Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-19 / 33. szám

s mi ezt — a helyett hogy megütköztünk volna rajt s miatta nemzeti vészt kiáltottunk, vagy a missióval ily áron fen hagytunk volna, — természetesnek találva, oda működünk, hogy azon lelki csatornán át, mely a földkerekségének prot. egyházait, mint egy testet táplálja a kútfőből, s mi ellen nincs földi hatalom s hasztalan minden fegyver, föntartsuk, éltessük és Isten segélyivei oly nagyra növeljük, hogy ne csak ránk támaszkodva, de saját lábán is megállhasson. Bizonyára a magyar prot. egyháznak s nemzetiségnek is nagyobb előnyére lesznek önerejükön is megállani képes, mint csak reátámaszkodó moldva-oláhországi vele egy vér s szellemű egyházak. Hátra van még hogy a föntebb kifejtett tényállás után, nyilt kérdést intézzek nt. Varjú Isthán úrhoz, mint superintendentiánkhoz, azon a superintendentia szellemével, nyilatkozatával söt Czelder úr missio vezetése iránt a gyűlés kebelében 60 frtig tettlegesen tanúsított eljárásával, homlokegyenest ellenkező intézkedése miatt, miszerint a superintendentiában gyűlt 55 frt 71 krt, az egyházkerületnek Czelder úrban helyezett bizalma, s öt moldva-oláh missionáriusi működésében továbbra is látni kivánó, s öt gyámolítani Ígérkezett nyilatkozata dacára, nem hozzá, hanem a missio bizottmányhoz küldi a sup. segélyét. Szíveskedjék nemcsak engem, de velem együtt mindazokat, kik e dologban ellenmondást látnak, e lapok utján felvilágosítani, hogy volt e n.tiszteletüségednek tudomása a sup. Czelder úr iránti elhatározásáról, s ha igen, mégis miért nem küldetett a superintendentia által bizalomra s további működésre méltatott Cz. úr kezei közé az összeg, s történt-e azóta vagy fog-e történni intézkedés, hogy azon összeg Cz. úr kezei közé juttassák ? ... . Kérem ezen egész tisztelettel s csak a következetesség szempontjából s a sup. határozata iránti tekintetekből nyilatkozó interpellatiót természetesnek tekinteni. Kálmáncsa, aug. 2. Körmendy Sándor, lelkész. » TURKEVE, aug. 5-én 1866. A kegyelet és kegyeletes ragaszkodás lélekemelő ünnepét ülte ma ismét a turkevi ref. egyház. — Ma adatott át a nyilvánosságnak azon szép emlékkő, melyet — a turkevi ref. egyház volt buzgó lelkésze néhai nagytiszt. Végh Sándor úr hamvai felé barátai s tisztelői kegyelete emelt. Ez egyház a közelebbi években két kitűnő lelkipásztorát veszítette el, — néhai nagytiszt. Kocsa István úr az 1861-ik év november 21-én, — néhai nt. Végh Sándor úr pedig az 1864-ik év május 22-én hagyták itt szeretett családuk, barátaik s tisztelőik körét. E két lelkipásztor lánglelkü ihletett apostola s mintaképe volt a vallásos buzgóság, — egyház, hon és felebaráti szeretetnek; — ök egyetértve s karöltve az egyház mindenkor áldozatra kész értelmiségével, azon pár évtized alatt, melyeket e gyülekezet kebelében átéltek, megvetek alapját az egyház virágzásának. Es az egyház csak önmagához méltón tettt, midőn szeretett lelkipásztorai elhunyta után azok özvegye s árvái jövőjéről kegydíjak ajánlása által oly szépen gondoskodott, hogy azokhoz hasonlót a protestáns egyháztörténet korunkban alig mutathat fel. Siettek a szeretet s kegyelet oltárára áldozataikat meghozni az elhunyt lelkészek egyes tisztelői s jó barátai is. — Egyesek önkénytesen ajánlt adományaiból a két kitűnő lelkipásztor sirdombjai felé diszes emlékkövek állíttattak, melyek egyike — a néhai nt. Kocsa István úré a mult 1865-ik év junius havában, másika pedig a nt. Végh Sándor úré a mai nap délutánján 4 órakor egyszerű, de mégis megható ünnepélyességgel adatott át a nyilvánosságnak. Az érdem méltó gyümölcsei, — s az érdemet elismerni s jutalmazni tudó egyház és egyesek felvilágosultságának s vallásos érzületének legcsalhatatlanabb bizonyságai ezek. Ma délután a szokott isteni tisztelet után harangzugás mellett nagyszámú résztvevő közönség ünnepélyes menetben vonult ki néhai nt. Végh Sándor urnák eddig csak egy sirfa által jelelt sirhalmához, hol már akkor felállítva volt a diszes emlékkő. Az ünnepélyt a sirnál a helybeli énekkar nyitotta meg egy — a célhoz az énekkar vezére Kovács József tanár úr által ügyesen kiválasztott énekkel; — ezt követte helybeli helv. hitv. helyettes lelkész tiszteletes Kis Pál urnák kenetteljes s művészileg kidolgozott emlékbeszéde, melyben meghatólag ecsetelve volt az elhunyt lelkipásztor élete, s a tanúság, mit a sirja felé emelt emlékkő hirdet, — az ünnepélyt ismét az énekkar zárta be. Egyszerű volt ez egész ünnepély, de oly lélekemelő és megható, milyen csak az érdem elismerése s kegyelet legőszintébb nyilvánulása lehet, s milyenné azt a legmesteribb énekek gyönyörű előadása, s a szívhez, lélekhez s értelemhez szóló legalkalomszerűbb emlékbeszéd kenetteljes elmondása teheti. Es most az emlékkő ott áll a nyugovó porok felett, s hosszú időkön át hirdetője lesz annak, hogy a valódi érdemet a sirnál is felkeresi a kegyelet. Soos István. A KÖVETKEZŐ KISORSOLÁSI TÁRGYAK KÜLDETTEK BE HOZZÁNK: Főtisztelendő Balog Péter superintendens úr nagyobb mennyiségű sorsjegyek árával — örökös hálánk s legforróbb köszönetünk érte — Debrecenből küldött: 1. Egy szivartartót Névtelentől. — 2. Egy szivartárcát Névtelentől.— 3. Két pohár alá készült szörtálcát Kulcsár Erzsi k. a. — 4. Fénykép Album Sárvári Elek úrtól. — 5. Fénykép Album Névtelentől. — 6. Egy gyönyörű házi sipka Király Ilka ka. — 7. Két szörtálca pohár alá Fráter Ilka és Etelka k. a. — 8. Egy bársony állvány zsebórához Halasi Sarolta k. a. Továbbá nagytiszteletü Hajnal Ábel esperes úr Békésről küldött: 1. Egy szépen himzett álló szivartartót Kovács Róza k. a.-tói. — 2. Gyöngygyei himzett emlék- és gyertyaék Sípos Otillia k. a.—tói. — 3. Egy pár gyönyörű