Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

telesül kiadott okmány aláírásait hamisította meg, ki azzal van vádolva, hogy nem ritkán, nyilvánosan, holtrészegre issza le magát, ki egyik lelkésztársát gyilkolási szándék alávaló rágalmával illette, a ki törvényes egyházhatóságának számolni nem akar, kinyilatkoztatván, hogy ö független egyházat alapított, a ki végre nem független, hanem a szó szoros értelmében rabszolga egyházat akar létesíteni, mivel, mint épen az ö általa szerkesztett missiói lapokból olvasom, oly egyházszervezet után törekszik, melyben a lelkészek a legkisebb egyházi functiót — esketést, keresztelés t, temetést stb. — sem végezhetnék az oláh hatoságnál előlegesen történendő bejelentés nélkül? Reménylem, hogy t. szerkesztő űr, vagy Czelder urnák nagyon tisztelt védelmezői kellő felvilágosítást fognak adni, mi nagyon szükséges ; mert különben a magyar protestáns közönség egyrészről a vádaláhelyezés, másrészről pedig pártfogás és gyámolitás végletei által mistificálva leszen, a mi e szent ügynek mindenesetre csak ártani fog. T. G. Amint az itt következő nyilatkozatból kitűnik Deutsch testvérurak készek a befizetett előfizetési pénzeket viszszaszolgáltatni. De ehez nekem semmi közöm. Csak azon egynehány t. előfizetőkkel, kik e félévben hozzám küldötték be az előfizetési pénzt a „Család lapjára," tudatom, hogy a beküldött összeget én a kiadóknak át nem szolgáltattam, melyet tehát saját tetszésök szerint vagy a jövő évi nagy lap előfizetésébe tudok be, vagy pedig bérmentetlenül kész vagyok visszaküldeni. Ballagi Mór. NYILATKOZAT. Lapunk rövid félévi fenállása után e hó végével inegszünend. Megszűnésének oka a jelen rendkívüli politikai és egyéb viszonyok, a midőn is az olvasó közönség egy része feszült s úgyszólván kizárólagos figyelemmel és érdekkel, a politikai lapok harctudósitó hasábjain függ, másik része pedig a jelen mostoha évszak s az általános nyomasztó szükség miatt nem képes lapot járatni. Megszűnend tehát lapunk, megjegyzett körülmények és viszonyokból önként folyó részvétlenség következtében. Lapunkat csekély dijánál fogva — eddig is csak áldozatokkal tarthattuk fönn — csak ugy állhatott volna fönn továbbra is, ha legalább annyi előfizetői leendettek, hogy a jövedelem kellőképen fedezhette volna a kiadásokat, de fájdalom, éz nem történvén, meg kell szűnnie. Azon tisztelt előfizetőinknek, kiknek a „Család lapjá"ra tett előfizetésük még folyamatban van következő megjegyzésünket tesszük, miszerint kárpótlásul vagy a „Képes világot" vagy a „Magyarország" cimü lapokat rendelhetik me

£i u

gy azonban, hogy a „Család lapjá"-nál fölülmaradott pénzeiket a fentebb nevezett lapok (negyed- fél- vagz egész évi) ára erejéig pótolni szíveskedjenek; s a mennyiben pedig olvasóink e lapokat tán nem ismernék — kiadó hivatalunkba irva — készséggel szolgálunk mutatvány példányokkal. Végre pedig azon t. előfizetőknek pedig, kik a nevezett lapokat vagy már járatják jelenleg is, vagy járatni nem kívánják,: — a „Család lapját" illető pénzeiket vissza fogjuk küldeni. Deutsch testvérek. A SÁROSPATAKI FŐISKOLA TÁPINTÉZETÉBE 186% ISKOLAI ÉVRE KÖVETKEZŐ IFJAK VANNAK FELVÉVE: I. Egész díjasok, fizetnek 60 forintot: Fodor Bertalan, gróf Pallavicini alapítványon. Kovácsi Sándor, dr. Szabó János alap. Sztrányai Imre, Koczán Józsefné alap. Horkai Ferenc, Ragályi Károlyné alap. Szopó József, Bernáih Zsigmond alap. Paulik Bertalan, Prinsterer hollandi minister alap. Lantos János, Vecsei Oláh Károly alap. Szabó Imre, Bártfai Szabó Károly alap. Szabó Lajos, Bártfai Szabó Károly alapítványon. II. Kétharmadrész díjasok, fizetnek 40 forintot. Toronyai József, Szabó Pál, C. Szabó István, Osvátb Dániel, Hancsóvszki István, Futó János, Kósa Károly, Faze-Jelentés a „Család lapja" ügyében. Végre elvalahára oly helyzetben vagyok, hogy a „Család lapjáról" is határozott nyilatkozatot tehetek a tisztelt olvasóközönségnek. Midőn én e lapot „Lelki Kincstár" cim alatt Heckenast Gusztáv úrtól átvettem, bukott vállalat volt, mert külömben, könnyen képzelhető, hogy Heckenast úr tul nem adott volna rajta. Én meggyőződve a vállalat hasznos voltáról, meg akartam kisérteni annak megmentését. Nyomorogtam vele negyedfél esztendeig. Harmadéve megjelent nálam Gyárfás, s neki én azon biztatásra, hogy az erdélyi mágnások subventiójával e lapnak lendületet fog adhatni, a kiadási jogot átengedtem. De még mielőtt a kiadási jognak őreá való átruházása végett a sajtóhatóságnál a kellő lépéseket megtettem volna, Gyárfás úr, mint a t. közönség tudja, az előfizetési pénzek jó részével odább állott, s rám háramlott a kötelesség a lapot még félesztendeig magam költségén tovább vinni. Miután pedig Deutsch testvérek Gyárfás cserben hagyott nagyobb vállalatait átvették, nekem is azt az ajánlatot tették, hogy készek a „Házi Kincstárnek," később „Család lapjának" kiadását magokra vállalni. Én annyival inkább beleegyeztem ez ajánlatba, mert anyagi erőmet fenn kellett tartanom nagy lapunknak a lefolyt nehéz időkben nagy áldozattal járó kiadására. De okulva a tett tapasztalatokon, siettem e lap kiadási jogát a Deutsch testvérekre átruházni, mint ezt a t. közönséggel tudattam is. S azóta a bejött előfizetési pénzekből egyetlen krajcár sem jutott nekem, mert ami hozzám bejött is, én hiven átszolgáltattam a kiadóknak. De mivel Deutsch testvérurak e dologban csak egyedül üzleti szempontból érdeklődtek, s csakhamar belátták, hogy egy protestáns vállalat nem aranybánya, csak immelámmal vitték az egész ügyet, s most e vállalatot időközben egyszerre megszüntették.