Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

Iglón, 1860, dec. 18, — Erről pedig csak azt mondhatom, hogy nem nekünk való lesz, kik ugyan — névleg — tartjuk az igazgatótanári hivatalt középtanodáinkon; hanem azért a növendékek bizonyítványait nt. uraink egyvalamelyike által is aláíratni szoktuk. — 4. Igazgatói utasítás az iglói ev. közönség iskoláiban. Dehogy! ez mégis különös. Oly emberekkel van most ügyünk, kiknél a szóbeli jó indítványt követi a tettben kivitel. Ezzel aztán befejezve a tulajdonképeni mü, az első füzet. Záradékul van még 18 lapon előadva: az iglói uj iskolaépület. Ezen akalomból értekezik érdemes paedagogbölcsészünk, a kiadó úr: „az egészséges és célszerű tanodai helyiségekről, különös vonatkozással Iglóra. 1865." Ilyen tárgyhalmaz, ily roppant készlet van együtt a jelen füzetben. Nem hiában, — öt éves működés eredményét hivánja felmutatni; továbbá ez a reákövetkezendő többi füzetnek ajánló bemutatása. — Hazánkban, tudtomra, ez az első eset, midőn prot. néptanítói egyesületnek ily tekintélyes életjelével találkozunk. Méltó annálfogva annak eredetéről bővebb tudósítással szolgálnunk. Emlékezünk rá, mily nehezen birt létrejönni a „Néptanítók Közlönye." Fölujithatjuk emlékét az ötvenes évek utófelében oly jelesen szerkesztett „Néptanítók Könyvé"nek s az ezt követet „Iskolai Lap"nak. Tegyünk már egy futólagos szemlét a külső alak és béltartalom felett ezen uj és ama régibb eredetű vállalatoknál. Örvendve látjuk a haladást egy részben, — mivel van már tulajdonképi néptanítók egyesülete s annak tudományos szakbeli képzettsége tanusithatására, önképzésére szolgáló munkatere, van évi füzetekben megjelenő folyóirata, melyDen a nagy közönség elébe tárhatja hőn üdvözölt életmunkássága bizonylatait. De másrészben tán elszomorodnak némely kicsinyhitűek, látva, miként ezúttal is „nem magyar fejekre termett a babér." — Ismertető azonban a külszín alatt rejlő valóságon épít, s a legőszintébb örömmel köszönti a „Jahresheft" megjelenését, kívánva annak sok évi boldog tenyészetet, utódainak elszaporodását, mint az ég csillagai vagy mint a pusztának és a tengermellék homokszemeinek a mily tömérdek az ö sokaságuk. Miért ?. Mivel nyeremény az nekünk egészben véve. Kárunk benne csakis annyi lehetne, a világtól elmaradt sik magyarföldi tanitó — a németnyelv miatt — idegennek tartaná azt. Hiszen a mi szegény, igen szegény hazánkban, kivált mióta a latinnyelv uralkodó érvénye megszűnt, ugy is a gazdag német irodalomhoz kell fordulnia bármely szakbeli tanulmányozónak, — kivált a növeléstudományt illetőleg, mely szak a német geniushoz annyira közeli rokonságban áll, hogy épen innét paedagogikus nemzetnek hivatik. — Avagy, kérdem, melyik Bendegúz-ösü alföldi polgártárs arrogal magának a szepességieknél jobb hazafiságot ? Annak ott, a helyszínén kell ösmernie őket, s hódoló tisztelettel fogadja példányul e nemben is. Azért pedig, mert valaki ágost. hitvallású vagy tán róm. kath. paedagog, tehát a mi számunkra nem is Írhatna valami jót, — mint egy némelyik papunk mondaná,— magyar prot. tanitó barátom vedd fel és olvasd, tanulmányozd jó lélekkel a szakodra tartozó munkát. Nem most először mondatik Magyarországon amaz igazság: a pap felekezet tisztviselője, a felekezés fentartója, szétválasztó; mig a tanitó az emberiségé, tehát összekötő elem. SÖt olvasom egy helyütt, nyomtatásban, ezt is: „A világ fordul, — és fordulatát épen oly következetességgel mutathatni ki szellemi változataiban, mint az anyagiakban; — fordul, és fordulatában a tanitót, aki eddigelé mint felekezeti hivatalnok, némi alárendeltségben kellett hogy álljon más hasonló hivatalnokok irányában, azért, mert az embereknek igy tetszett fogniok fel a viszonyt, — öt fogja, a tanitót ezentúl fölülállitani, inint haladó lényegének hatékonyabb mozgatóját, ö hozzá fog csatlakozni és öt fogja magához ragadni s vele és általa önszellemülte nagy tettén munkálni." Mig azonban ez bekövetkezhetnék, vegyük számításba a tényleges viszonyokat, — és közelebbről alkalmazva e „Jahresheft"-re, e mely felöl kimondjuk, hogy minden, józanul támasztható, igénynek megfelel. Ismertető ugyanis beigazolni kívánná azt, hogy miért nem tőlünk vagy a mieinktől származott az ? számításba veendő e tekintetben 1. Az, hogy ágost. hitvallású s főként német nemzetiségű hittestvéreink földrajzi és ethnographiai valamint történelmi szempontból válhatlan kapcsolatban álltak a reformatio ota s állanak ma is a müveit prot. Németországgal s annak irodalmával. Egyebek közt pl. középtanodáinkban ritkaságul födözhetnék fel egy-két tanárt, ki a berlini, hallei, jénai, göttingai, heidelbergi stb. egyetemeken jártas nem volna épen ugy mint Hunniában. Szóval: tanulmány kedveért honn és külföldön inkább utazgat, mint ami feleink; sőt némelyike külországból nősül. Iskolai és szobában tanulmányozás fél munka; egészszé az utazás teszi. Aztán adnak is valamit arra, aki áldozatok árán képezte magát. Mi prot. magyarokul itt a sikföldön, megtesszük azt, hogy letartóztatjuk az ifjú tanárt, ki elválasztási szerencséje után óhajtaná külföldi utazás által is arra érdemesitni magát. Nálunk, a legjövedelmesebb tanitói állomásokra diákoskodás elöl menekülő első vagy másodévi bölcsészettanulót szerezni rendes gyakorlat. Ha valaki theologiai tanfolyamot végzett, aztán, ha még rectorián is beleizeledett már a gazdálkodásba, érdemesült arra, hogy középtanodai tanárrá legyen és legtöbbször csak ezen három osztályzatba soroztatik (méltó volna utánkérdezni: ki által ?) alkalmas, alkalmasabb, legalkalmasabb. Aztán — igaz magyar létünkre — németül csak itt-ott elvétve tudunk, — néhol csak olvasgatni, beszélés nélkül; másutt csak beszélgetni valami keveset, olvasgatás nélkül. Mégis elcsudálkozik a jámbor keresztyén, hogy a mi tanítást mi egyetlen anyai nyelvünkön csak nagy bajjal teljesíteni bírunk; a szepességi és több tiszttársaink, néhol már az elemi iskolában, két vagy három nyelven s aligha csekélyebb sikerrel nyújtani képesek. Ide tartozik 2. Az, hogy a mi ágost. hitvallású atyánkfiai nem ismerik a t. lelkészi karnak az iskolai ügyek vezetése körül gyakorlott felső hatóságát, a tanítókra lesulytólag ható gyámkodását. Náluk a templomi és iskolai tanszékből igét hirdető tanitó presbyterek tiszttársakul tekintik és becsülik egymást, — egyházmegyei vagy kerületi gyűléseken alkotmányos képviseltetés jogában részeltetik mindegyiket. —