Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-16 / 37. szám

tarozása folytán végleges megoldást nyert, s hogy a kir. biztos működése befejeztetvén, a pesti tót gyülekezet, mely többsége szerint mindig autonom volt s csak sajnos pártoskodások altal háboríttatott jogaiban, a kormányközegek által is autonomnak ismertetvén el, a budapesti esperességbe, s illetőleg a bányakerületbe ismét visszakebeleztethetik. Mely utóbbi cél elérése tekintetéből felhatalmaztatott az esperességi elnökség, hogy a visszakebelezést és tökéletes, rendesés autonom szervezést helyreállító lépések iránt mielébb intézkedjék, jelesül pedig határozza el a rendes papválasztást s kérje fel az esperesség nevében a ft. superintendens urat, hogy ezen gyülekezetben kánonszerü egyházi látogatást mielébb tartani kegyeskedjék. Ily eseményekkel szemben s ily határozatok hozatala után a patentalis töredék kinyilatkoztatá, hogy az autonom egyház kebelébe vissza akar térni, egyúttal azon engedélyért esedezik, miszerint a nála lévő számadások egyházi s esperesi küldöttekkel együttesen vizsgáltassanak meg. Ezzel tehát a sok évi viszály be lön fejezve, az autonom egyház uj győzelmet aratott, s hogy e győzelem áldásteljes is leend, arról tek. Kubinyi Ferenc, felügyelő űr ismeretes erélyessége s bölcs belátása kezeskedik. Bizonyságául annak, hogy a f. évi aug. 24-én 64,152. sz. a. kelt helytartótanácsi intézmény a kormányközegek ezentuli eljárásánál zsinórmértékül szolgál, felolvastatott a ft. superintendens úr f. é. aug. 31-én 1032. sz. alatt kelt leirata, melyben az esperesség tudósittatik, hogy Mandics Tivadar helytartótanácsi tanácsos űr, mint volt kir. biztos f. évi aug. 29-én a ft. superintendens űrhöz intézett levelében az aug. l-jén kelt legfelsőbb elhatározásra hivatkozván, mely a pesti tót egyházat a bányakerületi superintendens hatósága alá helyezi, néhány gyülekezeti tag által könyvadományok gyűjtése és számadások megvizsgálása ügyében hozzá benyújtott háromrendü panaszt intézkedés végett leküldvén, ennek végrehajtására az esperesség szólittatik fel. A közgyűlés ez ügyet az egyházi felügyelőhöz intéztette vizsgálat és véleményes jelentés végett. Zajos lelkes éljenzés követte a ft. superintendens űr f. é. sept. 6-án 1071. sz. a. kelt hivatalos levelének felolvasását, melyben Magyarország kir. tárnokmestere ö nagyméltóságának f. é. sept. 3-án 5851. ein. sz. a. kelt s a főt. superintendens űrhöz intézett leirata nyomán, az esperességi elnökség tudtára adatik, hogy Erzsébet Császárné 0 Felsége a pesti ág. hitv. evang. tót ajkú autonom egyházközség templomépitészi alapja javára kétszáz forintot adományozni méltóztatott; mely 200 frt leküldetvén, az elnöklő felügyelő űr által bemuttatott. A közgyűlés vallásos örömmel és hódolatteljes hálával fogadá a kegyes ajándokot, s ezt annál inkább tevé, mert ez által is elismerve s méltányolva látván a legfelsőbb helyen egyházunk autonómiáját, e tényt biztosító zálogául tartja annak, hogy egyházunk szebb jövőnek nézhet elébe. Egyúttal pedig kész kötelességének ismeré elhatározni, hogy a magas trón elé hálafeliratnak mielébbi felterjesztése el ne mulasztassék. Végül felolvastatott a ft. superintendens úr f. é. sept. 6-án 1070. sz. a. kelt levele, melynek kapcsán s egy f. évi aug. 31-én 68,355. sz. a. kelt helytartótanácsi intézvény értelmében, leküldetvén Masztics János hivatalától egyháztörvényszéki ítélet nyomán elmozdított pesti tót tanitó által hátralékos fizetés iránt még mult évben benyújtott folyamodványa, ide vágó kellő intézkedésre szólittatik fel az esperesség, — s ez által a bányakerület illetékessége a pesti tót gyülekezet irányában újonnan biztosíttatik. A kérdéses tényállás felderítésére szükséges vizsgálat elhatároztatván, a közgyűlés feloszlott. T e ö r e ö k Gyula. A DUNÁNTÚLI ÁG. EV. EGYHÁZKERÜLET ÉVI KÖZGYŰLÉSE GYŐRÖTT AUG. HÓ 22-ik S KÖVETKEZŐ NAPJAIN. Bűs érzéssel néztünk aug. hó 22-ére összehívott kerületi gyülésünk elé, mint bús éjféli harang szó terjedt el s rázta meg lelkeinket azon leverő hir, hogy mind főtisztelendő superintendens úr — mind t. Radó Lajos kerületi felügyelő urak visszalépnek hivatalos állásaiktól. Szomorú dolog, hogy mig a boldogság reménye meghiusul, a bűs sejtelmek bekövetkeznek. A győri dalárda megragadó művészi éneke után szokott ájtatos ima bevégeztével főt. H a u b n e r Máté superintendens úr a nagyszámú gyűlést megható szavakkal iidvözölé, élénk színekkel vonva párhuzamot a mai nap, s az 1860-ik év aug. 22-dike közt, midőn hat évvel ezelőtt épen e napon tartá hosszú távollét után bevonulását Győrbe, honnan mint az igazság s jog törhetlen lelkű apostola száműzetett. Elénk állitá a feledhetlen emlékű napot, midőn lángoló lelkesedés szórta a főpásztor felé a hódolat koszorúit, ezrek tisztelő ajkain hozsánnák zengtenek hosszan — végetlenül, — midőn nemcsak Győr város lakossága, de mondhatnók az egész kerület valláskülönbség nélkül tömörült a tisztelök csoportjához, s osztá meg az egyházi ünnepélyt, mely egyszersmind nemzeties vala, mert a föpásztornak adott kitüntetés tér volt a hazafias érzelmek jelezésére, mert a föpásztornak, ki mint a jog s igazság, szent elvek, honszerelem mártirapostola oly hosszan súlyosan szenvedett, a lelkes, a fényes fogadtatásban jutalmat akart adni a hazafiság. Hat évvel ezelőtt sokat várt az egyház, a hon, azt hívők akkor egy szebb jövő küszöbén álltunk. Csalatkozánk ! Reményeink hulló csillagok valának, a szebb jövőhöz nyiló ajtó zárva maradt. Akkor oly lelkesült, reménytelt minden, most oly csüggeteg, levert. E levertségre nagy okunk volt. Lehet-e a gyermekeknek fájó érzetek nélkül megválni az atyától ? S mi atyánktól váltunk meg. Mult évi közgyűlésünkön tett kijelentéséhez tántorithatlan szilárdsággal ragaszkodván superintendens űr, határozottan visszalépett. Sokan nem érték e föpásztori lemondást, nem érték a távol levők, miért lép le a közkedvesség, az általános tiszteltetés köréből az, ki oly mélyen szereti egyházát, ki viszont szerettetik attól. Igaz, e lemondás szokatlan megdöbbentő, igaz hogy egy régi példabeszéd-