Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-12 / 32. szám

PROTESTÁNS SKOLAI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. LATOGATAS AZ AG. ES HELV. HITV. ORSZÁGOS ÁRVAINTÉZETBEN. A tiszta és Isten előtt és az atya előtt szeplő nélkül való isteni szolgálat eb­ben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságokban. Jak. 1, 27. Pest egyik szerény utcájának (Kis-mezőutca 18-ik sz.) igénytelen külsejű épületében a prot. árvaintézetbe vezetem a t. olvasót. Midőn belépünk a rend és csin, a háztartás éltető lelke, azonnal kedvesen meglep, s ha már az első benyomás is kellemes, annál nagyobb lelki élvezet vár reánk, ha tovább időzve részletesb vizsgálat alá vesszük az egészet. Fürge fiúcskák és leánykák sorakoznak előttünk, mindmegannyi megtestesült életvidorság. Egyik ember egyben, a másik másban találja örömét. A mi engem illet, nekem legnagyobb él­vezetem az, ha a zsönge gyermekkort láthatom kendőzetlen őszinteségével, ha hallom ártatlan nyiltszivü kérdéseit, feleleteit; ha az ifjú nemze­déket sürögni forogni látom abban, mi egykoron Őket e szegény haza életrevaló tagjaivá teendi. Ily élvezetnek valék részese, midőn e hó el­sején az emiitettem intézet vizsgáján jelentem meg. Mellőzöm itt egyes gyermekeknek a tanu­lásban tett előhaladása jelenségeit; ezek,mint ren­desen történni szokott, egyik gyermeknél kitü­nőbbek, másiknál csekélyebbek voltak; csak a rendet és csint hozom fel, mely nemcsak, mint fenebb emlitém, a helyiség berendezésén, hanem minden egyes fiu- és leánygyermeken annyira felötlő. Ha nem tudnók, hol vagyunk, egy becsü­letes, tisztaság és rendhez szoktatott jó módú csa­ládnál képzelnők magunkat. Minden gyermek oly tiszta, egyszerű ruhácskájában oly csinos', mintha csak skatulyából húzták volna ki. — Mikor meg­láttam őket, Isten bocsássa meg bűnömet, de az a gondolat villant meg agyamban, hogy sokakra nézve e szegény gyermekek közül, még talán jó­tétemény az, hogy árvákká lettek s igy ide jut­hattak ; mert a szülei háznál még csak nem is sejdíthettek volna, amit itt folyvást látniok, ta­nulniok és tapasztalniok nemcsak alkalmuk, de kötelességük is. Bármit beszéljen az önhitt léhaság, mi ta­pasztalatból tudjuk, hogy az emberiségi célok, csak az igazi vallásosság utján létesíthetők. S váljon hol csepegtethetnék ez inkább a gyermek lelkébe, mint oly intézetben, mely lételét is a val­lásos ihletnek köszönheti és körülötte minden val­lásos kegyeletet leheli ? Otthon ellenben megle­het, hogy e gyermekek közül sokan durva, mos­datlan beszédeknél egyebet soha nem hallottak volna és nem lettek volna tanúi másnak, mint a nyomor által előidéztetni szokott rondaságnak és testi és lelki piszokbamerülésnek. Valóban ha van vállalat e haza földén, mely minden jó ember figyelmét és munkás részvétét megérdemli, ez olyan. S mégis hány mivelt ember vagyon hazánk­ban, ki külföldi utazásaiban egy-egy ilyen intézet megláthatásáért mértföldekre nem röstell elmenni, míg ezt, mert édes miénk, mert magyar, ha száz­szor Pestre jő is, megtekinteni eszébe sem jut. Igazán méltók volnának ezek az urak, hogy ugy járjanak, mint nem régen egy gazdag budai pol­gár, aki nem elégedvén meg nagyhirü hazai orvo­saink utasitásával, Párisba ment orvosi tanáj^ 63 m

Next

/
Thumbnails
Contents