Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

Ugyan e szolgabírói hivatal szives volt velem tudatni egy másik rendeletet, mely szintegy a szombathelyi mlt.gos püspök úr folyamodására hozott főispáni helytartói végzés által utasítva lett a legszigorúbban intézkedni, hogy egy kath. apától reform, anyától származott fiu a reform, iskolából kitiltassék.—Én elöterjesztém a körülményeket, melyek közt a fiu iskolánkba felvétetett az előtt egy hóval. Nevezetesen : e fiúnak apja már két éve hogy nejét és gyermekeit hűtlenül elhagyta s azóta hirét sem hallották, az anya gyermekeivel kénytelen volt atyja házánál keresni menedéket, ez élelmezi ruházza őket; a fiu már 10 éves mult s ha iskolánkból kitiltatik iskolázatlanul nöl fel, miután öregapja midőn a gyermeket iskolánkba felkiséré ellenzésemre igy felelt : ha apját midőn itthon volt, nem kényszeritették, hogy a fiút iskoláztassa, most engem csaknem kényszeritnek, hogy oda küldjem. — Mind hiába volt, a fiu iskolánkból kimaradt, s azóta sem itt sem másutt nem tanul. Több tanitvúny, kit kitiltani lehetett volna, nem volt iskolánkba, s mégis f. é. Szentgyörgyhava 16-án kelt ily tartalmú levelet vettem a helybeli plébános úrtól : „Meg fog bocsátani hogy hivatalbeli kötelességem szerint következőkről értesíteni bátor vagyok: In locis illis, ubi et Catholicorum et evangelicorum schola elementaria existit, Cathol. proles ad scholas evangelicorum recipere non licet. Int. Minist. Cult. 6-o maji 1853." Ezek tények, miket a szenvedélyeket felizgató commentárral kisérni könnyű volna, — de miknek közlésére engem csakis az inditott, hogy csak ezen egyetlen egyházban, s csak a jelen évben felmerült esetek bizonyítsanak amaz az elméket félrevezető állitások ellen: „a protestánsok annyi kiváltságos joggal vannak körülbástyázva hogy a katholikusok szánandó helóták" stb. stb. Gueth Sándor, ref. lelkész. (A KEMENESALI EV. ESPERESSÉGBÖL :) Esperességi gyűlésünket jul. 26. Dömölkön tartottuk meg. A vidékünket nagyon súlyosan ért anyagi — fagy és forróság okozta csapás meglehetősen leapasztotta a résztvenni szerető buzgó hívek számát, de azért mégis voltunk oly szép számmal, hogy egy mindig jelen lenni szokott, más reform, esperességbeli felügyelő úr nyilatkozata szerint, három annyian is voltunk, mint nálok rendesen szokott lenni. Az elnöki jelentés szerint, mindenek szép rendben mentek közöttünk, csak némely fizetések mentek rák lábon, azonban a három restáns egyház közül Boba mégis megfizetett a tizenegyedik órában; annyival fájdalmasabb, hogy a tanitó urak közül többen több évről tartoznak a gyámoldához, pedig másfelől az egyházi hivatalnokok árváit és özvegyeit junius közepén rendesen kopogtatni kényszeríti a szükség a gyámoldai pénztár ajtajánál. — Továbbá jelentetett, hogy — dacára a nagy pénztelenségnek, templomok igazíttattak, oltárok szépittettek, kegyes hagyományok alapíttattak, s felügyelő úr által, esperességünkbeli minden iskola-nagyságához képest 1—3 „példány" gazdagsági „kistükörrel" megörvendeztettek. Ezekután felvétetett az iskolák látogatásáról tett három rendbeli jelentés. Iskoláinkról kevés kivétellel — örvendetes jelentés tétetett. A kis-somlyai, gércei és dömölki tanítók, méltán megdicsértettek; a M. és S. szülök, mint a kik hanyagon és későn küldik, s korán ki fogják gyermekeiket, méltán megrovattak. Borgáta iskolája mind szellemi, mind anyagi tekintetben méltán kiérdemelte a dicséretet. Gyámintézeti célokra csak 69 frt 55 kr gyűlt; melyből 50 frt a központi intézethez, a többit pedig tési testvérgyülekezetünknek küldtük. Sitkének megengedtetett, hogy még egy évig ideiglenes tanítót tarthat. Az iskolatanitói értekezlet két jegyzökönyve a tanitói kar buzgó munkálkodásáról tanúskodik; de azon indítványuk, hogy az újonc gyermekek ne öszszel, hanem a tavaszi próbatét után vezettessenek fel először az iskolába, mint ugyan hasznos és kívánatos, de helyi körülményeknél, s a nép anyagi helyzeténél fogva nem kivihető, nem emeltetett törvénynyé. Világi jegyzővé: t. Radó Dénes úr szótöbbség által választatott; a választott egyházi jegyző nem birathatott széke elfoglalására; a tiszti ügyészi hivatalra senki nem kapott általános szótöbbséget. Berekesztésül megdöbbentő volt, t. Radó Ignác esp. felügyelő úr határozott lemondása. Nem mertük kérni, hogy venné vissza lemondását, hiszen 1847 óta, sok nehéz időkön át, nagy buzgósággal, bölcs tapintattal, közmegelégedésre, talán szinte utánozhatlan anyagi áldozatokkal is viselte hivatalát; nem mertük kérni, mert már pár előbbi lemondásakor kérésünket sohase utasította vissza; a méltányosság parancsolta keblünkbe fojtani a minden szívek egy és ugyanazon közös óhajtását. Végre t. Takács Lajos úr ékes szavakban tolmácsolta szívünk fájdalmát, háláját, búcsúját. Éljen a férfiú, kiről tudjuk, hogy hazájának és egyházának szokott élni. Közebédünket ama =18 frt 50 kr fűszerezte, mely a jelesb 3 tanitó némi megjutalmazhatása véget) a n. tiszt, esperesség rendeletéből gyüjttetett. H. I. T A R G A. VAN-E MAGYAR ÖSZTÖNDÍJ A ^CAMBRIDGE-I EGYETEMBEN. Hagyomány gyanánt szállt ajkról-ajkra, hogy a cambridge-i angol egyetemben volna alapítvány magyar tanulók számára. Legújabban a Merle D' Aubigné-féle magyar protestáns egyház történelem végén (angolra fordítva Craig által megjelent Londonban 1854) már a szám is meg van határozva, nevezetesen, hogy a cambridge-i egyetemben 3 alapítvány van. Micsoda forrásból vette a könyvszerző ez állítást, megnevezve nincs. Vannak más német könyvek is, melyekben általánosan említve van az angol ösztöndíj, de