuzgó uraink e nemes tettökért a tanítók Jegforóbb köszönetét, részemről pedig engedjék megújítani azon alázatos kérelmet, hogy e kegyökkel a néptanítókat továbbra is gyámolítani ne terheltessenek. Rozsnyón, 1866-iki ján. 12-én. C z é k u s, föesperes. KÜLFÖLDI EG-YHÁZ- és ISKOLA. EGY VONÁS A SKÓT VALLÁSOS ÉLETBŐL. Említve volt a lapokban, hogy főtisztelendő Török Pál superintendens úr buzgó és fáradhatatlan utánjárásának sikerült azon a papi pályára készülő protestáns ifjúságra nézve oly megbecsülhetetlen — jótéteményt kinyerni, miszerint évenkint kél magyar prot. theologus tanulhat az oly gazdag vallásos életű Skotia fővárosában, Edinburgban, ugyanott lakó buzgó adakozók költségén. Ez idén történt az alapítvány első izbeni igénybevétele két theologus által, a kik egyikének leveléből közöljük — saját engedelme folytán — az alábbi sorokat, mint a melyek az edinburghi vallásos élet egyik mozzanatát elég érdekesen ismertetik. A levél illető része igy hangzik : „A proletárok Edinburghban is nagy számmai vannak, legnagyobb részt az ó-városban lakva, s a templomban minden este prédikálnak nekik, valamint az utcákon is a „newcollege-i tanulók. De hogy a prédikációkat még bizonyosabban hallgassák, s ilyen tanításokban betegeik is részesüljenek, a free church ifjai egy „new-college missionary society" cimü egyletet alakítottak, melynek mindenik tagja magára Vállal 5—6 házat s azokat látogatja. Az egylet mintegy 4 év óta áll fenn, s költségei részben templomokban prédikálás alkalmávali gyűjtés-, részben önkéntes adományok s a tagok részvény dijai által fedeztetnek. Minden deák tag fizet egy schillinget (54 kr), s évi kiadásuk — miután a missiót egy vasárnapi iskolával is gyarapították — mintegy 1000 forintot tesz, a melyet a szegények ruházatára, betegek ápolására, — s ha másként nem tudják megnyerni a jóra a szegény nyomorult embert — kisebb nagyobb kocsmai adósság kifizetésére fordítanak, hogy ez utóbbi által ne kényszeríttessék az illető tovább is oda járni, s a bűnnel szakítani tudjon. A vasárnapi iskolába már több mint 110 utcai csa/ t

* vargó jár, vegyesen fiu és leány, a kiket egy-két fizetett s jól képzett tanitó oktat; irnak, olvasnak, imádkoznak, énekelnek, s számolnak fejből és irva; s hogy valami legyen a mi még jobban odaköti a gyermekeket is, minden két-három hóban tartanak nekik egy kis vidám thea-estélyt. Minden 10—15 fiu mellett van egy-egy theologus, a ki segiti őket írásban, olvasásban stb., hogy a tanítót követhessék, s a leányok közt tanitónék és más kegyes hölgyek, kik megtisztelve érzik magukat ha felszólittatnak. Az egylet hetenkint tart egy gyűlést, a melyen mindig van egy-egy kitűnő lelkész, missionárius, tanár, vagy tábori pap, a kiktől a lelkészi eljárás minden rendű részeiben érdekes eseteket és utasításokat hallhatni. Az idén a társulat szélesült, a mennyiben egy kegyes tanárné ajánlkozott, hogy ö a proletárok között „anyák meetingjét" fog tartani, melyen a szegény asszonyoknak az anyai és női teendőkről oktatásokat ad, s egy másik a „bible-woman"ságra vállalkozott, hogy t. i. a házaikhoz jár el sorba, s olvas nekik a bibliából. A téritö-deákok eleinte az utcán álltak beszédbe * dologtalan emberekkel, s mikor megismerkedtek, ajánlkoztak, hogy ha ellenökre nem lesz, meglátogatják őket, s igy most már mondhatni minden proletár részesül látogatásban, kivéve az irek nagy részét, s azon helyeket a hol ezek sokan laknak, mert róm. kath. hitet vallván a látogatást nem engedik meg. Azonban a missionáriusoknak nem igen könnyű a dolguk, sokszor fél esztendeig sem tudnak semmire sem menni, mert a nép hallgatja ugyan a bibliát, imádságot, beszélgetést, de ezeknek hatása nem igen látszik meg életükön. Igy egy öreg ember félévi fáradozás után lön megnyerve ; a tékozló fiu olvasásakor mondta, hogy ezt ismeri, s ez által a missionárius alkalmat nyert közelebbről beszédbe eredni vele, s azóta az öreg jó templombajáró, munkát keresett magának, s szobája is lehetőleg tiszta, rendes. Egyszer egy leány meghalt gyermekszülésben, s történetesen a missionárius-deák épen abba a házba menvén, említették neki; ez megnézte és megdöbbenve látta, hogy ez a leány egy pár héttel azelőtt ott volt egy famíliánál, a hol ő János III részét olvasta, s mikor a 14 és 15-ik verseknél volt, megállította, hogy szereti-e Krisztus a szerencsétleneket? A missionárius beszélt aztán hozzá biztatva és vigasztaló-Iag, s mikor a leány haldoklott, mindig azt beszélte, hogy ö ezután csak Krisztust fogja szeretni; a mi annyira meghatotta az egész családot, hogy a missionáriust — bár katho-Iikusok — megkérték, járjon ö hozzájuk is el. Egy öreg embernek kitört a keze, s egy theologus felhasználva az al-