Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-08-05 / 31. szám
yS 'gs Kilencedik évfolyam. ol. Pest, aug1 . 5. 1866. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. VALLASÜGY MINT TORVENYHOZAS TÁRGYA. Mi protestánsok ez egyben oly szerencsések vagyunk, hogy vágyaink, nézeteink, elveink, kivánataink a vallás ügyét illetőleg, semmiben sem térnek el, egy szabadelvű törvényhozás elveitől. Mi nem kivánunk magunk részére sem kirekesztő szabadalmat, sem előjogot, sem kitüntetést; mi csupán egyenjogúságot és viszonosságot követelünk ugy az egyének mint a felekezetek részére. — Eszményünk, mely felé törekszünk, a „szabad egyház szabad államban." — Nincs oly kivánatunk, mely az állam érdekét, az uralkodó jogait, a felekezetek békéjét vagy vallásos meggyőződését, vagy a polgár jogait vagy érdekeit sérthetné. Egy szabadelvű törvényhozó testületnek sem lehetnek más elvei. De mi, mig egyrészről az előjogok és tulsulv iránti törekvéseket, jöjjenek azok bármely oldalról, ellenzeni és erőnkhöz képest leküzdeni igyekezni soha meg nem szününk: átlátjuk másrészről, hogy az egyházat az államtól teljesen vagy csak a kellő mértékig is elválasztani, — s az oly nyomatékos s gyakran véres betűkkel beirt lapokat egy vonással letisztázni, s a fehér lapot elméleti elvekkel betölteni nem lehet. — Átlátjuk és elismerjük, hogy a külön felekezeteknek államhozi viszonya és életmüves fejlődése és állapodottsága nem az elméletnek, hanem hosszú idők történelmi munkásságának szüleménye. — Tudjuk és érezzük, hogy a tovább fejlesztés körültekintő bölcseséget, kimélő és óvatos kezeket kiván. Es szerencsések vagyunk abban is, hogy egy alkotmányos érzületii törvényhozásnak más elvei nem lehetnek. — Ellenkező irányokban csak a forradalom és kény uralmi önkény működhetnek. Ily meggyőződés mellett, teljes nyugodtsággal várhatjuk országgyűlésünk intézkedéseit a vallás ügyét illetőleg: mert országgyűlésünk szabadelvű és alkotmányos érzületű is. Ha ezen nézet alapos és biztos, — méltán kérdheti bárki, — mi szükség az e részbeni elmélkedésekre és fejtegetésekre? Én, bár hiszem és hinni akarom, hogy az általános elveket illetőleg az alkotmányos szabadelvűek nézete teljesen egyező, — azon elveknek mennyiben, miként és mily alakbani alkalmazásuk feletti fejtegetéseket, nemcsak feleslegeseknek nem, de kívánatosoknak tartom. Alkotmányos országokban, mint Anglia, minden nagyobb horderejű kérdés bőven meghányatik, s a nép minden rétegeinek véleményén keresztül szűrődik, mielőtt a törvényhozás tanácskozásai elébe kerülne; s a törvényhozás már legtöbb esetben közvélemény kivánatával áll szemben : azért törvényei gyakorlatíabb értékűek mint oly országok törvényhozó testületei, melyekben közvélemény nem fejlődhetik. Ezen szempontból indulva kívántam néhány eszmét megpendíteni a vallási törvényhozás ügyében, természetesen többé nem többesben, hanem nagyon is magán nyomatékú véleményem nevében beszélve. Sajnos és az állam visszás helyzetét tanúsító jelenleg az, hogy a vallás ügye még napjainkban is törvényhozási intézkedést igényel. Már 164" ben iparkodtak azok, — kiknek a statusquo fm1$. tartása érdekökben állott, a vallás ügyét a ttS^í 61