Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

kezési helyek leltek szükségesekké, az ottani nép értelmi és vallási kiskorúsága miatt. Nyertek is a Korencsániak mltgs Jankovich J. gróf és a gavegyapolaiak a pákráci francia uraságtól, melyeket hitrokonink, meghagyásom szerint illöleg körülsáncolván s bekeritvén, Úrnap előtti és utáni napokon felszenteltem. Az 1864-ik évi őszi lementemkor pedig mltgos Jankovich J. daruvári gróf úrhoz, egy Daruvárott alakulandó egyház alapjához templom és paroch. helyet és a lelkészi díj-alaphoz, mint Korencsanban és Kastelban iskolatanitó díjazására fél-fél telket kérő folyamodványt nyújtottam be : melyre ö kegyelmességétöl azon szóbeli vigasztaló választ nyertem : „csak minél elébb törvényes vallás gyakorlati jogot biztosítsanak önök és a hatóságok ebbeli nyilatkozatukat közöljék velem, én tisztjeimmel értekezni fogok ügyük előmozdítására nézve. Arról biztosítom, hogy volt úrbéri birtokaimon, miként az ó-hitü és r. kath. felekezetüeket az óta is dotáltam; önöket is hasonlókép dotálni fogom." Az 1865-ik évben szinte 3 izben voltam slavoniai híveimnél u. m. Húsvét és Pünköst utáni és october havi vasárnapokon, — tanítva és a kegyelem eszközeit vigasztalással osztva, helv. és ágost. hitv. ev. atyánkfiainak, hitvallásuk szerint, kik összetartva lelkészi szolgálatommal örömmel élnek, ugy a tanitás, úrvacsorálás mint házassági és egyéb ügyeikre nézve, — söt több magyar r. kath. felekezetűek is, nem értvén az ottani nyelvet, megjelennek szent gyülekezeteinkben. Húsvét után t. c. Erős Sándor görgetegí tanitó úr jött le velem. Úrnap utáni napon, — t. c. Bokor Sándor r. újlaki előkönyörgő atyámfia is Daruváron főidőn lévén, vele és B. S. daruvárvidéki gondnok urak együtt Gájba mentem, hol délelőtt, délután pedig a szomszéd Brekinszka községbeni atyafiakhoz, — holott a pákráci francia uraság kegyéből nyert s akkorra körőlsáncolt sírkerteket, mind két helyen nagy számú prot. r. kath. és g. n. egyesült atyafiak jelenlétében felszenteltem. A mult évi october 15 és 22-én Verőcén és Daruváron lenn létemkor ott a zágrábi tartományi gyűlésre már meg levén a követek választva, igy a daruvári kerület részéről tek. Virág J. föbiró úr, ki hitrokonink egyházi és iskolai szánandó sorsa iránt meleg részvétet tanusit és isteni tiszteletünkön is több helyi és vidéki t. urakkal megjelent,— szláv nyelvre áttett, a zágrábi országgyűléshez intézett s általam és a daruvárvidéki presbyterium által aláirt petitiónkat kegyesen elfogadni és az ottani országgyűlésen vallásügyünkben kedvező országos határozat eszközlésében legszívesebben közreműködni Ígérkezett. Hála és dicsőség Istennek! tisztelő elismerés a zágrábi orszggyülés keresztyéni szeretet és türelem lelkétől áthatott minden egyes tagjának és tek. Virág föbiró úrnak, kik a kor intő szavában Isten szavát ismervén fel, az egy akol urának más akolból való juhait is, bérces hónuk téréin, az evangy. egyenjogositott hitvallás gyönyörű mezein és kies folyóvizein legelni megengedő s teljes vallásgyakorlati szabadság törvényjavaslatát f. évi márc. 24-én, — alig egy pár — akarjuk hinni hivatalos állás parancsolta — ellenszó mellett meghozták, — mi bár még legfelsőbb szentesítésre vár, — a lelkek szabadságát vasbékóba zártan száműzött avas törvénytábláját széttörték. Már másnap, a végzetes márc. 15-én honi lapjaink is fenhirdeték az ev. helv. és ágost hitvallások szabadságának a 3 egy királyságban kelettől nyugotig nyert fényes diadalát. Hála, hála Istennek, és tinektek köszönet, félvilágosult szellemi férfiak, hogy dicső munkátokkal nekem legkisebbnek is az Úr szolgái közöl egy pár felejthetlen örömkönynyet adtatok. Folyó 1866-ik évben eddig már két izben látogatta meg a szellemivel együtt, a már itt is több évek ótai szük termés miatt testi kenyérben is szűkölködő atyafiait, kiknek legnagyobb része napszámmal és fuvarozással kénytelen naponkint élelmét ez évben különösen beszerezni s elégtelen magától nem egy templom és iskola felépítésére s kellő fetszerelésére, de már harmad éve fuvarozásaim és költségeim fejébe gazdánkint önként ajánlott évenkinti 2 frtoknak is lefizetésére ; mit szerényjövedelmü koinlósdi anyaegyházam jövedelméből magam és családomtól elvonva, áldozattal teljesíthettem és teljesitendek a mig lehet. De az Úrnak szent szerelme, ugy szivemhez fűzte szegény árva testvéreink ügyét, óhajaik ugy lelkemhez nőttek, könnyeik ugy gyújtanak, vallásos buzgalmuk és ragaszkodó nyilatkozataik ugy lelkesítenek, hogy testvérgyilkosság bünérzete nélkül, szivemről — testi gyermekim nemiévén — mint lelki gyermekeket leszakítanom lehetetlen volna. Kedves atyafiak! ne sújtsatok azért hiu dicsekvés, szerénytelenság vádjával, ha a Slav. prot. ev. missio történelmi vázlatába, — a valót festendő — evangy. szeretet áldozatlángjával égő szivem és lelkem érzeményeit is némileg beállitám. Nem dicsvágy azok forrása, annálkevésbé haszonvágy, — mely elismerésiekben vagy kedvességtekben elvenné jutalmát, megvetéstekben ingerét vesztené; — hanem azon isteni örömérzet, mely e sötétség és bün, szegénység és világ üldözöttinek, szenvedő rabjainak, a világosság, szabadság és vigasztalás hirdetésekori látása alkalmával áradoz bennünk, — melynek gyöngyei a szenvedőkéivel összefolynak, — melyet egy forrón szeretett, de elveszettnek gondolt kedvesünk viszonlátása, — és az evangy. tudományt, úrvacsorai szeretetlakomát és vigasztalásait évek óta nélkülözött s majd egy helyen zsúfolásig összegyűlt ker. kivöknek, buzgó lelkesedésüknek s lelki örömkönyüiknek látása fakaszt az Úr evangyélioma hirdetőjének lelkében és magyaráz meg. Ki ne örülne az örülőkkel ? Bizonnyal csak a romlott szív és romlott elme nem, s kit az Úrnak szent szerelme szépre, jóra nem hevit. Hiszen az Úr evangyéliomának diadala ez, mely Istennek hatalma minden hívőnek idvességére. Ez isteni hatalom dicső munkája az, hogy a hajdan prot. ellenes gróf Pejacsevics által építtetett s most Schaumburg Lippe uralkodó herceg ö fensége által birtokolt verőcei várkastély legfényesebb terme megnyílott a Jézus Krisz-