Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-16 / 37. szám

nem volt inyök szerinti. Ezek tehát a pátenst örömmel fölkarolták, s a hol szabad kezök volt e szerint rendezték községeiket; de mégis vagy becsületességből vagy okosságból visszavonultak, midőn látták, hogy a pátens általában visszavettetett. Csak egyetlen egy párt ragaszkodott ahoz makacsul, t. i. az evangelikus papság között apanslavok pártja Kuzmányival, állítólag- azért „mert az autonom egyház istentelen, zilált, rendezetlen, superintendensei kalvinista érzelműek, szentháromságtagadók stb.," tulajdonképen pedig azért, hogy egyházszakadást idézzenek elő, miáltal, az autonom egyház körén kivül, saját politikai-nemzetiségi practikáikat annál akadálytalanabbul űzhessék. A kormány minden lehető módon kedvezett ezen szakadásnak; nem csak hogy fentartotta a pátenst ott, hol már be volt hozva, nemcsak hogy megengedte a mintegy tucatnyi egyházközségből álló u. n. pozsonyi superíntendentiának, hogy ftuzmányit válassza meg püspökül, hanem ezen úgynevezett superintendentiát még azon különös kedvezményben is részesítette, hogy az ország minden részén csatolhatott magához-egyházközségeket. Ezen utóbbi kedvezmény az autonom egyházakra nézve nagyon kártékony következményű volt. Ezzel ugyanis a patentalisták széles tért nyertek izgatásaikra. Az autonom egyház megyei és kerületi gyűlésének jegyzőkönyvei számtalan bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy ezen töredéknél a cél mindig szentesitette az eszközöket. Rövidség okáért csak két esetet akarunk felemlíteni: N. vármegyében egyik lelkészi állomás megürülése alkalmával az autonom esperes és később az esperességi gyűlés egy férfit kitörölt a candidatioból, mivel ez egy másik esperességben canonicus vétség miatt nemcsak feddést kapott, hanem botrányos pöre is volt, melynek következtében elitéltetett. A község azonban egyenesen ezt az embert akarta lelkésznek, mert ez örököse volt az előbbeni papnak, kinek nemcsak a helység, hanem egyesek is tartoztak. Mivel azonban ezt az autonom egyház nem engedte meg, a község Kuzrnányihoz fordult, aki e férfit azon föltétel alatt, hogy a pátenst a községgel együtt elfogadja, minden hosszas gondolkodás nélkül niegválaszttatta s ünnepélyesen beigtatta. — B. vármegyében P. község lakosait Kuzmányi azáltal nyerte meg a pátensnek, hogy megígérte nekik, miszerint a pátens elfogadása után nem kell az esperességi iskolát segélyezniök; — Ugyanazon vármegye Gr. községének lakosait pedig azzal ámították el és nyerték meg, hogy azt állították nekik, miszerint a tagosítás alkalmával a legelőben azért szenvedtak rövidséget, mivel a pátenst nem fogadták el, „a császár azért haragszik rájok." Hasonló események az utóbbi időben az autonom egyház igazgatását, névszerint a fegyelem kezelését, nemcsak megnehezítették, hanem teljes feloszlással fenyegették,* mert excessivus lelkészek mindjárt Kuzmányihoz ügyekeztek átmenni, ha érdemlett büntetéssel akarták őket fenyíteni; az egyházközségek pedig a vocatort felyényire törekedtek kevesbitni, állítván, hogy Kuzmányi nekik majd olcsóbb papot fog adni. A korábbi kormány, mint fennebb mondók, az izgatásokat nem csak eltűrte, hanem még kedvezményekben is részesítette. — Miért? Mi nem hihetjük, hogy ez egyszerűen a patenshoz való vonzódásból, még kevésbé, hogy azon férfiak iráati szeretetből történt, kik e töredéket képezték. Mi ugy véljük, a bukott rendszer vezérférfiai azt remélték, hogy ezen evangelikus papok segélyével a magyarországi slávok között azt fogják elérni, a mit Erdélyben más módon a szászok között elér-J tek, t. i. hogy egy töredéket fognak megnyerni? mely a Reichsrathba való választást elémozditandja. Az elejénte jó szándékból kiadott pátens tehát egyikévé lőn azon skurilis eszközöknek, melyekkel Kaiserfeld a Schmerling minisztériumot vádolta! Mert csak nem akarják elhitetni velünk, hogy ebben fötényezö a protestánsok iránti régi gyűlölet s a pátens nem egyéb volt mint eszköz az evangelikus egyház gyöngítésére, szétszakítására és feldulására. — De álljon bármiként a dolog, mi abban a reményben vagyunk, hogy ezentúl ebben a tekintetben is jobb, igazságosabb nézetek fognak érvényre emelkedni, hogy Kuzmányival együtt a pátens is sirba szállott. Mi ezt annál inkább reméljük, mert a pátens keresztülvitele teljesen lehetetlennek bizonyodott be, s mert mi nem hihetjük, hogy Austria kormányférfiai a nemzetiségi kérdésekben ezután is Gröthe Zauberlehrlingjének szerepét akarnák játszani; mert ha valamely államra ugy Austriára nézve veszélyes ez, és jöhet oly idő, midőn a varázslók aggódva fognak mes-