Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-17 / 24. szám

testéből a gyógyithatlan rákot, habár fájdalmat okozva is, kimetszette, és az uj köztársaságot s az uj egyházat a vallástalanság s erkölcstelenség rothasztó s az egész testet megsemmisitéssel fenyegető betegségétől szerencsésen megmentette. Kálvin azon heves megtámadtatásokat s temérdek rágalmakat, melyek ellene ez ó-testamentomi szigor miatt nemcsak életében, de 300 éven keresztül a legujabb időkig intéztettek, alig érdemelte. Genf egy szilárd alkotmányu, jól szervezett világtörténelmi köztársasággá, a vallásukért üldözötteknek menhelyévé, az egész reformált egyháznak központjává, — mint mondák — „kálvinista Rómává" s „helvétiai Athénné" lett és ezt Genf csaknem kizárólag Kalvinnak, s pedig jó részt épen Kálvin szigorú erkölcsi elveinek, az általa behozott rendszabályoknak köszönhette. Másfelöl köszönhette az ugyancsak Kálvin ösztönzésére felállított (1555.) akadémiának, melynek élén a Kálvinnál rokonszellemü s gondolkodású, de szelídebb modorú Béza Tódor (1519 —1605.), a tudós ítész, történész s az uj-testamentom nagyhírű fordítója s magyarázója állott, s melybe Európa minden részéből özönlött a tudományszomjas ifjúság. Munka- s küzdelemteljes életét bevégezte Kálvin 1564. máj. 27-én. Test szerinti utódai nem maradtak, mert mindhárom gyermeke valamint neje, De Bure Ideiette (egy straszburgi volt anabaptista özvegye), kivel Straszburgban kelt össze 1540-ben már 1550 előtt mind elköltözének. De szellemi gyermekei s szülöttei annál számosabban maradtak. Azon számtalan fiatal ugyanis, kik Genfet meglátogatták, csaknem kivétel nélkül a legnagyobb lelkesültséggel s ragaszkodással Kálvin iránt, tértek vissza hazájukba s azon szellemi drága kincseket, melyeket a nagy reformátortól öröklöttek, igyekeztek minél többekkel megosztani; valamint Kálvin irodalmi müvei is, melyek száma kevés híján 100-ra terjed, nem értve ide 2000-nél több egyházi beszédeit — melyet általában mély tudományosság, éles logica, correct világos irmodor jellemez s melyek e kor legtöbb tudományos müveinek felette állanak, alatta talán egynek sem — csakhamar megjelenésük után a müveit világot befutották s egyfelől szerzőjük nevét megörökítették, másrészt annak evangeliumi tanait Európa tübb országában diadalra segítették. Tübbek küzt a Zwingli szelléme által alapított német-svaici egyházak is a „Consensus Tigurinus" (1549) és a „Consensus Genevensis" (1554) szerint Kálvinhoz csatlakoztak s annak tírvacsorai és eleveelrendelési tanait magukéivá tették. Ami már a tanokat illeti: Kálvin Luthert, — bár vele személyesen érintkezésbe soha nem jütt, sokra becsülte s róla mindenkor nagy tisztelettel emlékezik; s tekintve Kálvin vallási mélységét, bensöségét, talán mondhatjuk, hogy Lutherhez közelebb állott, mint Zwinglihez, valamint a kálvini reformatio tantartalma a lutheri egyház tantételeivel sok ponton találkozik. De azért a kálvini reformatiót átható szellem, irány és színezet eléggé észrevehetöleg megkülönböztetik a kálvini reformatiót a németországitól, és e tekintetben valamint a reformátori elvekhez való álláspontot (a sz. irás magyarázatmódját, a traditio el vagy nem fogadását stb.) illetőleg Kálvin küzelebb van Zwinglihez mint Lutherhez. Zwinglitöl különösebben három pontban tért el. Jelesen 1. az űrvacsorai tanra nézve Kálvin közép álláspontot foglal el, azt tanitván, hogy a kenyér és a bor az úrvaasorában csak kenyér és bor marad ugyan, de aki ezt igazi hittel veszi magához, az lelkileg (spiritualiter) v a 1 ós á g g a 1 ( vere) élvezi az Isten jobbjára emeltetett Krisztusnak megdicsőült testét és vérét, oly módon, hogy ahhoz a lélek hit által felemelkedik s azon krisztusi testből kiszármazó természetfeletti erö titkos módon táplálja és erősíti a lelkeket, — de csak a hívők lelkeit, mert a hitetlenek csupán kenyeret és bort esznek és isznak. 2. Mig Zwingli az eredendő bűnre, szabad akaratra, isteni kegyelemre s az eleveelrendelésre (praedestinatio) nézve inkább Pelagius felé hajlik, addig Kálvin e tanokat illetőleg sz. Ágoston tanrendszerét egészen magáévá tette, söt tán a szigorú következetességben s hajlithatlan merevségben azt is felülmúlta; s ehhez képest tanitá, hogy isten az emberek megromlott tömegéből már eleve csak egy részt választott ki az idvességre és örük életre; a többieket pedig örök kárhozatra rendelte. Istennek ezen végzete ellen az ember sem jót sem roszat nem tehet tsb. 3. S végre különbüzütt Kálvin Zwinglitöl az egyházalkotmányra nézve, a mennyiben emez az egyházat a világi hatóság alá rendelte; ellenben Kálvin azt az államhatalom alól teljesen felszabadította és az egyházban minden hatalom fösúlyát az egyes gyülekezetekre fektette, melyeket ezek szabadon választott s alkotott presbyteriumok és zsinatok által gyakoroltak." (64. —60. 1.). (Vége köv.) 15-0(2' BELFÖLD. A DÜNAMELLÉKI BEF. EGYHÁZKERÜLET EZ ÉVI KÖZGYŰLÉSE PESTEN, MÁJUS 26-tól JUNIUS 23-ig. Hogy lapunk oly soká késett ez érdekes tárgy közlésével, oka az, hogy részletesen akartuk a gyűlés eseményeit a küzünségnek bemutatni, és azt akarjuk most is, csak hogy épen ez alkalommal még nem áll hatalmunkban több, mint kijelölni azon fontosabb tényeket, melyeknek bővebb ismertetését mentül előbb megfogjuk kezdeni. A gyűlés kezdetét vette május 26-án d. e. 10 órakor főt. Török Pál püspök és gr. Rádai Gedeon fögondnok urak elnöklete alatt. Megnyitotta a főt. püspök úr buzgó imával, azután az elnök fögondnok úr intézett üdvözlő szavakat a jelenvoltakhoz. Püspök úr jelentése, melyet egész szövegében közölni fogunk — ismerteti az egyházkerület egy evi múltját, különösen több jótékoy adakozást emlit fel. A tanügyi bizottság jelentéséből kitűnik, hogy egyházkerületünkben a tanulók száma, a lakosság 10%-jét teszi, mi Európa legmíveltebb népeihez viszonyítva is elég kedvező arány, — annyival inkább a magyarországi katholikusokhoz képest. Olvastatott a nm. helytartó tanácsnak több átirata, melyek közül a fontosabbakat szinte ki fogjuk emelni. Szőnyegre került az egyházi épületek tüz elleni biztosítása, — átadatott egy bizottságnak. Élénk vitát idézett elö a moldva-oláhországi missióügy. T. Czelder úr il-