Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-09 / 36. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Erstes Jahresheft des Zipser evang. Schullehrer- Vereines mit einem Anhange. Herausgegeben von Dr. Ludw. Tavasi, Prof. am Gymnasium zu Igló, Mitglied des Vereines. Pest, 1866. 8dr. XXXVI—178—18 lap. (A szepességi evangy. tanító-egylet első évi-füzete.) Nagy kár volna tán első tekintetre a címzett munkában az, hogy német nyelvű. Azonban ki tudja ? nem igy leend-e még hasznosabbá, feltéve azt, hogy az én magyar alföldi kedves pályatársaim, a tanitók, kik már épen azért, mivel a tanitók, a tanulásnak terhe és tisztessége elébe kész örömmel állanak, — miután felismerendik e sorokból a nevezett füzetnek tartalmát, annak eredetiben élvezhetése kedveért — megtanulnának németül olvasni, irni és a kinek alkalma van rá, beszélni is. Pedig ebben nincs lehetetlenség. Szeretem hinni, hogy tudnak többen. Azt sem pirulok bevallani, hogy még ezelőtt 16 —17 évvel én sem tudtam, pedig már a jogi tudományokat hallgatám, — nem voltam képes a latin betűkkel irt vagy nyomtatott német szöveget (minő a jelen füzet is) olvasni. — A mire nem tanitják a növendéket, azt önmagától csak későbben és nagy türedelem árán, olykor önfeláldozással egybekötött elszánás utján fogja elsajátitani. Most, ha tanitom, a goth eredetű német olvasás után egy órán beruházni szoktam a növendék lelkébe a latin betűkkel irt vagy nyomtatott olvasmánynak folyvást elöadhatási képességét. Bárcsak, a mit tanitanak, azt tanitnák meg jól, egészen ! De hagyjuk ezt. Kimondatott a merész állítás, hogy némelyik tanító-barátom, már csak ezen könyvecske olvashatásaért, készséget fogna érezhetni magában arra, hogy németül megtanuljon, vagy tán igy esnék jobban kifejezni: a mi keveset ekkorig tanult, azt teljességre vigye, utánpótolva kiegészítse. Ugyan mily becses tartalmú könyv lesz az? avagy minő szerencsével kezelt ismertetői toll ? mely az érdekeltség et odáig feszíteni, a lelkesedést oly rendkívülivé hatványozni képes. A cimirat önmagában véve nagyon is szerény. Bármely tanitói egylet működése igen kicsinyes a mi alant járó síkföldi fogalmainkhoz képest, minőket a közéletben divatozni látunk, s a melyekből kiindulhatott amaz 0 . . y. tiszteletes űr, ki a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 30. számában polemisal ily feliratú cikkével: „Lehet-e az iskolatanitóknak egyenlő íizetésök a papokkal ?" Azon t. N. S. űr ugyanis, kit az idézett sorok cáfolni erőlködnek, nem hiszi eléggé őszintén ama tétel csalhatatlanságát, mit ellenzője sem tud bár tisztességes argumentumokkal támogatni, hanem anynyival szánandóbb önfeledkezéssel epéskedve tukmálná az olvasóra, — hogy t. i. hol a pap — számtani kifejezéssel mondva: 1 egészt fogna jelenteni, ott a tanitó-féle csak %—y2

0

-adrésznyi törtszám volna a világ szemében. Anynyira sülyedtünk volna-e már ? hogy még a népnevelői díszes hivatalcimet is el-etymologisalja tőlünk a V. D. Minister. Még egyszer oly buzgóan ajánlom tehát a magyar prot. tanitói rendnek a szóban forgó „Jahresheft" olvasását, azon célból, hogy hivatalának elvitázhatlan magasztosságát, szóval adható gyenge magyarázat helyett, valóságos életképben ragyogva szemlélje. És látni fogja itt azt, és lelkesülni fog s bizalommal tekintend a jövőbe, mely nem sokáig várat már elérkezésére, midőn a nemzeti és társadalmi közjólléthez legszilárdabb alapvetésen épitö osztálynak, a tanítóknak sorsa többé nem sanyarú szegénység és lenézetés vagy állítólagos felsőbbjeik részéről elnyomatás, hanem közbecsület s méltánylás leend. Tekintsünk végig a füzetek tartalmán. Ez a következő : Előbeszéd. Melyek a tanodán kívüli nevelés-tanítási hatalmak ? milyen legyen az igazi tanitó ? Tájékozódás. Fentartom magamnak ezen cikk érdeméhez és az azt szerző kiadó űrról néhány szót mondani legutól, az ismertetés befejezéseül. Most csak annyit, hogy a XXXVI. lapra terjedő előbeszéd magyar nyelven van irva. — Első szakasz 1—83 II. Hivatalos iratokat foglal magában és pedig ilyenek 1. A szepességi evangy. tanitó-egylet alapszabályai. Nevezetes tüzpróbát kiállott és jónak bizonyult szerkezet, — követendő például ajánlható. A „Népiskolai Közlöny" szép kötelességet teljesitne az által, ha ez oly igen ügyes szerkezetet lefordítva közölné olvasóival. „A tanügy képviselete a magyar ref. egyházban" (Lásd „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 28. 29. sz.) cimü dolgozatnak érdemes irója, meg vagyok róla győződve, felkiáltott örömében, midőn ezen füzetet s kivált az alapszabályokat elolvasta, és alkalmilag körülbelől igy gondolkozhatott: az általam kimutatott bibliai, kanonjogtörténelmi és józan észjárásbeli előzményekből természetes igazság szerint az volna az első gyakorlati következmény, hogy ilyen alapszabályokon szerveztessenek a magyar prot. egyház kebelén, mostani szerkezetökkel, nyomorú tengéletre kárhoztatott tanitói értekezletek; a többi azután önként következnék. — A biblia szerint: gyümölcseikről ismerjétek meg őket 1 Alkalmazva már e szabályt a szóba hozott évi füzetre, ugy találjuk, hogy a virágzás együtt a várt gyümölcsözéssel van kiállítva, és pedig meghatóan kedves szakértő ügyességgel, mütani tökélylyel összerendezett sorban. Azért állithatám fentebb, hogy tüzpróbátkiállott alapszabályok. Ez után következik nagyon érdekes rövidséggel előadva az egylet alakulásának története a 11 —16 11. Payer Hugó tiszttársaihoz intézett felszólításában 1861, márc, 15-éröl. Innen tudjuk, hogy a szepességi tanitók egylete már 1836-ban létesült és attól kezdve működött az 1848-ik évi félbenszakasztásaig. Majd 1853-ban, felsőbb rendelet utján ismét felállíttatott volna, de oly körülmények közt, annyira szigorún atyáskodó papi felelősség és fövezetés alá rendelt állapotban, hogy a fenkölt szellemű egyesület önként felmondta létezhetésének hitvány feltételeit. Nem nekik való volt akkoriban az idö. Ok t. i. Isten kegyelme után egyenesen maguk becsületes önállóságában kívántak maradni, mint azelőtt voltak. Feloszlott tehát az egyesület. Bizonyságot tön ezáltal sok kétkedő lélek előtt arról, hogy van az okos embernek, a jellemerös férfinak, még inkább ily férfiak egyesületének drágább kincse az életnél, s ez — a szabadság.— Üdv neked bérces táj, hazám diszkertje, Szepesség! lakóiddal együtt. A Tátrabérc völgyei csak ilyen Teli Vilmos