Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-10 / 23. szám

szemrehányást, mintha ezen mások a protestáns vallástól elpártolni akarnának. Hogyan magyarázhatjuk meg e talányt ? A „hitvalláshoz hű" protestánsok a protestáns vallás alatt a dogmák azon összegét értik, mely a hiteikkelyekben vagyon letéve és hitelesítve. De a protestantismus nem dogmákból áll, és a protestáns vallás már csak azért sem alapulhat dogmákon, mivel a protestantismus sohasem hajolt meg a csalhatatlan dogmatika külső tekintélye előtt, hanem kezdettől fogva az egyéni lelkiismeret szabadságának és felsőségének belső tekintélyére ment vissza. Nem nehéz tehát bebizonyitani, hogy ezen „hitvallás hű" pártnak a protestáns vallás iránti úgynevezett hűsége magával a protestáns vallás fogalmával vagyon legnagyobb ellentétben. E párt mindenek előtt a hitcikkelyeket zavarja össze a „hitvallással." A hitcikkelyek — mint ezek szerzői magok is bevallják — történelmi kisérletek, melyeknek célja volt, hogy bizonyos időpontban a hit béltartalmáról nyilvánosan beszámoljanak. A vallás népies valami; mert szükséges, hogy azt minden ember megértse és elsajátíthassa. A hitcikkelyek theologiai dolgok, melyeket theologusok szerkesztettek, s melyeknek megértéséhez theologiai tudományosság kívántatik. Természetes, hogy a protestáns nép nem ismeri a hitcikkelyek béltartalmát, és mégis szilárdon ragaszkodik a protestáns hitvalláshoz, ami eléggé bizonyítja, mennyire független a valláshoz való hűség a hitcikkelyekkel való megegyezéstől. Egyházban, melyben lutheranok és calvinisták a tanra nézve is egyesültek,*) már ezen tett által még azon esetben is megszűnik a hitcikkelyek érvénye, hogyha az egyháztagok korábban azok megtartására kötelezve voltak volna. Mert a lutheránus és cálvinista hitcíkkelyek egymásnak általában ellenmondanak; a lutheránusok és reformátusok egymástól minden tekintetben elütő theologiával birnak; a lutheránusok azért zárták ki egyházközösségökből a reformátusokat és azért kárhoztatták az utóbbiak tanait. A lutheránusok és reformátusok közötti unió nem jelenthet mást, mint a dogma uralmá*) Mint pl. Poroszországban. K. M. nak teljes megszűnését a protestáns egyház kebelében. Aki a „hitcikkelyeknek" még külső, jogilag kötelező erőt tulajdonit az egyházban, az nem lehet őszintén egyesült; az még szivében mindég confessionalista; az, ha egyesült egyházhoz tartozik, csak kedvező alkalomra vár, hogy az uniónak hátat fordítson. A protestáns egyházban most mutatkozó hitvallás hű párt, mely az ultramontánokkal és jezsui tákkal kötött szövetséget, nem protestáns érzelemből, hanem a protestantismus dacára és ellenére ragaszkodik a hitcikkelyekhez. A hitcikkelyekben épen azt becsüli nagyra, ami protestanstalan; a hitcikkely eket római katholikus nyelven magyarázza, s nem protestáns módon használja. Aláveti magát azoknak mint valamely külső tekintélynek. Meg fogjuk kisérleni, hogy e dolgot a t. olvasók előtt még érthetőbbé tegyük. A protestantismus uj, lelkiismereti alapelv, mely a római katholicismus középkori tekintélyelvével homlokegyenest ellenkezik; a modern keresztyénség amaz uj alapelv által vagyon meghatározva. A protestantismus tehát mindenek előtt a vallásos igazság princípiuma. A protestantismus még eddig nem ismerte el az egyházi hagyománynak, mint ilyennek, tekintélyét. Pápa, zsinati határozatok, egyházatyák, egyházkormánvzati utasítások lelkiismereti és vallásos dolj gokban a protestáns lelkiismeret számára nem hozhatnak jogilag kötelező és kényszerítő döntvényeket. Csak az igazság tekintélye dönt, s az igazságot csak vizsgálódás útján lehet elérni. A reformátorok tehát a régi dogmákat, a hagyományozott egyházi tételeket lelkiismeretesen megvizsgálták. A vizsgálódás joga a protestáns egyházban elutasithatlan valami. A mi a reformátoroknak szabad volt, az a későbbi protestáns keresztyéneknek sem lehet tilos. A vizsgálódás szelleme maga a protestantismus szelleme, megfelel az a lelkiismeretességnek, az igazság utáni vágynak; ahol a szabad vizsgálódás elnyomatik, ott maga a protestantismus vagyon elnyomva. A „hitvallás hű" párt azonban semmit sem gyűlöl oly nagyon, mint a vizsgálódás szellemét; a szabadvizsgálódást, mint egyházellenes dolgot, elnyomni akarja; ami a hitcikkelyekben meg van irva, annak szerinte örökké mértékadónak kell