Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-05 / 31. szám

f zetekéi nem; a cath. magán clerus képviselve van a legfőbb törvényszékeknél. — Ha ezen törvényekben változtatás lenne kivánatos, célszerűbb azt az illető intézmény törvényhozási tárgyalása alkalmára halasztani, mintsem egy vallásügyi cikkelyben a rendszeres átalakítást megelőzni. A részletezés tehát a szorosan vett vallási ügyekre lenne szorítandó. — Ezen elv nyomán a következőket vélem szükségesnek törvény által szabatosan meghatároztatni: 1. Minden egyházi teher, — az illetők elhatározása szerinti arányban a személyt, és nem a vagyont illetvén, — birtokváltozás eseteiben, egyik felekezetnek se legyen joga, olyan birtoktól egyházi terhek hordozását, és igy egyházi adók és patronatusi terhek elvállalását követelni, — melyek más felekezetekhez tartozó egyén tulajdonai lettek. 2. Az átmenet, egyik vallásfelekezet kebeléből a másikba, szabadnak nyilvánittassék minden 18 évet betöltött egyénre nézve, oly módon: hogy az áttérési szándékot azon felekezet papjának, melyet az illető elhagyni akar, bejelenteni ne tartozzék. — Az államnak sem joga sem kötelessége a polgárok vallásos meggyőződése fölött őrködni; teljesítsék ezt felekezetek tanitás, buzdítás által. 3. A vegyes házaspárok a nő lelkésze által adassanak össze; de ha közmegegyezéssel a párok más lelkész által kívánják azt teljesíttetni, ezt tenni szabadságokban álljon; s minden lelkész hatalmaztassék fel, az egyik fél által előmutatott kihirdetési bizonyítvány előmutatása után, a vegyes házasokat összeadni. — Azt azonban hogy a cath. pap a vegyes házasokra egyházi áldást adjon, követelni nem lehet: mert a hitágazatok vagy meggyőződések szabályozása vagy erőltetése nem világi törvényhozás tárgya. 4. A vegyes házasságokból születendő mindkét nembeli gyermekek az apa vallásának papja által kereszteltessenek s annak vallásában neveltessenek: de a szülőknek közös megegyezés folytán jogok legyen, mind a kereszteltetést mind a nevelést szabad akaratjok szerint intézni. — mert szülők joga, gyermekeik nevelését illetőleg, megelőzi az állam e részbeni jogát. Ezen elv alkalmazása elejti a téritvények fontosságát: mert ha viszonosan adhat kath. férj protestáns vagy más felekezetű nőnek téritvényt, hogy a prot. leánygyermekeit az anya vallásában fogja nevelni, ez esetben a téritvény egyszerű házassági szerződéssé fog alakulni, s egészen a magán szerződések jogi jellemét veszi át, mely csak az esetben kerül biró elébe, ha a sértett magánfél oda viszi; — semminemű vallásfelekezeti papságnak itt kereseti jog megengedhető nem lévén. 5. A főelv, mely felé & vallásügyi törvényhozást irányozni szükséges „szabad egyház szabad államban" — azt követelné, hogy mindegyik vallásfelekezet az autonomianák lehetőleg ugyanazon mértékével bírjon, vagyis az állam viszonya egyenlő legyen minden felekezet irányában. De ezen elv keresztülvitele, mélyebben érinti egyrészről az állam, más részről a kath. hierarchia érdekeit, mintsem azt rögtön és egész merevségben megkísérteni tanácsos lenne. A keleti orthodox, és a protest. anyasz.egyházaknak már most minden veszély nélkül megadható az autonómiának azon foka, mely az állam felügyeleti jogát, csupán az államérdek megóvására szorítja. A kath. egyház irányában azonban annak jelenlegi szervezete fentartása mellett, az államérdek terjedtebb jogokat igényel. — A kath. egyház központja az államon kivül esvén, — mig annak 'kormányzatát kizárólag egy rend kezeli, — mig a hivek nagy tömege a kormányzat vagy legalább ellenőrzés jogából teljesen ki van zárva: addig az apostoli királynak és államnak jogai, az egész érdeklésnek megóvása tekintetéből fentartandók. Nem vélném célszerűnek ha e viszony átalakítását a törvényhozás kisértené meg. — Mig a kath. polgárok nagy tömege önmagamagának jogot nem követel, mig a felsőház egy igen tisztelt capacitása élénk helyeslyés közt proclamalja : hogy a katholikusok egyházi ügyeikben más vezéreket, főnököket, más irányadókat, mint egyházuk főpásztorait, el nem ismerhetnek: addig az állam és kath. egyház közt eltérő viszonynak meg kell maradni; addig azon egyházi főnökök kinevezési joga fentartandó, valamint az általuk élvezett javadalmak fölötti őrködés joga is: mert sem a választás sem a feltétlen intézkedés jogát egy, bár külömben igen érdemes rend rendelkezése alá bocsájtani nem lehet.