Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

És az ily és annyira szétágazó nézetek és eszmék megannyija pártolókra találtak. Miután azomban a feladat az volt, tájékozást adni az egyetemes tanári értekezletre menendőknek egy bizonyos és kitűzött irány felé, odaliajlott a vitatkozók többsége, a mit a két közös osztályt harcolóknak eszmeiül és reformjául már fentebb elmondánk vala, miszerint : al reáltanodák nem szükségesek; a mostani gymnasium 1. 11. osztályából maradjon ki a latinnyelv és e két osztály mintegy tisztán nemzeti iskola legyen, egyfelől befejező az elemi képezést, másfelől előkészítő feladatú intézet, ugy a felsőbb reál mint a tulajdonképeni gymnasiumra. Mondatott, miszerint a dolgon ez sem fog segiteni, hogy az eddigi kézi könyveknek ennek nyomán egészen meg kellend változniok, hogy ilyképen egységes intezetek helyett és az összevonás helyett, szaporitjuk az intézeteket, mert a kétosztályu intézet olyan lesz, mint egy egészen uj és külön iskola, hogy e mellett a real és gymnasial külön intézeti irány megszüntetve és kibékitve nincs és végre hogy a kölcsönösség és viszonyosság a többi hazai, másfelekezetü intézetekkel egybe vágó nem leszen stb. hogy az egész haza tanárainak és az iskolák tudományos férfiainak kellene tulajdonképen összegyülniök s tanakodniok eszközlendő egységről, vagy hogy az országgyűlésnek, a mely most törvényesen együtt van — bár elnapolva, — volna valódiképen hivatása, feladata és joga eziránt intézkedni, nekünk pedig feladatunk a mi részünkről is, az egyet, gyűlés szervén által hasonlóképen javaslati tervet készítenünk, egy egészen uj korszerű és hazánk viszonyaihoz alkalmazott „coordinatio studiorum"ról. A Mária-Terezia félétől az uj miniszt. Org. Entwurfig — sok idő lejárt ezen utóbbival, a mely hazánkat tekintetbe sem vette, hogy voltunk — tudjuk; a mi saját „zay-ugróci" s más terveinkkel milyen tapasztalásokat tettünk — ismerjük, a mi legutóbbi egyetemi gyűlési tanhatározatainkkal pedig — melyek gyakorlatban vannak, mint állunk, mik hiányaink és óhajaink — azt is kellene részlegesen vizsgálnunk, de azért mind a mellett általános hazai és egyetemes tudomány miveltségi pontra emelkednünk és azon nézetből készíteni javaslatot. Minden gondolkodó egyénnek feladata, hogy az ország gondolkozását erösbitse, ha lehet irányozza, ne hogy az a fátum érje „sine nobis, de nobis." Ez elhangzott: és a feljebb mondottam, az I. és II. osztályróli indítvány megmaradt, tájékozási és utasítási tudatul kiadatik az egyet, tanári értekezletre menendőknek, hogy a tiszai prot. ev. egyházkerület részéről oda szavazzanak. Az elhangzott nézetek azonban mégis uj kapcsot adtak, a mint az 5. pont alatt emlitendem, hogy a népiskola terére is kiterjeszté figyelmét a tanakodás. Mondatott, miszerint mi a gymn. feladatáról, teendője és céljáról tulajdonképen nem is szólhatunk külön, ha tekintetünket egytíttal lefelé — és felfelé is nem irányozzuk, ha a népiskolát, melyen a gymn. áll és ha az egyetemet és sza k-a kademiákat egyszerre ál nem tekiritjük. Honnét és miből s mi alapon indulunk ki? hová és mi célból? Itt az egész tudomány-organismust egyetemesen kell szem előtt tartani, valamennyi intézetet mely a gymn. alatt, felett és körülötte áll. Egyoldalúan egynek a számára tervel készíteni csaknem lehetetlen, ha e tervben egyszersmind valamennyi többinek is a magvát nem adom. Ha egyfelől kívánom és igénylem, söt követelem hogy mit ós mennyit tudjon az elemi növendék, ki a gymnasiumba akar lépni nem jelelem-e ki ezáltal a néptanodának a gymn. irányábani tervét is, — jóllehet a néptanodának másrészről más és külön befejező feladata is van, nem csak az, hogy a gymnasiumra készítsen elö, a néptanoda a népnek universitása, akadémiája, mert neki más tanodája nincs, ez az ö főiskolája; a másik irány felé való tekintettel pedig a midőn kijelölöm, hogy meddig kelljen a gynmn-i növendéknek haladnia — az pedig a matúra szabályaiban történik, hogy az egyetem és akadémiai szakokra képesítve lehessen, nem jelölem meg az irányt is, a fokot hol végzi az egyik, s hol kezdi a másik ? Ennélfogva nem esik-e utunkba a tudomány egyetemi tanterv is ? — És ha továbbá tekinteni akarjuk az országot, melyben lakunk, hazánkat vájjon készithetünk-e tantervet — bár számunkra csak — a mely egyszersmind az egész haza viszonyait is tekintetbe venni nem kényszerülne, ezt pedig ugy nemzeti, nyelvi, mint vallási és minden egyébb határozmányai szerint! — Ha mi nem mozgunk, ha mi hasonlóképen nem tervezünk, félő, hogy mások fognak tervezni a mi számunkra is, és az miképen fogna kiesni, ha egyszer a haza, a nyilványosság, a közvélemény, a törvényhozás, a mi munkálkodásunk nélkül határozni indulna? Harcban áll most a tudomány, a kor szelleme, némileg az állammal, némileg az egyházzal is, hogy hová fog hajlani melyik tényező, melyik indítványozó felé azt nem tudjuk, de tudjuk és reméljük hogy a jobbiké lesz a győzelem, bár sikerülne nekünk a jobbat adnunk, ajánlanunk, ez szép öntudatot nyújtana, — ha pedig nem, el kellene fogadnunk azt, a mit a kor lelke, a mit a szellemi hatalom ránk mérend. 5-ször: A fentebbiek fonalán szóba jött, ha a gymnasium mint gymnasium feladatának meg akar felelni, mi igénye van tehát a nép- és elemi iskolák irányában? Kap-e oly növendékeket a gymnasiumi folyamra, a kik elegendőleg előkészitvék ? s nem volna-e itt is valami kívánni való hátra ? És az egybegyűlt tanárok és a többi jelenvoltak is, mintha csak megannyi néptanítókká váltak volna egyszerre, bő szóáradattal vitatkoztak az elemi tanodákról, a hiányokról vagy egy-egy tanodának előnyéről. Az elemi ismeretek valamennyije boncolás alá került, mint áll a vallás, az irás, olvasás a számtan — föld és természetleirás — meg minden egyéb elemi ismeret a néptanodákban; mint kellene állania, ha valódian képző néptanítókat képzöintézeteink volnának; ha a néptanítók anyagi és társadalmi állása oly mostoha nem volna stb. — ez mind elmondatott; hogy itt az egyháznak még tisztább jogi tere van, mint bármely más tanintézetnél, hogy tehát az egyháznak kell mindent elkövetnie, miszerint népe nevelését az elemi iskoláztatás jobb és haladóbb lábra állítsa.