Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-08 / 27. szám

ben a mely mindent meg kell hogy elÖzzen a világ bármely részében. Ezen rendszabályok garantirozták gyakran a vallás­szabadságot, miután ezt vagy amazt a felekezetet nemcsak eltűrték de még segedelemmel is járultak azok templomépi­téséhez. Megérintve e néhány sorban a vallásos türelmet, me­lyet az ujabbkori románok is tisztelnek — mi akik őseink olyan sok jó intézkedéseit megváltoztattuk, köteles vagyok minister úr megemlíteni néhány kötelességet is melyei a hazai kormánynak szem előtt kell tartania ama felügyelet módjára nézve mely szerint a Romániában lakó idegenek hasznukra tudják fordítani ezen türelem jótékonyságát: megemlíteni néhányat azon rendszabályok közöl melyek a közbékét, a proselitismus betiltását s főleg nemzeti érdeke­inket illetik s melyek felett őrködni a kormányra bízatott. Tudja ön minister úr, hogy a törökökön kivül, minde­niknek volt és van szabadalma, Románia földjein templomot építhetni, Istent imádhatni, amint tudja és szükségét érzi. Azonban tudja azt is, hogy senkinek sincs megengedve román földön hatóságot képezni, legyen ez bár egyházi ha­tóság, több egyházak, templomok s következőleg a lakosság bizonyos része felett, hitsorsos vagy nemzettöredék nevezet alatt, ha azt a hazai felsőbb hatóság előleges formálitások szerint el nem ösmeri s meg nem hitelesiti. Igy vannak szer­vezve a zsidó, örmény és róm. k. egyházak ab antiquo. Azonban ugy értesülék, hogy közelebb egy felekezet visszaélve e nagylelkű türelemmel minőt ami hitsorsosaink az ő hazájokban bizonyosan nem élveztek, bizonyos egy­házi hatóságot szerveztek, Romániát hitfelekezetük szerint felosztották, kormányzati szabályokat terveztek stb. Többet még ennél is, kezeimbe került közelebb egy ugy nevezett magyar ref. missio bizotmány tervezete, mely épen a fővárosban szervezte magát a hazai kormánynak tud­tán kivül. Hazánkra nézve felforgató ellenséges és régi tü­relmi szokásainkat törvényeinket megvető dolgokat foglal magában ezen bizottmány tervezete, ami igen elbusitott, látva hogy minő kevés hálás érzelemmel tudják némelyek hasznukra fordítani a nemes lelkű söt több mint nemeslelkü román vallásos türelmet. Ezen tervezet aláírói dr. Borosnyoi János, dr. Lukács, Varga János, Gál Károly, Vincze Dániel, Kovács Zsigmond, Székely Lajos, Nagy Jósef, Koos Ferenc. Ezen a kultuszmi­nisztériumtól el nem ösmert, a reform, egyház felett egy­házhatóságot igénylő tervezetből, a legelső olvasmányra ki­tűnik azon sajnálatraméltó törekedés, melyre a vallás álarca alatt, némely Romániában lakó idegenek törekedni akarnak jövendőben, csupán azon ürügy alatt, hogy néhány év óta sok magyar és székely vándorolt ki Erdélyből s a helyett, hogy arra törekednének miszerint ezen kivándorlottak szá­mára, a román kormány beleegyezésével templomok de csak is templomok építtetnének, említett tervezet aláírói államot képeznek az államban s nemcsak magának, de még egy ide­gen kormánynak is politikai jogokat ad, a román haza ke­belében. Emiitett tervezet azt mondja hogy: „Ezen ref. magyar bizottmány, hatósága alá veend minden most Romániában létező s ezután építendő reform, egyházakat." Mióta lett a reform, egyház csupán csak magyar ? Honnan veszik azon jogot, hogy a romániában levő ref. egy­házak felett egyházi hatóságot képezzenek, még a román la­kosok felett is, a mennyiben ezek reform, hitűek ? Hogyan feledhetik el saját nagy reformátoraiknak ama parancsát: „Cujus regio, illius religio ?C l Azonban leginkább kitünteti a tervezet a maga irányát a 11-ik cikkben a hol igy szól: „Egyházaink politikailag az itteni cs. kir. consulságok és Sztaroszték s ezek által Ferenc József Magyarország Felséges királyának védelme, egyházilag pedig az erdélyi helv. hitv. mltgs egyházfötanács és főtisztelendő püspökség felvigyázása alatt fognak állani." Hazánk és nemzetiségünk iránti ily ellenséges nyilat­kozattal szemben egy pillanatig sem hallgathatok anélkül, hogy a legnagyobb felelősséget s mondhatnám vádat ne von­nám magamra, ha részt vennék nemzetünk suverén és el­idegenithetlen jogainak ilyetén mellőzésében és megtapo­dásában. (Vége köv.) A BUKOVINAI-ANDRÁSFALVI EVANG. REFORMÁLT LELKÉSZI HIVATALBÓL. Miklosvári mltgs Miklós Gyuláné, született Dobro­wolsky Buchenthal Eugénia úrhölgy , szülőhazája Buko­vina iránti szeretetétől indíttatva a keresztyén szeretetnek igen szép példáját adta az által, hogy hallván a bukovi­nai, ínséget szenvedő magyarság szörnyű szükségét, egy gyűjtő ívet bocsátott közre, melynek eredménye lett egy cs. arany, és 78 frt 60 kr. o. é. Ezen gyűjtemény azon utasítással küldetett hozzám, hogy „azt a szűkölködők között belátásom szerint oszszam ki." Ez meg is esett, ugy pedig, hogy fele a reformátusok, fele a katholikusok között osztatott ki. De minekutánna már gróf Teleki Miksa ö nagyméltó­sága által, a „Kolosvári Közlöny" útján hozzám oly utasí­tással küldött 300 frtból „hogy az valláskülömbség nélkül osztassék ki, és ismét 20 frt 60 krból, a baróthi községtől kizárólag katholikusok számára, együtt 320 frt 60 krból andrásfalvi katholikus oknak kiosztott 120 frt 60 kr, hadikfalvi katholikus oknak „ 100 „ — „ a reformátusok általában ,, 100 „ — „ együtt 320 frt 60 kr, és mivel eddig sem az Istensegitsi, sem a Fogadjisteni sze­gények Andrásfalvárói semmi segítséget nem kaptak, a Tomnátikiak pedig merőben elszéledtek, vagy Andrásfal­vára visszaköltöztek; e szerint az emiitett gyűjteménynek, 78 frt 60 krt, és egy cs. aranynak = 6 frtnak, együtt 84 frt 60 krnak fele 42 frt 30 kr, és a „Vasárnapi Újság" 20, 21 és 22-ik számaiban, különösen róm. katholikusok.­számára küldött összeg 65 frt 64 kr: = együtt 107* frt

Next

/
Thumbnails
Contents