Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-05 / 31. szám

értelmes ember maga ne önthetné minden bővebb útmutatás nélkül tanításaiba e szellemet. Fennebb említők, hogy a pap teendője a vallástanítás körül kezdődik a népiskolában, s azontúl nincs többé meg­szakadása. A tantárgyak rendje a népiskolai tanításnál és a confirmandusok oktatásánál az lehet, söt szükségkép an­nak kell lenni, a melyben értekezésünkben felmutattuk az egyes tárgyakat. De ugyanazon rendet tartjuk a vasárnapi iskolában, — hová a már confirmálódott, de még családi életet nem kezdett ifjak járnak, — és a vasárnap délutáni kátémagyarázásnál is. E végből a katechizálást az egyházi évvel hozzuk összefüggésbe, azon eseményt vesszük tár­gyalás alá, melyre a közönség figyelme az évenkint előfor­duló nagy innepek által irányozva van. Tehát karácson előtt pl. septemberen vagy oktoberen kezdve azon dolgokról beszél a katekheta, melyek befolyással voltak arra, hogy az emberiséget Jézus elfogadására előkészítsék; közvetlenül karácson után kezdje el az ujtestamentuini történeteket Jé­zus születésén, és aként haladjon a tanítással, hogy húsvé­tig Jézusnak egész nyilvános életét, tanítását, szenvedéseit és halálát előbeszélje; húsvéttól pünköstig tárgyalja Jézus feltámadását 40 napi földi életét mennybemenetelét, — visz­szapillantva egyszersmind az ő megjelenésének, működésé­nek céljára és eredményére. Pünköst után jöhetnek az egy­háztörténelem főbb mozzanatai a fennebb érintett szellem­ben ; végül a hitcikkek és ezeken alapuló morális elvek. A természet szemléléséből vett tárgyaknak nem jelölhetünk ki külön helyet, minthogy azokat nem önállólag kezeljük, ha­nem a természet fölöttiek megértésére használjuk fel eszkö­zül, mindenütt, hol szükséges. Csak akkor lesz a mi katekhizálásunk keresztyén val­lástanítás, ha az itt feltüntetett irányhoz ragaszkodunk, s bármely kézi könyvet használjunk, a főtárgyat sohasem té­vesztjük szem elöl, hogy ezáltal az egészbe egységet hoz­zunk létre. De ugyanakkor tanításunk egyszersmind pro­testáns szellemű is lesz. Jézus életéből, a ker. egyház tör­ténetéből s a protestantismus elveiből minden elfogulatlan vizsgáló meggyőződhetik, hogy egyházunk a keresztyénség eszményképét, mely Jézusban élt, tűzi ki célul, melyfelé tö­rekszik, és közeledik is, habár előre haladásában erős har­cot kénytelen vívni Róma ellen. És a kiben e meggyőződés szilárd alapokat nyert, ragaszkodni fog egyházunkhoz mind halálig, nem fogja annak érdekeit áruba bocsátani, söt te­hetsége szerint meghozza oltárára az áldozatot. Jelentékeny részben a szorgalmas és célszerűen berendezett vallástani­tástól várjuk mi prot. egyházunk felvirágzását, a mit adjon is meg a mindenható Isten mennyei országa dicsőségére, s szegény magyar országunk javára. Kovács Albert. ISKOLAÜGl A PESTI REFORM. EGYH. FELSŐ LEÁNYISKOLÁJÁRÓL. A pesti ref. egyház körében, — hol elemi fiúiskola négy osztálylyal, négy tanár vezetése alatt, négy tanterem­ben áll fenn, és nagy gymnasium, melyben a fiunövendékek az érettségig folytathatják s végezhetik tanpályájokat — kevésbé van gondoskodva a leánynövendékekről. Ezek számára létezik ugyan elemi iskola négy osztálylyal, két tanár oktatása mellett, két tanteremben: de semmi felsőbb intézet nincsen, melyben az elemi iskolát végzettek folyta­tólag célirányosan jeles egyháztagokká s honleányokká ké­peztessenek; minélfogva ezek, a tanulásra s neveltetésre legalkalmasb életkorban, vagy további képzés nélkül ma­radnak, vagy idegen intézetekbe vitetve, ottan eltérő irány­ban vezettetnek, az egyház nyilvános kárára és nemzetisé­günk jelentékeny hátrányával. Mind nőiskolánk hiányát, mind annak szükségét, mind a jól berendezett nőiskola áldásdús hatályát belátta az egy­ház tanácsa : mégis, a nehéz időkben s kedvezőtlen körül­mények között, az egyházban már fenálló intézetek fentar­tási gondjaival s költségeivel túlterhelten, ovakodott ujabb, bár üdvös, vállalatba bocsátkozni. De a női finom észlelet, élénk érzék s gyöngéd tapin­tat — mely íziben észreveszi azt, a mi vagy hiányos, vagy visszás, vagy éktelen — elevenebben érzé a bajos állapotot; a hölgyek fogékony kebele, — mely élénkebben fellángol mind azért, a mi jó, szép s nemes — felbuzdult ezen ügyet is felkarolni; s a nöi leleményes ész hirtelen feltalálá az útakat és módokat, mint kell a bajon segíteni, a hiányt pó­tolni, s a jót gyarapítani ? Elébb egyes úrnők ajkairól hangzottak panaszos nyi­latkozatok az említett fogyatkozás felett, s nem hiányoztak intő s lelkesítő szózatok a segélynyújtás iránt. Elsők valá­nak, kik az üdvös ügyet felkarolandók, élőszóval vagy írás­ban nyilatkoztak: gr. Andrásy Gyuláné gr. Kendeífy Kata­lin, Benedicty Györgyné Simonyi Eszter, özv. gr. Bethlen Pálné, dr. Bókay Jánosné Szabó Judith, Borbély Miklósné szül. Sréter, Cséry Lajosné Halász Ida, Erdödy Sarolta, özv. Fáy Andrásné, özv. Fáy Gusztávné, Giczey Samuné, özv. Halász Józsefné, Hajdú Józsefné Kűn Judith, Hajós Józsefné Madarassy Erzsébet, id. Kandó Józsefné, Szűcs Klára, Kandó Józsefné Gyürky Petronella, Kandó Teréz, özv. Kapczy Tamásné, Tanárky Borbála, özv. Kóczán Józ­sefné Puky Franciska, dr. Korányi Frigyesné Bónis Mal­vin, Lónyay Etelka, Lónvay Gáborné, dr. Lumniczerné Rad­nótfáy Katalin, Muraközy Emilia, Nadányi Albertné, özv. Nagy Istvánné Hajós Zsuzsanna, hg. Odescalchi Gyuláné, gr. Degenfeld Anna, gr. Pallavicini Rogerné gr. Vay Lila, özv. Pázmándy Dénesné Domonkos Lidia, gr. Pejacsevics Márkné gr. Bethlen Hermin, Rudnyánszky Béláné szül. Zá~ dor, Rajkovicsné Bottlik Mária, Sebes-Kovács Anna, özv. Sebestyén Gáborné Szőke Judith, Szabó Menyhértné Zseni Eszter, Szegfy Mórné Kanya Emilia, Szepessy-Péchy Jo­hanna, Szőke Jánosné Kandó Róza, Szőnyi Pálné Weninger Ludmilla, özvegy Szűcs Lajosné Szűcs Zsófia, özv. Tihanyi Ferencné Rhédey Borbála, Tisza Kálmánné gr. Degen­feld Ilona, Tóth Lörincné Kandó Zsófia, gr. Traun Fe­rencné Bethlen Borbála, dr. Vári Jánosné Tóth Vilma, Zádor Györgné szül. Thaly, özv. Zseni Jánosné Tóth Terézia.

Next

/
Thumbnails
Contents