Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-01 / 26. szám

Tegyünk fel egy-egy lelkész fizet évenkint 3_4 forintot; összejő évenkint 40 frt; ha ehhez hozzáadjuk megyénk buzgó világi uraitól bizonyosan nyújtandó segélyadományt, mi 15 forintokat okvetlen meghalad, a könyvtárnak biztos évi jövedelme lesz 55 forint. Igaz csekély, de kezdetnek elég, e csekély kezdet folytatásában nagy leend. Ha ezelőtt csak 10 évvel megkezdetett volna egy ily egy házmegyei könyvtár alapmegvetése, hol állanánk most, kérdezem ? volna egyházmegyénk nek könyvtára, melyben nemcsak az egyházi, de általában a tudományos irodalom termékei méltókép volnának képviselve; ötszáz kötetnyi könyvvel, a tudomány kincsbányájával birna megyénk, keblünkben lenne a forrás, melyből az ismeretek után szomjú lélek könnyen meríthetne. Nem vád akar lenni a mult felett, de r ámutatás a jövő reményeire. Nekünk jutott a kötelesség e reményeket valósitani. Mienk a kezdet nehézsége, de érdeme is. Allitsuk fel ez olvasóegyletet. Hadd ültessem el e szellemi fát örök buzgó részvétének termékeny földébe. Az utókor áldani fogja önöket, áldani a késő nemzedék, ha majd évtizedek múlva e most gyenge ág egy nagyszerű fává növi fel magát, melynek árnyékában utódaink több eredménynyel munkálhatják a protestantismus s az emberiség közjavát. Meglehet, mig ez eszme teljesen kivivja magát, magasb eredményt szellemi gyümölcsöt hozhat, meglehet, e most ültetett fának ága sirunk fölé borul. Nem magunknak élünk. Ha a mienk a munka volt, legyen utódainké a siker, a végcél az, hogy legyen. ([ekem tetteimért elég jutalom az a remény, ogy a jövő kor boldogabb leszen sirunk felett, az a tudat, hogy a jövő boldogság templomához egy homokszemet mi is vihetünk. Önöké lesz testvéreim az alapletevés érdeme, egyedül önöké. Ez eszme iránti lángot én lobbantám fel önök között, de midőn a villám gyújt, maga megsemmisül. Ez eszmét e parányi magvat én ejtettem el önök között, de midőn idegen világrészből hazánk földén tenyésző exoticus növényt látunk, ki gondolna a madárra, mely más égöv alól szájába hozva a növény magvát, átrepülése közt ejtette el. Számitok nagytiszteletetek részvétére! Számitok önök minden szép, nemes iránt fogékony lelkükre ! Kik engem közhasznú vállalataimban mindig gyámolitának, e szent cél elérésében nem hagyhatnak el. Önök e szent ügygyei, önökkel Isten legyen. Nagy-Gerezsd. jun. 7. 1866. Trsztyenszky Gyula, esperes. A DEBRECENI REF. EGYHÁZNAK AZ ORSZÁGGYŰLÉSHEZ BENYÚJTOTT KÉRVÉNYE. Mélyen tisztelt képviselő ház! A köznevelés ügyének előmozdítása, az árvák, szegények, nyomorultak gyámolitása, szóval a közemberiség- iránti szent kötelességét akkor teljesitik az államok, ha azokra nézve elegendő segélylyel támogatott jótékony intézeteket alapítanak, s azokat minden vallásfelekezet és nemzetiségi külömbség nélkül, minden lehető módon fentartják, előmozdítják, s terjeszteni igyekeznek. Jól rendezett államok nem is mulasztják el a közemberiség- iránti ezen legelső kötelességet a legnagyobb buzgalom és lelkiismerettel teljesíteni, — s a virágzó jótékony intézetekre hozott közáldozatért az árvák, szegények, nyomorultak, és az egész ország lakosai háláját méltán kiérdemlik. A magyar protestáns hitfelekezet van kiválólag azon elfelejtett helyzetben, hogy a köznevelési ügy s a közemberiségi jótékony intézetek előmozdítása és fentartásában semmi közsegélyben sem részesül; de nyomasztóvá válik e helyzet azon önmagával ellentmondásban levő eljárás miatt, midőn, a helyett hogy az állam ezen minden kérdés fölött álló kötelességét teljesítené, — a magánosok által e szent célokra az állam helyett áldozott s összegyűjtött fillérek súlyos megadóztatása által, a köznevelés ügyét maga hátráltatja , az árvák, szegények s nyomorultak betevő falatját maga rövidíti meg, s meztelenségüket takaró ruházatjokat maga az államkormányzat vonja meg a tehetetlen koldusoktól. Evek óta emeli föl igazságos panaszát a debreceni reformált egyház a miatt, hogy egyes híveinek a közemberiség szent oltárára tett áldozatai súlyos megadóztatás alá vettetvén, ezáltal a köznevelés, árvák szegények és nyomorultak ápolása akadályoztatik; de panaszai s a kivetett tetemes adó elleni felszólamlásai figyelembe nem vétettek soha, s az egyesek alamizsnafilléreiből összegyűlt jótékony célú adományok mai napig megadóztatás tárgyaiul tekintetnek. A szent Isten dicsőítésére szolgáló templomok mindennemű adótól mentesek levén, nem igazságos követelése-e a keresztyén embernek, hogy az Úr hajlékára tett szent adakozások, melyek kamatjaikkal együtt egyedül az Isten há -zának építésére fordíthatók, — világi adóztatás tárgyai ne legyenek ? — de azért, ezen igazságos követelés dacára az Isten temploma megépítésére apránkint gyűjtögetett pénztár folytonos jövedelmi adóval terheltetik. 51 *