Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-29 / 30. szám

valaha. Reméljük még nem felejtette el a hat vágást; s számítunk erélyére. Változás történt az ondava-melléki tankerületben is, melynek eddigi világi dékánja a népnevelés ügyét oly páratlan lelkesedéssel szivén hordó, azért élöhaladó, s annak egész életét szentelő lászlófalvai Ördögh Dániel űr, körünkből távolabb vidékre költözvén, helyébe, mivel visszanyerhetésének reményéről még nem tudtunk egészen lemondani, egyelőre csak helyettesül t. Benczúr Aba urat, a sókúti és hanusfalvai uj virágzásnak indult egyházak példás erélyű s lelkesedésü felügyelőjének T. Benczúr József úrnak reményteljes fiát választók, a kinek uj pályájához nem kívánhatunk egyebet mint azt, hogy csak apja nyomdokait kövesse s akkor működése áldásos leend. De legfájdalmasabb azon változás, mely az e. e. e. gyámintézet esperességi ügynökének, tekintetes cserneki és tarkeöi Dezsewííy Lajos úrnak leköszönése következtében előttünk felmerült. A nevezett űr 6 év óta, mióta e hivatalát viseli, a szent célra oly fáradhatlan kitartással s szorgalommal gyűjtögetett s oly szép eredményt mutatott fel évenkint, hogy visszalépte a gyámintézetre komoly és súlyos vesztesség. Alig sikerült egyesitett kérésünknek arra birni őt, hogy hivatalában még egy évig megmaradjon. A gyámintézetröl lévén szó, megemlítem, hogy az esperességi gyámintézeti segélyben az idén a laposi és ránki egyházak részesittettek. Végül nem hallgathatom el az ős pécsujfalusi Péchy családnak, mi több, róm. kath. családnak, azon nagylelkű nemes tettét, melynélfogva nem nézve a valláskülömbségre, a német-jakabvágási evang. néptanító számára, igazán hallatlan bőkezűséggel, egy egész telek állományt hasittatott ki, holott a tanitók a tagosításnál rendesen csak féltelket kapnak. Az adomány becsét csak emelheti a hozzája kötött azon feltétel, hogy t. i. ezen adomány mindaddig érvényes, m i g csak a német-jakabvágási egyház autonom marad. Örvendetes jele ez annak, hogy még a más vallásbeliek is mennyire tudják méltányolni azon drága kincsünket, Önkormányzatunkat, melyet hitfeleink körül, fájdalom, sokan oly vétkes könnyelműséggel bocsátottak áruba. Szálljon a nemes adományozókra a kegyelem Istenének áldása. r. 1. Nagybányai egyházmegyénkről egész éven át épen semmit sem olvashatni a „Prot. Egyh. s Iskolai Lap" hasábjain; nem akad ember közöttünk, ki e kis egyházmegye beléletéröl ottan-ottan szóljon, s elmondaná a jót roszszat a közügy érdekében; pedig bizony volna nálunk sok jó, akadna valami nem kedves is — mit nemcsak magunknak s közöttünk, de a nagy közönségnek is nagy magyar hazánkban jó volna tudni! Semmi következmény nincs ok nélkül. Igy e szomorú némaságnak is van bizonyosan oka, mely nem más mint: 1. Sok lelkipásztor úrnak — általában az irodalom, de különösen — sokaknak fájdalmára, s nekiek szellemi kárára — a tudományos egyházi irodalom, s a magyar prot. egyház egyetlen közlönye : „Prot. Egyh. és Iskolai Lap" iránti részvétlensége / Miképen irna az, ki olvasni nem szeret ? 2. Minden ügy iránt a nagy közönyösség! — „Miért is fárasztanék magunkat, — hiszen, van nekünk: superintendentiánk, tractusunk, esperestünk, vannak tanácsbiráink ; bölcs emberek a választottak — elintézik, elkormányozzák azok az anyasz.egyház hajóját, ha mi nem zavarjuk is a közügyek csendes folyamát, erőtlen evezőnkkel." Megnyugtató okoskodás! — csak a gyűlések után ne méltóztassék aztán zúgolódni; hogy nem jól történt ez s ez intézkedés, s nem jól ment keresztül ez s ez határozat ? 3. S tán legerősebb ok az : hogy azaz irka-firkálás a közügyekről több tekintetben : „Ne bánts virág ?" íme ezért nem irunk mi; pedig van nekünk évenkint egyházmegyei közgyűlésünk ; vannak — két vidékre osztott egyházmegyénkben — tanitói értekezleteink félévenkint; — van virágzó — papi özvegyeket s árvákat gyámolitó intézetünk; van — több száz kötetü könyvekből álló — papi olvasó könyvtárunk ; mindezekről érdekes közléseket lehetne adni! Es ha már nem irunk; miért nem olvasunk? tán e lap szerkezete, iránya vagy tartama nem tetszik ? honnan tudunk erről csak egy árva betücskét is, midőn nem olvassuk ! szerénytelen mentség. Még ha igy állna is a dolog, — áldozni kell !! szegények vagyunk az igaz; de mit a gazdag lelkész egymaga tehetne: — tegyük azt mi szegényebbek többen együtt: — és olvassunk! De szóljunk örvendetesebb dologról. Mikolában a birtokrendezés, tagosítás ez év junius 11-én befejeztetett. 1840-ben kezdetett meg az aránypör — sok akadályok jöttek közbe — mig a volt úrbéresek egyezni nem akarván a földes urasággal — Ítélet útján végre hajtatott. A meglévő birtok kinek-kinek kiadatván : a 4000 hold közös területből jutott egy nemesi telek után 38, egy úrbéri telek után 12 hold. — A földes uraságfamilia — még 1840 körül megalapította a kulcsot — a belsfö telkek számát — ezen 4000 hold közös birtokhoz. Noha az 1842

/6

t. c. gondoskodott az egyházi személyekről: a miskolai tek. közbirtokosság — a vallás és annak szolgái iránt egész méltányossággal viseltetvén — mind a lelkészi, mind a tanitói telket, földesúri teleknek jegyeztette ki, s igy egy-egy nemestelki kulcsul vétetett fel az arányperben. — A tagositás ügye sok ideig háttérbe szoritatván: ismét felvétetett 1859-ben — a mikor az ifjú mivelt földes urak, a buzgó apák méltó utódai — vallásos kegyelettől áthatva, a közős birtokból az egyháznak ismét dotáltak 100 holdat, melynek VG egyenesen az egyházat 2

/e

a lelkészt % a tanitói hivatalt illeti. E dotatióhoz járul még: lelkésznek (12 hold) tanitónak fél urbértelki járulék (6 hold) — és az egyház és beihivatalnokok közt létre jött egyesség szerint, az egyházi — mint nemesi telek utáni 76 hold járulandóságból lelkésznek 17; tanitónak 8 hold. S igy betudva eddigi rétföldjeikel egy tagban van : 1. a közös területből; egyháznak 101; 2. lelkésznek: 66 ; — tanitónak 35 hold földbirtoka mívelésre alkalmas helyen. Ezenkívül az eddigi földbirtoka lelkésznek 14; tanitónak 2% hold szántóföld — közvetlen kertjeikkel