Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

szerint készült tankönyvünk nincsen ugyan, de a papnak legalább az itt kijelölt határokig ismeretesnek kell lenni a világhistoriával. Kovács Albert. (Vége köv.) • ' • • • ISKOLAÜGY A TANÜGY KÉPVISELETE A MAGYAR REF. EGYHÁZBAN. (Vége.) Az előbbihez hasonló állapota tűnik elő a tanügynek és tanítóknak is. Igy p. o. midőn a Komjáti I. el. II. e. „De ordine ecclesiastica" az egyházi rendet határozza meg, az apostol szavait idézve Ef. 4. 14. az egyházi rendbe testvérileg lelkészeket és tanítókat befoglal. Nemcsak, hanem valósággal egyenjogúságban tűnnek fel az Önálló tanitók, midőn p. o. az 1646-iki szatmár-németi zsinaton őket Bisterfeld Henrik János gyulafehérvári, és Szilágyi István s.-pataki professorok személyében, a papokhoz hasonló minőségben szerepelni látjuk. Másfelől azonban a papok kosztján élt preceptorok helyén, már tán maguk kosztján működő, de a papok által hívott, két három éves akadémikus rectorokat látunk, kik mint ilyenek még mindig, és mondjuk nem helytelenül, a papoknak alárendeltek valának. Igy p. o. ezeket rajzolja Komjáti IV. el. II. c. Rectores scholarum quemadmodum a pastoribus et vocariet collocari solent, ita iidem in omnibus pietatis et humanitatis officiis debitam obedientiam praestare debent, kik Komjáti IV. 11. X. szerint, ha fiatalok, trium ann o r u m spatio iuventutem informare possunt, hasonlón Gelei XCIV. C. ne sine iusta causa ultra b i e nn ium Rectoratu fungi permittantur, sed in s c h o 1 a m adstudia sua continuanda redire iubentur, a vagy ki nem a majdan szintoly szedatus papokká leendő, de ekkor még ifjú pajkos akadémikus rektorok vig életét látja festve Komjáti IV. el. VI. c. Gulae ventrisque dediti quidam rectores, vicinos suos saepius commesationis compotationisque causa visitant, söt Komjáti IV. el. VII. c. Lascivi quidam rectores bonam constientiam non habentes, neque Deum timentes, neque homines reverentes non solum veneris cantionibus sese turpiter ob 1 ectant, verum el Amasiolis nactis, dies noctesque domus eorum frequentant. Én legalább ugy látom, hogy még mindig az ilyeneknek, és nem a Bisterfeld és egyéb ö féle ö nálló tanítóknak, immár professoroknak szól a lecke. És ilyen formán maradt a következő időkben is. Ugyanis midőn a Komjáti II. Cl. X. C. szerint a collateralis indexekben a tractuale, mint a Gelei XCIII-ban emiitett assessorokban a superintendentiale consistoriumok alapja letétetett, melyek egyelőre az illető particularis vagy tractualis és provinciális seu generális vagy superintendentialis synodusok vagyis közgyűlések mellett bíráskodásra voltak felállítva, de következő üldözések korában — melyek a zsinattartásra épen nem voltak kedvezők — a közgyűlések jogkörét is elfoglalták és midőn a Carolina resolutio után 1734-ben Bodrog Kereszturon a világi urak mint egyházfentartók, és akik jobbágyaikat képviselni az országgyűlésen is megszokták, elhatározták a superintendentiákban fő s a tractusokban segédkurátorokat tenni, s igy a közgyűléseket kiszorított egyházi consistoriumokban a világi elem befolyását érvényesitni, s majd az 1797-ki ócsai végzés nyomán az ugyancsak 1791. budai zsinaton az egyháziakkal egyenlő számú tractualis mint superintendentialis tanácsbirákat sürgettek, és midőn emiitett zsinat határozatai meg nem erősítettek is, azt hovatovább foganatosították ugy hogy a jelen század folyamán a papoknál hol több hol kevesebb számban assessorkodtak is, söt lassan-lassan helyi consistoriumok is létesültek — ez egész idö alatt is a dolgok említett rende kevés módosulattal, megmaradt 1848-ig. Egyrészről ugyanis ez egész idö alatt is az említett önálló tanítókkal biró nagyobb iskolák tanárai továbbra is a papokkal hasonjogu testvéreknek tekinttettek, és az alakult consistoriumokban is tanácsbirákká söt superintendensekké is lettek. Igy p. o. 1785-ben Szatmári Paksi István, debreceni professor, ki a professori hivatalt superintendenssé léte után is megtartotta. Nemcsak hanem több helyeken az akadémikus rectorok által vezetett triviális iskolák is a többi létezett nagyobb iskolák mintájára önálló professorok alkalmazása által nagyobb iskolákká nővén ki magokat, különösen a bölcsészeti szakot is felölelő liceomoknak tanárai a papokkal hasonjoguakká emeltettek. Igy p. o. hogy nagyon közelről argumentáljak, az 1840-ki almanakban Kecskemét mint Körös tanárait, onnan Karika Jánost, Tatay Andrást, Tomory Szabó Sándort, innen Fitos Pált, Varga Jánost traktualis és superintendentialis tanácsbirákul olvassuk. Nemcsak, hanem mint a papok presbytersége az ujon szervezett consistoriale presbyteriumokban superintendentialis constitutioval biztosíttatott, p. o. a dunamelléki egyházkerületben 1814. Cons. Nr. 15. a presbyterialis gyűlésben a nagyobb iskolák rector profé ssorainak is h &1 y engedtetik, p. o. a dunamelléki egyházkerület 1827. const. Nro 28. Ha voltak is néhány más, szinte önálló tanítókkal dicsekvő, de bölcsészet tanfolyam nélküli kisebb iskolák, a szorosabb értelemben vett gymnasiumok, melyek állandó tanitóik, professoraik, correctoraik dacára ott állottak, hol a még mindig akadémikus rectorok által betöltetni szokott grammatikális oskolák vagy az ez idö alatt ezek kebeléből a nép üdvére kifejlett nemzeti, nép vagy elemi iskolák, de a többiek képviseletében már a magok képviselete zálogát birták. Korunknak vagy még később jövőnek hagyván fönn a hagyományos uton jogos lovábbfejtést ?! Mielőtt ehhez szólnánk, lássuk hogy állunk a jelenben, lássuk közelebb csak egy, a dunamelléki egyházkerületben. Az 1861-ki egyházi képviseleti rendezetben annyi mondatik, hogy a körösi, kecskeméti, pesti iskolák két-két képviselőt küldjenek. Küldenek is?!?!? Hát a többi iskolák?!? Tudnivaló, hogy az 1849-ki évre következett