Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-24 / 25. szám

latai, házrendtartási, lelkészválasztási javaslatok, tüzelleni biztosítás, pénztári számadások, ügyészi jelentések, nevezetes tárgyai leendnek közgyűlési tanácskozásainknak. Elő fognak terjesztetni az e.kerül etek átiratai, a nm. helytartótanács intézményei, a nt. egyházmegyék kivánataik, egyes egyházak kérvényeik, magánosak folyamodványaik , végre a törvényszéket illető ügyek. Az aratásra való gabona bizony sok. Kérjük az aratás urát, bocsássa ki a munkásokat s adjon azoknak erőt és kitartást mindvégiglen, hogy örömmel végezhessék munkájokat! Kérjük a kegyelem istenét, adja nekünk a bölcseség, szeretet, szelídség s béke lelkét! adjon munkakedvet, kitürést és koronázza szives igyekezetünket ohajtott sikerrel és áldással ! A THEOLOGIA A TÜBINGAI EGYETEMEN. (Vége.) Ez volt Baurnak s iskolájának történelmi alapnézete. Tanítványai között első sorban Schwegler és Zeller állanak. Amaz, mint világos, szemléltető és merész eléadó e theol. kör egyik legfeltűnőbb egyénisége, azonban a lelkiismeretes bizonyítások hiányát gyakran ügyvédi ékesszólással igyekszik eltakarni. Először „Geschichte des Montanismus" cimü pályamunkájával lépett fel, melyet Baur befolyása alatt irt, s melyet a tübingai theol. fakultás megkoszorűzott. Főműve azonban, mely a Baur-féle kritika eredményét egész terjedelmében felölelte s napfényre emelte, s ezáltal a hivő theologia egész gyűlöletét vonta magára, a ,,Nachapostolische Zeitalter" volt. E munka tele van ifjúi tűlhajtásokkal, kihívásokkal, bizonyítása pártszinezetü, a petrinismus és paulinismus szembeállításában igaztalan, abstract, mindemellett alaki jelessége, mely Straussra emlékeztet, hatalmas be, nyomást tesz az olvasóra s mindenesetre ez iskolában létrehozott termékek jelesebbjei közé soroztatja. Sokkal józanabb, ovatosabb és lelkiismeretesebb Zeller. 0 megfontolva halad lépésről lépésre s tetteiről minden ponton számot ad. Az általa szerkesztett „Theologiai Évkönyvek"-ben (Baur volt segédszerkesztője) — egész sorát találhatni alapos és az uj-testamentomi kritika legfontosabb kérdéseire irt értekezéseinek. Ilyenek „Über die historischen Zeugnisse für die Echtheit des Johanneischen Evangeliumstovábbá „Über die Apokalypse," „Über das Lukasevangelium und die Apostelgeschichte" dolgozatai. A tudományban maradandó érdemet későbben irt „Untersuchungen über die Apostelgeschichte" cimü önálló müvével szerzett magának. Ez talán legérettebb gyümölcse a Baur-féle kritikának s az egész iskolában, mondhatni legtisztább legsalakmentebb termék, mely oly mélyen vágott be a dologba, hogy azonnal a legterjedelmesebb elleniratok egész sorát idézte elö. Baur nevezett két tanítványa mellett állanak még magától a mestertől személyesen serkentett sváb theologusok: Köstlin, Planck, Schnitzer, Georgii; valamivel távolabb, de azon irányban haladva Hilgenfeld, A. Ritschl és Yolkmar. — Köstlin jelesen „ Johanneischer Lehrbegriff" cimü munkájával s egyik legújabb müvével („Über Ursprung und Composition der Synoptiker") szerzett magának ismert és tisztelt nevet. Mindezek között azonban, kétségkívül a legtermékenyebb s legkifáradhatlanabb Hilgenfeld, ki rövid idö alatt tudományos munkáinak egész hosszú sorát bocsátotta világ elé. Ide tartoznak: „Das Johanneische Evangélium," ,,Das Evangelium des Márkus," „Die Glossolalie," „Der Galaterbrief," „Die apostolischen Vater," „Die vier Evangelien" stb. — Ritschl „Altkatholischen Kirche" cimü munkája határozott ellentétben áll Schwegler „Nachapostolischen Zeitalter"-ével; ezenkívül egy életre való javítást is tett az iskola körén belől, a menynyiben a petrinismus hosszas, egészen a 2-ik évszázad közepéig terjedő uralmának s a paulinismus ez idöalatti viszlépésének, visszavonulásának ellene mond. Épen igy Yolkmar, — ki jelesen a Márkus evangyélioma s ennek a Lukács kanonikus evangyéliomáhozi viszonya felett támadt kérdésben lépett fel, — egy, az iskolában már jelenkezö egyoldalúságot azáltal akadályozott meg, hogy azon előszeretetnek, mely a nem kanonikus iratok iránt a kanonikusok rovására esett, a történeti igazság érdekében ellene mondott. Mindezen férfiak közül — tudásom szerint — az egy Zeller állt az akkori tübingai theol. fakultással legközelebbi viszonyban, ki azon időben ottan privatdocensi minőségben működött. Hosszura terjedne s talán célunk körén kivül is esnék, ha azon az uton, melyen Baur és iskolája a páli levelek, evangyéliomok és apostoli csel. könyvének kritikájában, haladt végig pillantani akarnánk: ezért mindezeket itten mellőzve, visszatérünk a fakultás ügyeinek s a theologia állásának Steudel halála után bekövetkezett mibenlétére; végül pár sorban a theol. mostani állását is jellemezve, bezárjuk vázlatunkat. Steudel halálával ismét egy oly periódus állt be, melyben a theol. fakultás folytonos változásnak lön kitéve. A Strauss munkája által felzaklatott reactio; az egyházi igazhivöségért felébredt aggodalom, mely még a józanabban gondolkodók keblét is megülte; bizonyos pártra való tekintet, mely egyéni vallásos érdekét a tudomány kérdéseibe is mindig és kizárólag érvényesíteni igyekezett: mindezek leginkább a theol. tanszékek betöltése kérdésében mutatták ki ártalmas befolyásukat. Kitűnő ifjú tehetségek, kik az akadémiai tanpályára minden megkívánható képességgel és jogosultsággal bírtak, hidegen vissza lőnek utasítva és rákényszerítve, hogy kedvező kilátás hiányában, a jobb akaratnak tanácsára, más praktikai pályára lépjenek és ez uton igyekezzenek önállóságra vergődni. Steudel helyére, a theol. fakult, ajánlata folytán a gyengélkedett egészségű Elvert zürichi tanár mellőzésével — Dorner repetens (most berlini theol. tanár) lön kinevezve az ó-lestamentoini theologia rendkívüli tanárává. Dorner még 1835 és 36-ban ismertté tette nevét egy a „Tübingai Theol. Idöszakirat"-ban közlött „Entwickelungsgeschichte der Lehre von der Person Christi" cimü értekezése által, mely később (1845—46) önállólag is megjelent. E rendkívüli állomáson Dorner nem maradhatott sokáig; már a kö-