Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

62. Insurgunt in bello cum aliis 1439 art. 19, 1552 art. 3. 1559 art. 40. 1567 art. 25. 11. Equites pro personis et bonis expediant 1659 art. 7. — 1741 art. 63. 12. Qui transmittere non vult Causam, amittil officium. Ulad. 1. art. 46. 13. Beneficiis priventur, si contra Reg ni Statuta et Decreta se opponant. Ulad. 6. art. 8. De legyen elég ennyi a honi törvénycikkekből, melyek már magukban is eléggé kimutatják, miszerint az állam azokra is hozott törvényt, kik magukat az államtól független társadalomnak szeretik nevezni, pedig azok, kik az őket is kötelező törvényeket hozták, nem voltak ám Nérók, sem pedig Deciusok! Vagy tán az 1848-iki törvények hozói voltak Nérók, Deciusok, mely politikai 1848-at törvényszék elébe állitva, utál, gyűlöl s átkoz az ultramontán urak független társasága és pedig csak azért, mivel az ö kegyes engedelmük nélkül az igazság érdekében az „enyém és tied"-féle kérdést, érinteni bátorkodtak. Ha az ember igen interessatus állat, és mint egy jeles iró mondja : ha egy vadállat megharcol prédája felett az ellenséggel, hagyja-e ö a magáét?! Neki nem arra megyen kinézése, hogy mit nyer más, hanem mit veszt ö. Ö az igazságot nem szereti, ha kára, s az igazságtalanságot óhajtja, ha nyeressége van benne. Szomorú vallomás, de igaz ! — Ezért kiván a bagoly éjszakát, mert nappal elveszne, ezért akarták a zsidó főpapok, hogy a nép vak legyen, hogy mint a mesében, a ravasz orvos vak patiense házát, — kiürítsék annak vagyonát." — Jól felvetette a zsidó főpap a maga jövedelmét, jól megmérte hatalmát, nem örömest esett volna el ezektől, csak azért; mert egy zsidó férfiú azt akarta elhitetni a néppel, hogy másnak is van szeme. A filisteusok, hogy az erős Sámsonnal malomköveiket hajtathassák, elébb szemeit tolták ki, a maga hasznát kereső despotismus szinte igy szúrja ki a nép szemét, hogy azután ezen erős, és sokkezü tömeget, mint egy gyermeket, rabszolgaként vezethesse. Azt mondja valahol Palingenius : „Deme autem lucrum, Superos et Sacra negabunt, Templa ruent, nec erunt Arae, nec Jupiter ullus.u Az ultramonlan lapok tehát átkozzák a politikai 1848-at, mert az igazságot kimondta, — de nem szeretik a Bocskay, Rákóczy, Bethlen, Tökölyi nagyszerű idők korrajzát sem, melyről a protestánsok, mint ők mondják: akadémikus értekezleteket irnak, — természetesen; mert hiszen a gyenge és erötelen szem, nem szokta szeretni a nap fénylő sugarait, mint nem szereti a halász a tiszta vizet, — igen, mert ezen nagy emberek, a lelkiismeret és ennek szabadságát védve — de nem olyanét ám, mint a minőt Palásthy úr, — nem értve a roszul felfogott nantesi edictuin szellemét — oly lelki szegényen gyúrt össze irgalmatlanul a „Religio"ban, — tehát védve a lelkiismeret szabadságát azon Pázmány Péter és Lippai Györgyféle hires ultramontan tant, mely szerint, a pap hatalmasabb némileg, maguknál az angyaloknál is, mert Ágoston és Chrisostomként, naponként megnyithatja és kizárhatja a menyeknek országát. *) — Tehát ezen tant, mely kíméletlenül üldözte az ellenvéleményüeket, illő határok közé szorítva, megmutaták, hogy a pap is ember, és nem angyal. — Higyje el tisztelt Palásthy úr, ha azon nagy emberek feltámadhatnának, és ön, meg az „Idők Tanuja," azok törvényszéke elibe idéztetve megjelennének ott, — bizonyára el nem palástolható törpeségükben, még nevüket is elfelejtenék azok előtt kimondani; különösen pedig az „Idők Tanuja," mely hamisan szokta tolmácsolni az idők tanúbizonyságát! Idézi Palásthy úr — mert minden áron azt akarja, hogy neki és elvbarálinak legyen igazsága, független társodalmukat illetőleg, az egyházat az államtól — tehát idézi az irás ime moudását is : Obedire opertet Deo magis, quam hominibus. Ez nagyon természetes, csakhogy ö betűhöz ragaszkodik, mely megöl, a lélek pedig, mely elevenit, szép csendesen elhallgattatik, mintha bizony nem ugyan azon Istene volna az államnak, mint az egyháznak! ? — Minden lélek — úgymond sz. Pál apostol, a felső hatalmasságnak engedelmes legyen; mert nincsen hatalmasság, hanem Istentől, és a mely hatalmasságok vannak, Istentől rendeltettek Rom. 13: 1. —Péter apostol pedig azt mondja: Annakokáért engedelmesek legyetek, minden emberi rendeléseknek az Úrért, akar királynak, úgymint felsőbb méltóságba helyheztetettnek 1. Pét. 2: 13. — Immunitás personalis non oritur ex Evangelio, cum etiam Apostoli, fuerint subiecti praefectis, et Sanctus Paulus apellavit ad Caesarem— Carignani Apát, és turini pap Jus Canonic. 9 propositiojában — és noha sz. Pál maga is protestált, hogy római polgár, de csakugyan áldozatul esett a polgári büntetésnek: — Csel 16 : 35—38. Lássa tisztelt Palásthy űr, mind ezeket, és sok más ezekhez hasonlókat, egyetemi tanár létére is, szerette elhallgatni, bizonyosan azért, mivel az ultramontán urak, — a pozsonyi és nagy-szombati zsinatok értelme szerint — ha már némüleg az angyaloknál is hatalmasabbak, sz. Pál apostolnál mindenesetre felsőbb lénynek tartják magukat, többre becsülve az égi hazát a földinél, melynek azonban kizárólagosan őket illető birhatásáért századokon keresztül — külső erőtől is, a hatalomtól, melyet szükség esetében nagyon is elismernek — gyámolittatva, — elkeseredten folytatnak tüzes harcot azokkal, kik önzetlenül legszentebb emberi jogaikért: a mit nem kívánsz, hogy az emberek te veled cselekedjenek, te se cselekedd azt másokkal — a tökéletes egyenlőség, és viszonosság alapján, férfias erénynyel küzdenek mind addig, mig nem az egy imádott haza polgárai közt, a tökéletes egyenlőség és jogos viszonosság oly sok jeles rom. kath. vallású urak erkölcsi közreműködése mellett — diadalát fogja meginnepelni ezen jelszó alatt: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, soha nem mentek be a mennyeknek országába." — Csak sajnálni lehet: hogy a nagyratöro ultramontan urak, nem akarnak kibontakozni még ma is azon sürü homályból, mely őket az állam *) Acta et Decreta Synodi dioecesanae Strigon authoritate Petri Pázmány Posonii 1629 1. C. p. 250—260. Továbbá a nagy-szombati zsinat cikkelyei Péterffy 11. p. 377. Cs. Zs.