Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kilencedik évfolyam. ^ 4. Jjp Pest, jan. 28. 1866. PROTESTÁNS EGY PÁR SZÓ A TANSZABADSÁG ÜGYÉBEN. Azt hiszem, hogy mindazon magyar protestánsok, kik a valódi műveltség és szabadság iránt némi szeretettel viseltetnek s nemzeti és egyházi inűveló'désünk jobb jövőjét óhajtják, a legőszintébb örömmel üdvözlötték azon reformokat, melyeket a tiszamelléki egyházkerület, a tanszabadság ügyében, a sárospataki főiskolára nézve már tettleg megkezdett. Erősen meg vagyok győződve, hogy még azon esetben is, ha ezen reform bármi ok miatt roszul ütne ki, — a mit egyébiránt, ne adjon az Isten: a következés mégsem lenne oly borzasztó s minden tudománynyal és művelődéssel annyira ellenkező, mint az eddigi s néhol kisebb nagyobb mértékben még most is meglevő állapot, mely nem egyéb, mint rideg kényszerités és memorisáltatás. A sárospataki emlékiratban összesen el vannak mondva a reform indokai, melyeket egyébiránt különben is tud, lát és érez minden olyan ember, ki valaha nemcsak magolt, hanem tanulmányozott is valamit. Annálfogva óhajtandó, hogy azon férfiak, a kik talán már elvileg nem barátai vagy épen ellenségei ezen reformnak, mely az irodalmi nyilvánosság mezején fejtegettetett és sürgettetett, előálljanak s kétségeiket vagy ellenvetéseiket adják elő, hogy győzzön a mi jobb. Múlékony kétségeim, csekély eltéréseim az emlékirat s az ügy eddigi tényleges állása felett lehetnek nekem is; de magát a reformot s annak célját és eszméjét lelkem teljességéből helyeslem, / /. * s ha rajtam állana, annak életbeléptetését minden akadémiánkban tüstént megkezdeném. Es megvallom, hogy egykor, egy percre azon csudálkozó gondolat villant át elmémen, hogy ime, midőn sehol a művelt világban, a nyolc osztályú gymnasium feletti tanfolyamokban, aféle memorisáltatásra és minden oldalú megszorittatásra mint a milyen minálunk divott és divik, példa nincs: mi az oka, hogy az a magyar református főiskolákban oly mély gyökeret verhetett, melynek kitépéséhez ugyancsak erélyes reform kivántatik most? Hát nem találkoztak-e őseink között is olyan lelkek, a kiket megilletett volna a valódi működés és működési szabadság szent érdeke ? Ha célunkhoz képest csak egy közelebbi, de szinte forduló pontot alkotó korszakra tekintünk is, látni fogjuk, hogy őseinket a vád nem illeti. A tanszabadság eszméjét ösmerték őseink is s ugylátszik vitatkoztak is a felett; továbbá tudták, hogy más dolog a tanulót tanulmányaiban vezetni, s ottan megvizsgálni, más dolog ismét a memorisáltatás. Célzok különösen az 1780 s 90 utáni korszakra, a midőn európai hatások, Katio educationisok, józsefi császári intézkedések, majd az ország nagyszerű alkotmányos restauráltatása következtében, uj korszaka kezdődik a magyar protestáns tanügynek is. Mily érdekes már ezen korszakból, hogy a nagy Márton István, a kinél több szolgálato aligha tett valaha valaki a magyar ref. eg tanügyének, 1794-ben megjelent görög n tana élőbeszédében, a görög nyelv és írod; ismeretének felettébb szükséges voltáról szólván, 7