Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-17 / 24. szám

olvasóit előre biztosítja a felől, hogy minden subjectivitas távoltartásával egyedül és tisztán a sz. irás objectiv tartalmát adja. Különben irói pályájának kezdetétől végig, minden, mit irt, alapjában e jellemet viseli. Előtte csaknem lehetetlen volt valamely tárgyat tisztán tudományos szempontból tárgyalni; a döntő szót mindenütt saját egyéni személyes érdeke s az általa követett theologiai irány adta meg. Ha Steudelnek a régi tübingai iskoláhozi állását s azon feladatot, mit maga elébe tűzött, tekintjük, valóban egész theologiai pályáján valami tragikait látunk végig vonulni. Egész pietással ragaszkodott az oskolának ö hozzá oly közel álló fejeihez, azok rendszerét egész kiterjedésében magáénak vallotta, anélkül, hogy attól bármi csekély eltérést is. megengedett volna magának, sőt a legnagyobb és lankadhatlanabb buzgalommal védte minden oldalról s dacára ennek, fájdalmasan kellett tapasztalnia, hogy minden buzgósága és jóakarata hiában való, mert a kor tűlhatalmasodott kívánalmának ellene nem állhat. Még egy utolsó rohamot kellett kiállania és ez a Straussal folytatott polémiája volt, mely öt belsőleg egészen megtörte. 1807-ben halt, meg egy operatio következtében. Talán itt lenne helye, még egyszer Baurra térve, — a mennyire e lapok szük tere engedi, — jellemezni a tübingai uj iskolát. Strauss munkája (Leben J.) — mondja Schwarz *) — valóban csak egy lármadob volt egy előcsapatot vezetve ki, melynek tulajdonképeni zöme azután következett. Egy könuyü, szellős, merészen összeállított épület volt az, biztos és tartós alap nélkül. Az evangyéliomitörténetek kritikája volt abban megkísértve anélkül, hogy ezt az egyes evangyéliomoknak, azok korának és eredetének kritikája megelőzte volna, mi csakugyan Strauss munkájának legfőbb hiánya is. E kritika csak azon negatív eredményig jutott el, hogy az evangyéliomi történetek bizonytalanok, de végfeladatául nem tűzte a valódinak és nemvalódinak, a történelminek és nemtörténelminek elkülönítését; nein vont határvonalat a történelem és mylhos között. S épen ezért volt oly hiányos á végeredmény, mivel az e ponton megállapodva nem mutatta ki: miként veszíthették el az egyes evangyéliomok történelmi szinezetöket; a különböző evangyéliomok közül melyik a jellemzetes ; mi azoknak végtörekvése ? stb. E nagy hiányt a tübingai uj iskola, más néven a „tübingai kritikai iskola" vagy „Baur iskolája" egészítette ki. Ez nemcsak negatív, hanem szintúgy positiv eredményre is eljutott. Nemcsak az evangyéliomokban levő neratörténelmit akarta kideríteni, hanem épen ugy és mindenek előtt azok jellemét, a dogmatikai törekvést, az eléállási kört és kort még pedig történelmi combinatiók útján. Igyekezett besorozni a kanonikus könyveket az első és második évszázad literaturájába és ezáltal bevonni a történelem fogalmába. S mindezt el is érte a hittörténetnek az uj testamentomra való alkalmazása és a két első évszázad ker. irodalmának mély és alapos tannlmányozása állal. Legnagyobb *) Zur Geschichte der nensten Theologie. érdem itten, mindenesetre, az iskola fejét, B a u r t illeti. — Mellőzve, fennebb már nagyobb részint emiitett inkább hittörténeti munkáit, lássuk kritikai irányát s erre vonatkozó munkáit, melyek amazokkal szorosan összefüggnek. Kritikai munkái tulajdonkép nem egyebek, mint az egyház két első évszázadában a keresztyéni tudat fejlődése körül tett kutatásainak a kanonra való alkalmazása, a kanonikus iratoknak, az öskeresztyéni irodalomba való besorozása. Figyelemre méltó kritikájának kiindulási pontja. 0 ugyanis kiindulási pontul nem az evangyéliomokat vette, mint például E i c h h o r n, hanem Pál leveleit, Pál kétség alá vonhatlan levelei s azokból a nagy pogányaposlolnak elönkbe lépő történeti képe azon pont, melyből Baur munkálatát megkezdette s melyről a kanon többi irataira is merészen lépett át. Idevonatkozó első munkája volt „Über die Christusparthei zu Korinth" („Tübinger Zeitschrift" 1831) és „Über die Ableitung des Ebionitismus aus dem Essenismus" Az előbbi főleg azért is érdekes, mert abban van legvilágosabban kimondva Baurnak az őskeresztyénségrőli nézete, Ezután következett „Über die sogenannten Pastoralbriefe des Apostels Paulus," melyben először villant ki kritikájának azon veszélyes jelleme, mely a hivő theologiának oly nagy lökést adott. Igen, Baur aemcsak kimondta, hogy a Pásztori levelek nem Páléi, mint Eichhorn és Schleiermacher (ez utóbbi csak a Timotheushoz irt első leveléről), hanem megkísértette azok előállási idejét s eredetük körét határozottan kimutatni és a 2-ik század közepén kelteknek állította. E munkája után következett „Zweck und Veranlassung des Römerbriefes" cimü értekezése és „Über den Ursprung des Episkopats" cimü munkája, mely utóbhi főleg Rothe „Anfange der christlichen Kirche" cimü munkája ellen volt intézve. Két főműve, melyekben némelyeket, miket eddig csak vázlatban, felületesen érintett, egy egészszé kapcsolt volt: „Apostel Paulus" és „Krittsche Untersuchungen über die kanonischen Evangelien," később „Über das Marcusevangelium nebst einem Anhang über das Evangelium des Marcion;" Végül „Geschichte der christlichen Kirche in den drei ersten Jahrhunderlenmely utóbbiban minden, eddig a kritika által létrehozott eredményt ujabb áttekintés alá vesz. Baur kritikájának történelmi alapnézlete ez: a keresztyénség nem egy eleitől fogva kész, tökéletes és égi productum, hanem sokkal inkább egy lassankint fejlődő, — s az alap, melyből az kinőtt, kifejlődött, a zsidóság (Judenthum). A zsidós elem volt a korlát, melyet az öskeresztyénség csak hosszas belső küzdelem után törhetett át. Az első keresztyénség zsidó-keresztyénségvala és az első keresztyéni hittartalom semmi egyéb mint: hogy Jézus a Messiás a jövendölések beteljesülése. Tehát öskeresztyénség és zsidókeresztyénség azonos; a keresztyénség semmi egyéb, mint átszellemült beteljesedett zsidóság. A zsidóságból a keresztyénségbe vezető első lépést Pál tette meg, midőn a zsidósággal, templommal és törvénynyel szakitolt. A régi, nyakas, zsidó apostolok — Péter, Jakab, János — tekintélyén nyugvó zsidó-keresztyénség és a Pál pogány-aposlol egye-