Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-21 / 3. szám

nak m. évi sept. 9-én 67047. sz. a. kelt. intézvénye, az erdélyi mgs. egyházfötanács m. évi 647. sz. a. kelt engedvényével, az erdélyi ev. ref. püspök mgs. fdö Bodola Sámuel föt. Balog Péter és fdö. Török Pál superintendens urak ajánlataikkal, a kiket csak lehet személyesen tisztelhetni mint tettem Kolozsvár és Debrecen lelkes magyarjainál is. Hazám lelkes • magyarjai, képviselői és mindenrendü fiai leányai, szabad-e reménylenem hogy az Isten dicsőségéért és nemzetiségünk külföldi megőrzésiért fáradozó kéregető külföldi magyar papot nem fogják küszöbeiktől hidegen elutasítani ? Ugy-e bár szabad reménylenem, hogy midőn oly sok fáradság és törődés után Bukarestbe visszatérek, — lépteimet feszült figyelemmel kisérö hit és nyelvtestvéreimhez igy szólhatok: A z a nemzet, melyet ti oly forrón szerettek titeket viszont őszintén szeret, habár színről színre soha sem látottis. Ugy-e bár szabad reménylenem hogy elnémulnak egy néhány percre a felekezetiségi ellenmondások: midőn arról van szó, hogy mentsük meg az elpusztulástól és elkorcsosulástól a bukaresti szemlátomást szaporodó magyar elemet, mint elnémult ott, hol nemzetiségünk megőrzése érdekében régóta egyek lettünk olvasó egyleteinkben — a Hunniában, és iparos egyletben, — az Úr házában az iskolában és temetőtársulatban. Érzem, hogy gyenge erőm képtelen leend mindenkit saját szállásán és a haza annyi különböző pontjain személyesen tisztelhetni; de ugy-e bár szabad lesz reménylenem, hogy a kik ezen esdő szózatomat olvasandják, lelkészek és világiak szívesek leendenek kegyadományaikat e lapok t. c. szerkesztőségéhez beküldeni és a ts. szerkesztőség ugy-e bár sziveskedend az átvett összegről nyilvánosan beszámolni s a kegyadományt a pesti takarék pénztárba ily cim alatt: A bukaresti ref. magyar egyház tulajdona, betétetni. Hazám mélyen tisztelt lelkes fiai és leányai ! ugy tetszik nekem mintha utoljára léptem volna annak a hazának szent földére, mely engemet is egykor szült, táplált nevelt és idegen földre küldött, hogy ott a hontalanoknak legyek egyik zajlatlan napszámosa; lelkem minden erejével esedezem, segítsétek a szegény napszámost terhei elhordozhatásában, hogy írhassuk fel az 1866-ik év folytán a bukaresti magyar templom homlokzatára lelki és honfiúi örömmel eme szavakat : Bevégezte a magyar nemzet, Isten dicsőségére és külföldön is hív magyar testvérei lelki épületére Pesten, 1866 Jan. 12. Koos F e r e n cv, e. ref. lelkész és a bukuresti két magyar egylet elnöke. TUDÓSÍTÁS ÉS KÉRELEM. Ha van ebben a nagy magyar hazában egy hely avagy testület, mely nemzetiségünk s nyelvünknek a végpontokoni terjedésén örülni tudó magyar ember figyelmét és tettleges pártfogását méltán megérdemli, — ugy egyik ez, a haza déli legvégső szélén fekvő Újvidék városában — hamvaiból emelkedni kezdő magyar ref. egyház. — Sokan százak és ezerek megértették s fel is fogták ezen állítás igazságát, s a buzgó hittestvérek honfiak és lelkes leányok, meghallgatva gyakori kérésünket, esdő könyörgésünket, hoztak áldozatot — légyenek érte áldottak örökre — e múltját megbűnhődött szegény egyháznak. Igy történhetett, hogy a mult évi okt. hó 15-ik napján szép diszes templomunk magyaros, és oly szép vallásos ünnepélyességgel szenteltetett fel, minőt Újvidéken régen vagy talán még soha nem láttak. Azonban ez a rég nélkülözött és annyira szükséges Istenháza, mig egyfelől örökre hirdetni fogja a száz meg szász jóltevöket, kik ez utóbbi inségteljes években e nyomasztó időben is tudtak áldozni, a nemzetiséget közelről érdeklő szent ügyért — nyomorult testvéreik felsegélésére — kik közül sokan még most is a forradalomból megmaradt koldustarisznyát kéntelenek hordozni; — addig másfelől újra segélyért esdünk áldozatfillérekért könyörgünk hazánk dicső nagyjaihoz, nagylelkű fiaihoz és leányaihoz, mert e felszentelt templom még csupán csak belölröl és igy csak félig kész, s mi felette szegény s vagyontalan híveink áldozatából fent lévő adóságainkat tisztázni és az építést tovább folytatni képesek soha nem leszünk. — A legközelebbi múltban sok forrást felkutattunk, sok kősziklát megcsaptunk nem kétszer mint Móses, hanem 77-szer is, s eredmény mégis sehonnan sem jővén, — sorsjátékot rendeztünk, — de fájdalom ebben vetett reményünk is meghiusult, mert mindeddig a nőkhöz elküldözött könyörgő iveinkre csak felette kevés női munkákat nyerhettünk, sorsjegyeink pedig leginkább azon nagyobb helyekről s egyházakból hova legbiztosabb sikerre számítva küldöttük, oly tömegesen utasíttattak vissza, hogy a húzást kénteleniteténk f. évi febr. 15-ik napjára tenni, közelgetvén ezen határidő, a húzást ön kárunk nélkül megtartani ismét lehetetlen lévén, kívánjuk ezennel tudatni mind azokkal, kik sorsjegyeket vettek, mind pedig azokkal kiknél ínég sorsjegyeink eladás végett vannak, — hogy egy jobb és boldogabb év reményében, még egyszer meghosszabitjuk és egészen f. évi oktober 3-ára tesszük a kihúzást, kérve könyörögve a nt. és t. lelkész uraknak, és minden e hely fontosságát s a mi nyomorult helyzetünket szivükön viselő kegyes pártfogóinknak, hogy legyenek kegyesek azon helyekről, hol még tán néhány sorsjegyet elárusítani lehetne pár sorokban tudósítást küldeni, s általában körükben a kisszerű nyeremény reménye mellett, a nagyobb célért fontos szent ügyünkért mindent megtenni, a mi sorsjegyeinknek minél nagyobb kelendőséget szerezhet. Ugyan az alkalommal, midőn újra könyörgünk honunk nagylelkű leányaihoz, hogy becses kezeikkel készült munkákkal vagy bár minemű adománynyal e célba vett sorsjátékhoz járulni kegyeskedjenek, — azon nemeslelkii — még maradékaink előtt is felejthetlen honleányoknak, úrnőknek, kik eddig már szép női munkáikkal és adományaikkal bennünket megörvendeztettek, a forróbb köszönetünket és örök hálánkat megvinni, mig egyfelől édes szent kötelességünknek tartjuk, addig másfelől drága küldeményeiket — egyebek buzdítására a nagy közönség előtt ezennel szives örömmel felmutatjuk: Pinkócról. Legelőször is nagyságos palóci Horváth Mária úrnő, .küldött hozzánk 17 darab gyönyörű női munkát; de a munkákat készítő úrhölgyek neveit fölkérésünkre is mind eddig nem küldvén meg, nem közölhetjük. — Magyar-Bólbol: Szente Borcsa k. a., egy hímzett óra papucsot. Szente Berta k. a., egy női pénztárcát. Szente Irma k. a., egy hímzett gyufatartót. — H o 1 d in e z ö - V ásárhelyröl: Jenei Emilia k. a., egy gyöngy kosarat. Gál Mária k. a., egy pár női cipőt. Jenei Irén. k. a., egy szép