Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

több vallásfelekezetekkel együtt jótéteményeinek áldásában igazságos osztályban részesítsen. — Azonban a mit önerőnkből mi is tehetünk, azt megtenni el ne mulasszuk. — Hogy egy magyar prot. egyetemes országos gyámintézet, segélyegylet — a külhoni Gusztáv Adolf egylet mintájára közös erővel szervezve, minő áldásos eredményeket szülhetne, sz. írási képlettel élve hegyeket mozdíthatna ki helyükből: ezt bővebben mutogatni felesleges. — Azonban égető közös ügyünket a szegénységet én most egészen specificus értelemben kívánom venni. Az önmagunkra hagyattatás, önzsebeinkből fentartás terhes állapotjának gyötrő érzése, s tapasztalására sehol oly kiáltó tér nem nyilik hazánkban, mint itt a Bánságban. A közanyától, a magyarhoni evang. egyház-egyetemtől elég messze terjedő helyzetünk, számtalan nyelvű lakók közé szétszórtságunk, a határvidéken katonai törvények s uralom alá szorittatásunk stb. efféle viszonyok között egyedül önerőnkre hagyattatásunk eléggé éreztetheti velünk a legnépesebb és legjobban fájó, de épen ezért lefontosabb közügyet, a szegénységet. -Valamint hát itt Temesvárott már ez előtt 42 évvel felismerték az egyház alapitói a legfontosabb közügyet a szegénységet, s ugy igyekeztek rajta segíteni, miszerint belátták azt, hogy különállva, különválva két koldust tesznek — egyesülve együttesen pedig legalábh^egy szegénnyé lesznek : ép ugy kell, ugy óhajtandó, hogy belássa azt a magyarhoni prot. egyház-egyetem, hogy mindenütt, hol a két felekezetű prot. hívek még gyülekezetté szervezve nincsenek, de főleg itt a bánságban a reformációnak csak in hoc signo, csak a szövetségi Unió alapján lehet biztos virágzó jövője. Különben a két felekezet különválva örökös szegénységgel fog küzdeni, vagy pedig az egyik, in specie a ref. felekezetnek a másik, in specie ágost. gyülekezetekbe átolvadása, tehát az absorbtiv Unió fog terjeszkedni. Mind a két esetre vannak példák a bánságban. A temesvári és lugosi egyházakban a szövetségi Unió ma is fenáll, s a két felekezet együtt szépen megfér, és megél. A nagy-becskerekiben a szövetségi Unió, minő ok miatt nem tudom — létre nem jöhetvén — ott a két felekezet különvált, s két önálló egyházzá lett. — A lieblingi egyházban a ref. elemnek az ágost. egyházba lassanként beolvadása által a szövetségi Unió feleslegessé válván létrejött az absorbtiv Unio. — Ugyan ez történt — mint értesültem — a debellácsi ref. egyház Franzfelden volt filiájával is. — Igy Ferdinandsberg, Steuerdorf, Oravica, Török-Becse, Nagy-Kikinda, nagy-szent-miklósi egyházakban, valamint a diasporában a nevezetesebb pontokon mindenütt vannak ágost. hitrokonink mellett ref. test-4 vérek is, kiknek felkeresésében, evang. ref. vallásunk, egyházunk s magyar nemzetiségünk részére megőrzésében az ugy vallási mint hazafiúi tevékenységéről a prot. közönség elölt országszerte ismert s köztiszteletben álló esperesünk nt. Hajnal Ábel űr valódi missionariushoz illő tevékenységet, s buzgóságot fejtett ki. — E föntebbiekből meggyőződhetünk, hogy a protestantismusnak a bánságban megörizésére s terjesztésére legbiztosabb eszköz — ott hol ezt az érdekközösség javasolja — a két felekezetnek egy társaságba állása, felekezeti érdekeik lehető föntartása mellett. — A bánság már csak közelebb fekvésénél fogva is a közanyához, megérdemli, hogy mint az oláhországi-missiónk tekinttessék; mert mint mondám — nincs a bánságnak oly pontja, hol mindkét felekezetű evang. hívek kisebb-nagyobb számban együtt ne volnának. Szerény nézetemhez képest a bánsági missionariusi állomást — melyet az ág. egyház a maga érdekében már szervezett is — óhajtandó volna a két egyház egyetemének együttesen szervezni és fentartani, s az itt létező szórványok idővel ne talán tömörülése folytán a dualisticus érdekek tekintetbe vételével gyülekezetekké alakítani. Ott hol már önállóan alakult felekezeti egyházak vannak : nem igen van tere az egyesítés munkájának, erre alig nyilik valahol oly alkalmas tér, mint ilt a bánságban. Csak ilyen együttes közreműködéssel lehetne itt a prot. híveket az egyháznak megőrizni; csak ily apostoli működéssel lehetne itt a megritkult prot. elemet s vele együtt a magyar nemzetiséget is tovább plántálni. — A mennyiben tehát a szegénység egyik föoka annak, hogy a prot. két felekezet különvált működése folytán a reformácio a bánságban nagyobb eredménynyel nem terjedhet: ennyiben a szegénység a bánságban szintén közös ügyünk. De épen ily közös, s ép ezért igen fontos érdekű ügy — s igen üdvös intézkedés lenne itt Temesvárott a bánság központján egy prot. középtanodának felállítása, melynek közös erővel létrehozása már csak azért is lehetőnek látszik, mert a tudománynak hitfelekezeti confessiója nincs. Hogy pedig egy ily tanintézet létrehozása mily kívánatos lenne, azt az itt élő protestánsok, s az evang. prot. egyházegyetem közelebbi érdekein kivül — igazolja már csak azon egy körülmény is, hogy ily nagy darab területen, a Marostól a Dunáig — a Tiszától Erdély határáig, 3 vármegye és 3 katonai hatóság területén az elemieken kivül semminemű prot. tanintézet nincs, pedig tán semmi eszköz sincs anynyira hivatva az evang. prot. magyar szellem terjesztésére a bánságban, mint egy jól szervezett tanintézet, ez által szerezhetne magának a ref. elein legbiztosb terjedést. Hogy egy prot. tanintézet itt a bánság székhelyén mily kelendő cikk lenne : mutatja csak a bánsági ágost. esperességnek azon halvány kísérlete is, melylyel itt mintegy 20 évvel ezelőtt két oszt. kis gymnasiumot szervezett ugyszólva minden alap nélkül, csupán tandíjjakból, a más — különösen gör.kel. vallásúak igen számosan látogatták az intézetet, inai nyilatkozatuk szerint jelenleg is szívesen látogatnák, ha volna mit. Azonban a gyászemlékü 49 mint egyébb virágzó drága emlékeket, ugy e gyenge kezdetet is megsemmisítette. A temesvári egyház az eszmét ugyan nem adta fel, söt tehetségéhez képest gyűjt és munkál e cél elérésére, s Isten segélyével a kedvező pillanat elérkezvén, meg is hozandja részleges áldozatát: azonban addig is legyen ez nekünk magyar evang. protestánsoknak szintén egyik közös ügyünk, s adja a gondviselés, hogy egykoron közös valósággá is váljon! A szövetségi unio szilárdítására — a külömbségek, s közös ügyek, érdekek felismerésén, elintézésén, kiegyenlítésén kivül szükséges végre még e két dolog: