Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-01 / 26. szám
hittanár urat és felavatandó ifjú lelkész atyafiakat, az előbbi az utóbbiak valamennyiét méltóknak mondván a felavatásra, főt. püspök úr ö mlga kijelenté nekik felbocsáttatásukat. Ezután a közzsinat a főt. püspök vezérlete alatt testületileg a templomba ment. A templom minden legkisebb zuga megtelt. Az orgona megszólalt, az ének megszűntével, a főt. püspököt láttuk ismét a szószékben, láttuk és hallottuk tőle az ifjú lelkészekhez intézett föpásztori intést és utasítást, melynek emlékét soha nem feledhetjük. Beszéde végén névszerinti (mindeddig tanfokozat szerint szoktak volt szólittatni, most először a közzsinat végzése szerint betűrendben) körbe állitá a felavatandókat, féltévé nekik a fogadási szokott kérdéseket, melyre azok igent felelvén — a főt. püspök elömondása mellett letették a szent esküt, térdre borultak, s fejeikre a vének kezet tevén, megzenditék fölöttük a „Jövel szentlélek" szép dallámot. — Az egész szép és elragadó ünnepélyt a főt. püspök ö mlga buzgó lélekemelő imája és könyörgése az anyaszentegyházért, a hazáért, nemzetünkért, a királyért és fegyverei gyözelmeért, az országnak tanácskozásban ülő választottaiért, a helybeli egyházközség virágzásáért, és a népnek föpásztori megáldása zárta be. * B a 1 ó Benjámin. (UNGI EGYHÁZMEGYÉBŐL.) Dicsekvés nélkül elmondhatjuk , hogy u n g i e g y h á zm e g y é n k ugy az ujabban felmerült korszerű közigazgatási szervezés — mint népiskolaügyi rendezés tekintetében a haladók sorában áll.— Nem lehet azonban nem csudálni azon megfejthetetlen jelenséget, hogy mig más egyházmegyék tevékenységűk, életjelenségök legkisebb mozzanatát is késedelem nélkül hírlapok hasábjaira vetik — addig mi — indokolhatlan szerénységből-e , vagy más valami ok miatt ? a keblünkben felmerülő, a szent ügy iránti lelkesülésböl folyó igazi áldozatokról is mélyen hallgatunk. Sok ideig vártam — hogy az, mit elmondandó vagyok, hivatalosan illetékes helyről fog a Prot. Lapok utján közzététetni. — Miután pedig ez nem történt — vád nélkül vehetem fel a közlő szerepét. Ungi egyházmegyénk az elhagyott állapotban létezett egyházmegyei könyvtár ügyét az 1863-ik év folytán felkarolván, határozattá emelte, hogy a könyvtár gyarapítására évenként minden lelkész és tanitó jövedelmének 1%-t tartozik befizetni. — Azonban hiányzott a könyvek elhelyezésére alkalmas helyiség. Egyházi hivatalnokaink csekély jövedelme mellett a könyvtári épület felállítása legalább tiz évi, évenkint 1% befizetést nyelt volna el; igy aztán az épület, a főcélnak első nélkülözhetlen járuléka, magát a főcélt tiz évvel hátravetette volna. A körülmények kényszerűségével másként alkud ni nem lehetett, — mint az építést elhalasztani, várva jobb időre remélve a gondviselés segedelmében — mely oly sokszor buzdítja áldozatra a nemesen érző kebleket. — És a gondviselés nem is késett soká felfogni a szent ügyet. Tisztelendő Csűry György bátfai ref. lelkész úr, az építés költségeinek felét nagylelkűen megajánlá; indítványozván — hogy az ahoz szükségelt összeg hasonfelével 500. oszt. ért. frttal, a kebelbeli lelkész és tanitó urak együttesen, jövedelmökhöz mért arányban járuljanak. — Ily ajánlat egy szerény jövedelmű lelkésztől — legyen bár az illető állásához mérve a legkedvezőbb helyzetben: áldozat, — de kétszeresen áldozat oly időben, minőben az ajánlat tétetett — 1863-ban midőn az aszály által okozott közinség — nálunk is jó részben érezhető volt. — Ennélfogva az ajánlót mintegy szaván nem fogni — az által — hogy az építkezési költségek fele részben a lelkész és tanitó urak általi fedezése — legalább egyszerre nem talált viszhangra — valóban elengedhetlen mulasztás leendett, azon esetben — ha az ügyet, a gondviselés a közeljövőben oly hatalmasan nem pártolandotta. Meg kell azonban jegyeznünk lehető mentségül — hogy rendesen még ott is — hol aránylag csekély áldozattal hatalmas előnyt nyerhetnénk — mihelyt fizetésről van szó, hogy kibújhassunk, ha más ajtót nem találunk —legyen az bár a körülményekhez mérve kopasz mentség — az utóbbi időben oly divatossá vált frázist, az „idoszerütlenséget" emlegetjük. — Meg kell vallanunk nyílt őszinteséggel — hogy szerény vagy helyesebben szegény jövedelmű egyházi hivatalnokaink az 1863-nál kedvezőbb viszonyok közt sem kényszerülnének — részvétlenségöket amaz utolsó, minden mentségek közt a legüresebbek — az idöszerütlenséggel takargatni. Az apostoli szegénységnek oly sok mondományai közül elég legyen megemlíteni, hogy 100—500 lelket számláló gyülekezeteinkben átlagosan á jövedelem % részét földbirtok teszi — és e földbirtok, az egy telket sehol sem haladja; —ennek munkáltatása elnyeli jövedelme %-át, %-ada adóba megyen, — hogy aztán a mindennapi szükséglet felett, főleg többtagú családnál — a legjobb akarat mellett is mit lehet áldozni szent célokra ? nem Ítélgetem. — Tiltakozom azonban: nehogy a t. olvasó e jövedelemkimutatást — a helyzet sanyarusága feletti jeremiadnak vegye; nem mást akar ez mondani mint azt, hogy ha számosabb egyházakból álló, nagyobb népességű, s az anyagi helyzet tekintetében előnyben álló egyházmegyékben is, nem minden vajúdás nélkül ölt magára testet egyegy időszerű gondolat — hasonló eset nekünk a szám és anyagi állapot tekintetében sokak mellett hátrányban állóknak, — kétszeresen megbocsátható. A tisztelendő Csúry György úr lelkes ajánlatát méltó elismeréssel fogadta egyházmegyénk, hogy azonban a hozzákötött indítványt, — habár az illetőknek sok terhére is — egyszerre határozattá nem emelte — ebben ha több nem, de a mulasztásnak némi árnyéka látszik. — Nem kétkedve — mint meg is történt — hogy tndő. Csúry György úr ajánlatát évek multán is beváltandotta, várva mig kedvezőbb idő, a kivitel szükségességének átértése — a nagy áldozattal aránytalanul csekély közreműködésre felhívott többi séget odahangolja, hogy felfogva érdekét — összesimulva egy akarattal maga sürgeti meg, mit előbb latolgatásra felfüggesztett, — de például teszem: ha a halandóság köztörvénye tndő. Csúry György uron időközben beteljesül (mitől még évek hosszú során óvja a gondviselés közhasznú életét) az indítvány rögtönös el nem fogadása, nemcsak magát a