Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-16 / 37. szám

öntevékenyen tovébbfejlésnek induljon, — hogy az egyén, az értelmi és valláserkölcsi tökélyesbülésnek mentül magasb pontjára jutván, mintegy átíinomult, rendezett és erkölcsileg jól fegyelmezett társadalmi kört alkosson ; — ezen irányban kell hatnunk a végre, hogy megfelelhessünk az iskola iránt jogosan támasztott igényeknek. — A ki tehát nem érez magában képességet arra, hogy fenlobogó lelkesedéssel égjen a valódi nagy és szépnek elérhetéseért, a ki nem volna képes önlelkét a homályos, köznapi érzelmek és hajlamok bilincseiből felszabadítani oly célból, hogy önállóságra, azaz tudomány és erkölcsi szabadság birtokára szert tegyen: az siessen, minél gyorsabban lerázni fejéről az iskolai port, távozzék el azon falaktól, melyek körében működésre hivatása nincs. Hogyan is tudna ö megfelelni az egész tanitvanövelés legfőbb alapelvének ? melyet a paedagogiai téren választott vezércsillagunk, az ifjulelkü aggastyán — Diesterweg, igy fejez ki: „durch Selbstthátigkeit im Dienste des Wahren, Schönen, und Guten !" (Önmunkásság útján — juthatni el — az igaznak, szépnek és jónak érdekében lehető önállóságra.) Mig ez a lelkesedés tölt bennünket, addig nem halhat ki belölünk az ifjú nemzedék és tanoda iránti vonzó szeretet! Es, midőn az erre szükséges valamint testi ugy lelki erőink meghanyatlanak, — ha rövidebb vagy hosszabb idö multán az élet alkonya szálland is bágyadt szemeinkre ; mégis, dacára anyagilag szűkös állásunk aggodalmainak és dacára a felülről bennünket még mindig érzékenyen bántó csekélybe-vétetésnek, boldogitand minket azon kedyes öntudat, hogy — erőinkhez mérten — habár kicsiny szegletkő beillesztésével járultunk a közművelődésnek óriás szentegyháza építéséhez. Vajha ezen mi egyesületi működésünk is mentül hatályosabb legyen tanitói képesítésünkre és tanitó-növelöi munkásságunkra nézve! Vajha Istennek áldása nyugodjék e mai gyülésünk tárgyalásain, hogy mindannyian okulva és erősbülve, magasztosult önérzettel és felbátorodva távozhassunk el innét hivatali munkásságunk mezőire, hol a zsenge ifjúság szivébe és lelkébe oly magvakat hintegetünk, melyek a legnemesebb gyümölcsözést igérik és nyujtandják. Nságodat és fötisztelendöségedet kérem még alázattal, hogy a mi gyülésünk szerény tárgyalásait és tanakodásait jó akaratú elnézéssel, kegyes figyelemmel tekinteni méltóztassanak, s hogy azon ügybuzgahnat, melylyel ide gyülekeztünk, nem igen csekély becsünek vegyék, habár elismerjük, hogy részünkről a kivívható sikerhez képest még nagyon sok kívánni való maradt fenn. Miközben végre önöket, t. pályatársaim, a tárgyalások figyelemmel kisérése s azokhoz illő komoly érdekeltség tanúsítására, valamint kellő türelem és kitartásra felkérem, — egyletünk ötödik nagy gyűlését ezennel megnyitottnak kijelentem." (63—6 11.) Ennyi elég lesz az első szakasz értékének rnegbecsülhetésére. A második szakasz tartalma — néhány, az egylet körében felolvasott Írásbeli dolgozat. Ezek címei a következők: 1. Iskolai fegyelmezésünknél micsoda büntetésnemek vannak divatban ? Ezek közül melyeket lehet növeléstani szempontból igazolhatólag alkalmazni ? s melyeket kell végkép mellőzni? Payer Hugó. 2. ugyanezen tárgy felett szóbeli eszmecsere s véleménynyilvánítás az iglói tanitói körnek 1865, jul. 16. tartott külön gyűlésen. (Megjegyzendő, hogy a szepességi ev. tanitói egylet hét külön tanitói körre van felosztva.) 3. Hogyan szerezheti és tarthatja meg a tanitó növendékeinek szeretetét ? Böhmisch Ede. A felekezet ezen három föltételben van összefoglalva: a) ha a növendékekhez való közvetlen viszonyában szeretettel s értelmesen bánik el azokkal; b) ha lehetőleg barátságos viszonyban áll annak szüleinek házával; c) nagyfontosságú e részben végre az, hogy mily véleményben van a tanitó felöl az egész közönség általában. 3. Miként tarthat kellő csöndet és figyelmet a tanitó iskolájában a tanitás alatt ? Veszter Jakab. 5. Micsoda igényeket támaszt a népiskola irányában jelen korunk ? s mit várhat korunktól a népiskola ? Faix R. Mátyás. E nagy fontosságú értekezés cimjéhez ily megjegyzés van csillagozva szerzője által: Ezen tételnek teljesen kifejthetésére több ívnyi terjedelmeség kívántatnék. Ily szűkre szabott téren (t. i. az alapszabályok 24. §. f) pontja szerint egyegy értekezés „nie über einen Bogén" csak épen rövid vázlatát nyújthatom (az egészen kidolgozás hiányzik). 6. A gyermekkertekröl. Felolvasta az ötödik nagy gyűlésen Fábry János, dobsinai gyermekkertész. Ezen tiszteletre méltó pályatárs nevével a j.könyvek folytán ismételt izben is találkozunk, mint kinek szives köszönetet szavaz a gyűlés azért, mivel a kis növendékei által készíttetni szokott vesszÖfonadék bemutatásával örvendetes meglepetésben részesité annak tagjait. Értekezése folyamán annyira kedves, ajánló formában adja elö a növendék tanulók számára minden népiskola mellett alapítandó kertek ügyét, hogy benne és általa föléledni látjuk b. e. Szabó Jánost, ki Pestalozzi intézetében s a müveit külföld leghíresebb nevelő-bölcsészi tekintélyei mellett tanulmányázván a népiskolákat, élményeit s javaslatait egy 113 lapnyi terjedelmű jeles müvében adta a magyar közönség elé ily cim alatt : „A hazabéli kisebb iskoláknak jobb lábra állításokról, nevezetesen : hogy kellene azokat a szorgalom (industrialis) oskolákkal egybekötni. Különös tekintettel a protestánsok oskoláira. Pest, 1817." Nem bátorkodom itten részletességekre kibocsátkozni, mert untató hosszádalmasságtól őrizkedem; csak azt teszem hozzá, hogy a szepességi tanitói egylet körülbelől ismeri az anteactákat, oly érdekeltséggel karolván fel ez ügyet, hogy annak tettleg valósithatására komolyan készül. Még tavaly több rendbeli, e tárgyra vonatkozó irodalmi terméket rendelt és szerzett meg könyvtára számára, mely a 7 külön kerületben szabályszerüleg kezelési azaz tanulmányozási.forgalomban van. Ki németül megtanul e füzet kedveért, már ez egy cikkben jutalmazva érzendi magát. S hogy erre buzditsak, idézem Szabó Jánosunk szavait: „Sokan nem tudják azt a tanitók közül, hogy a nép nevelésére elégtelenek. De ha eszökre adja az ember azt, hogy az épen nem csekélység, hogy arra mind tudomány mind sziv és igyekezet kell: akkor azok, kiknek a tanitói hivatal igaz céljok, magokba térnek, és tehetségök szerint fognak igyekezni tanulni az iskola boldogítása kedveért." — 7. A testi növelésről. Möszl Gusztáv. Olvassa meg mindenki önmaga, s ne mondja, hogy Ítéletét jól-e vagy nem? — az ismertető után