Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

/ dolat és hitszabadságot, türelmet és szeretetet sürget ? A harc szenvedélyei és szenvedései, Istennek hála, elmultak s a vihar borujából kitisztult eszmék serege minden nap halad nyereségről nyereségre. A deismus hatása legnagyobb volt Németországra. A reformácio után Némethonban a tudomány emberei jobbára meddő theologiai vitákra szorítkoztak. A harmincéves háború mondhatni tétlenül találván a német nemzetet, azt mind anyagilag, mind szellemileg mélyen lesújtotta. Csak a papság maradt meg régi merevségében, türelmetlenkedve s átkozva azokat, kik nem rágták velők együtt a lutheri tan betűit. Ily körülmények közt kezd terjedni Némethonban a deistikus szellem; ekkor lép fel Dippel, a merész pietista, a merev dogmatismus ellen, ki csakis előhírnöke Leibnitznek. (1646—1716) Ez óriási szellem az ó és középkor majd minden irányát felölelte rendszerébe, s atyjává lett a német felvilágosultságnak. És most egész cyklusa támadt a bölcsészeknek, kik Leibnitz rendszeréből indulnak ki más-más irányban. Figyelmünket legottan W o I f Keresztély (1679 — 1754) ragadja meg, kit méltán neveznek a német nemzet tanítójának. Wolf és iskolája a természeti vallást szükségképinek és változhatlannak tartotta. E közben a deismus terjedését hatalmasan elősegítette II. Frigyes, a francia szabadelmü bölcsészek barátja. Majd előáll Reimarus (1694—1768), ki, némelyek szerint, a modern deismus leghívebb képviselője. A természeti vallást a maga teljességében vallja; a Lessing által kiadott wolfenbütt e 1 i fragmentákban pedig a bibliát és a protestáns tanrendszert kegyeletteljes komolysággal bírálja ugyan, de Jézust önző népigazgatónak tartja. Reimarus bírálatát kiegészíti Mendelsohn, az észvallásnak és vallástürelemnek lelkes hirdetője. Fontos szerepet játszik utána a német felvilágosultság erkölcs-bölcsészeti iránya, melyet Eberhard, Garve és Steinbart vezettek. Mig ezek a népre hatottak, N i k o 1 a i megindítja „Allgemeine deutsche Bibliothek" cimü folyóiratát, melyről Sehlosser azt mondja: „a franciák a párisi világnak encyklopaediát írtak; Nikolai a német tudósok számára egyetemes könyvtárt alapított." Végre a pietistikus Halléban Seraler karolja fel a rationalismust; ugyanitt ütötte fel sátorát, a szép tehetségű, de vakmerő B a h r d t Frigyes, ki később mint korcsmáros, oktatta a hallei népet az erkölcstan elveire. Nem lehet elhallgatnunk végül a felvilágosultság nagy horderejű hatását a német iskola- és nevelésügyre. A Locke-Rousseauféle nevelés-elveket Basedow alkalmazta első a fensőbb tanodákban, Campe, Sclosserés mások a népiskolákban. E férfiak munkássága alapján lett a német iskolaszervezet más nemzetek példányképévé. Ime ezek volnának a francia és német felvilágosultság legfőbb vonásai, melyekkel csakis azoknak fontosságára kívántam rámutatni; — azonban, ha Isten is űgy akarja, talán nemsokára közzé tehetem ezekről való tanulmányaimat is. És most még csak pár szól az egész felvilágosultságról. A deisták az ész fegyvereivel harcolnak a highchurch erőszakoskodásai ellen, s legnagyobb részöknek az a gyengéje, hogy a ker. egyház első szakát az ártatlanság aranykorának képzelik, s annak idylli századait tűzik eszményképül. A franciák szintén abban tévednek, hogy a kath. egyházat az egész keresztyénségnek veszik. Az angolok komoly harca lelyett az éle fegyvereit villogtatják. Azzal is gáncsolhatni őket, hogy a materialismusba csapnak át; ámde vádolhatni-e az úttörőket, ha a járatlan űtakon eltévednek, mikor ma a biztos irányok közt is sokan céltalanúl bolyganak ? A mit az angol inkább csak érzett, a francia könnyelműen kigúnyolt, a németnek elég higgadtsága volt annak kitartó feldolgozására. Igaz, hogy későre győzte le az új idő a régit a német nemzetnél; de ha egyszer felkaphatott az alapra, azon biztosan megáll, munkássága nem lankad, hanem lehatol az állami és egyházi élet minden rétegeibe. Tagadhatatlan, hogy az új idő túlságosan bölcsészeti irányával magán hordja a keresztyénségtöl elszakadni akarás jellemét; de a középkor nem volt-e merőben theologiai irányú, s halálos bün-e az, ha a börtönéből kiszabadult fogoly mohó vágygyal szívja Isten szabad levegőjét ? Volt-e joguk e férfiaknak ama küzdelemre? kérdik talán sokan. Van-e joga az embernek emberré lenni? kérdhetjük mi, s ha van : akkor bizonynyal joguk volt visszakövetelni az ész elnyomott jogait, mert csak úgy lehet bárki is öntudatos emberré, hü polgárrá s igaz keresztyénné, csak így, az igazság megismerése által lehet szabaddá. Baco Nóvum 0 r g a n o n-ja volt a harc riadója ; azután szóltak a franciák és németek, de sok kérdésre nézve kétkedtek vagy tévedtek; végre megszólal Kant, s megfejti a bacoi bölcselet kérdéseit. Szakít a merev francia naturalismussal, és a minden objectivitást gyűlölő német rationalismussal, s kimutatja, hogy a tiszta ész a vallási igazságokat bebizonyítani nem képes, hanem azok a gyakorlati ész követelményei, észszerű hit tárgyai. A tiszta ész bírálata az ujabb kor Nóvum Organon-ja s Kant az újabbkori bölcsészet alapköve lett. Utána a filozofia nem harcol többé a theologiával, söt ez utóbbi simul amahhoz, s ma már a filozofiai rendszerek megannyi frisitö szerei a dogmatikának. Felméri Lajos. ISKOLAÜGY. A MAGÁNTANÍTÓK KÉPZÉSÉRŐL AZ ERDÉLYI REF. FÖTANODÁKBAN. (Vége.) De ez esetben egyébiránt — azaz : ha mindenült állandó, rendes tanárok s tanitók lennének a gymn. s elemi osztályokban is alkalmazva — a magántanitást, mint legtöbb esetben felesleges dolgot, söl mint az önszorgalom akadályát merőben meg is lehelne szüntetni s a gyermekek mellé magántanítók helyett felügyelőket rendelni. Ily felügyelők lehetnének minden szobában, a szobafőnökök. A privata-órákat azonban meg lehetne tartani, vagyis bizonyos a magántanulás és készülés végett határozott 44