Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-16 / 37. szám
Závori Elek Horváth Lászlóhoz. Tisztelt szomszéd úr! Baári híveim azzal a panaszszal jöttek hozzám, hogy a mult héten Péter-Pál napján reggel a hadnagy házához hivattak, egy állítólagos rendeletet hallgatni, — mely rendeletfélében tilttatik a reformátusoknak cath. ünnepeken ugy a faluban bent, mint kint a határban dolgozni! Hogy e rendelet hol vette magát, arról nem tudtak világosan szóllni, de megjelenése ideje mint hallották ugy 1856—1858-ra esik. Igaz, hogy a Bach-rendszer alatt némely hivatalában túlbuzgó Betzirker, minden legfelsőbb rendelet nélkül (noha az sem lett volna jogos és törvényes) nem restellett ilyesmikbe avatkozni, de a sértett protestánsok ily esetekben mindig a törvények védpaizsa alá vonultak, melyről az ilyen korszerűtlen lövések jelentékeny hatás nélkül lepattogtak. 1861-ben, az alkotmányos élet újra ébredésével a sok pátens és nem pátens félre löketvén, a magyar törvénykönyvekről a port leveregették, s azóta ezek firmája alatt élünk! Különösen, hogy ne mondjam, botrányosan hatott tehát rám midőn a fentebb emiitett rendeletfelének mult héteni felolvastatását hallám, mely a kedvezőtlen időjárás dacára most mint gomba előbújt! Hogy ezen rendeletféle nem a jelenlegi politikai hatóságtól jött: arról biztosan neg vagyok győződve ! Azt kell hinnem tehát, hogy t. szomszéd tír, az ide vonatkozó s minket protestánsokat illető 179°/,. 26. t.cikk 17. pontjáról mitsem tudva, mint még ki nem fáradt buzgóságu fiatal embertől, öntől eredt ezen jogtalan, törvénytelen, s a mai kor szellemével merőben ellenkező rendeletféle illetéktelen, fölmelegitése!!! Hogy tehát a jó békesség, s a szomszéd barátság köztünk állandó legyen: tisztelettel kérem tiszt, szomszéd urat, hogy az 179°/1 -ik 26. törvénycikket általában, különösen pedig annak jelen esetre vonatkozó 17. pontját legyen szives figyelembe venni; e törvény pontjai a bécsi és linci békekötésekben gyökereznek, s jog és törvénynyé avattattak ; s az egész magyar törvények ellen követ az el sértést: ki annak csak egy betűjét is ignorálja, ezt pedig Önről, mint magyar emberről fel nem teszem! E törvénycikk 17-ik pontjában szélesebben körülírva ez van: „Oly helyeken, hol a római katholikusoknak templomuk van, s abban istentisztelet tartatik: az ágostai s helv. hitvallást követök a katholikusok ünnepein, a zörgő munkákat kivéve magányban minden munkákat; a helység belső területén kivül pedig, avagy a mezőn, a zörgő munkákat sem véve ki, minden dolgaikat megszorítás nélkül gyakorolhatják; a mely helyeken pedig semmi kath.templom v. ecclézsia nincs: ott az evangyéliomi hitfelekezetüeknek, mindenféle munkák kivétel nélkül szabadosok." Mint prot. lelkész, lelkészi kötelességem érzetében intézem tiszt, szomszéd tírhoz — e külömben baráti érzelmektől áthatott sorokat, hogy tegyen le az ilyen s a mai korhoz nem illő rendelkezésről, annyival is inkább, mert ilyesmit tenni már több plébános is megkísértett, *) de semmi sikere nem lett, valamint most sem leend, miután hogy mihez tartsák magokat híveim a kath. ünnepeken, tudtokra adtam a fentebb leírtak értelmében. S hiszem, hogy nem is zavarják híveim a kath. innepeken buzgólkodó katholikusokat, ezt ha törvény nem tiltaná is, még illemből sem tennék, s ha ök a kath, innepeken házaiknál magányban vagy kint dolgoznak : ezzel még az innepet ülőnek nincsenek botránykoztatására, csak az az inneplö kerésztyén tiszta szívvel menjen a templomba s ott imádkozzék, s hallgassa Isten igéjét; ne menjen ki e helyett a határba **) azt vizsgálni hogy a prot ember dolgozik-e, s ezzel mintegy önkényt keresni a botránykozást, magát tevén azáltal botránykoztatóvá s botránykozóvá is. Isten Önnel, legyünk jó barátok, jó szomszédok! örökre elaludtak már a 17. s 18. század szörnyei, ne háborgassuk álmukat!! Legyünk egymás iránt türelmesek, ezt kívánja nemzeti jóllétünk, ezt kívánja tőlünk az örök szeretet — kinek szolgái vagyunk — a Jézus Krisztus ! Mád. julius 6-án 1865. szomszédja Závori Elek m. k. madi ref. lelkész. Horváth László Závori Elekhez. Tisztelt szomszéd űr! Nem mulaszthatom én el ezennel önnek felelni 6-ik julius datált levelére, melyet én csak 17-ik juliusban 11 órakor, Márk Sándor al-báári közbirtokos tír által kaptam. Hogy al-báári hívei panaszra mentek önhöz én reám, azon kibocsájtványom végett, melyet én, — reá emlékezvén mult évi sz. István ünnepére, midÖn hívei közül egyet, már nem tudom melyiket (hisz nem is akarom, ha már ezelőtt meg is volt, ennekutána tudni) al-báari plébánia lak előtt, mint helyettes ugyan láttam, trágyás szekérrel reggeli órákban menni, — reáemlékezvén mondom erre, én már jelenleg, mint róm. kath. al-báári plébános tudván-tudván azon rendelvényt, nem az 179°/1 -ben kijöttet, mire nincs szükségem hogy tanítson, hanem az későbbit, mely nem én tőlem, mint még ki nem fáradt buzgóságu fiatal embertől és paptól eredő, mint ön levelében vicessen irja, — se nem jogtalan vagy törvénytelen, de a mai kor szellemmel (ha magáéval igen, az már más) nem is merőben ellenkező rendelet, annál kevésbé bujt az elö (honnan már nem tudom azt ön fogja tudni mert irja) e kedvezőtlen időjárás dacára mint a gomba, épen nem hanem mint a világi, mint egyházi hatóságomtól, igen prímásomtól helyben hagyott rendelet, melynek egész tartalma miképen szól, ha kívánja szolgálhatok vele önnek, hogy tudja, — én tehát tudván rendeletemet, a bekövetkezendő Péter Pál ünnepén, mely az olyan divergens ünnepek egyike, figyelmeztettem az elöljárókat a mihez tartáshoz. *) A jelenleginek előde is, Z. K. **) A baári plébános úr kimegy a határba vizsgálni, hogy hol dolgoznak a reformátusok. Z. K.
