Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

dai is levén, valamint előadásaikban ugy munkáikbari is szorosan ragaszkodtak nagy tanitújuk alapelvéhez és melhodusához, — Lássunk ezekről is röviden! Az öregebb Flatt több éven át Storr tanártársa volt. Mint emez, ugy ö is előbb a bölcsészet rendkívüli tanára volt s csak 1792-ben lépett a theol. szakba. 1798-ban, miután Storr az egyetemtől távozott, lett Flatt harmadik rendes tanárrá. Tudományos érdekeltsége, kezdettől fogva, a bölcsészet és theologia között oszlott meg még sokkal nagyobb mértékben, mint a Storré. A kor tudományos törekvéseiben akkoriban nagy befolyást gyakorló, s mindig mélyebben ható bölcsészete Kantnak rá is nagy befolyással volt. Több értekezései tanúskodnak arról: mily nagy gonddal s buzgalommal igyekezett ezen bölcsészet tételeit, problémáit önállóan megvizsgáló gondolkodásának tárgyául tenni. Erre mutatnak ugyanis következő munkái: „Fragmentarischen Beitrage zur Bestimmung und Deduction des B e ff r i f f s und Grundsatzes ö der Causalitat und zur Grundlegung der natürlichen Theologie in Bezíehung auf die Kant'sc he Philosophie" (1788); továbbá „Briefe über der moralischen Erkenntnissgrund der Religion überhaupt undbesonders in Beziehung auf die Kant'sche Philosophie" (1789) és végre „Observationesquaedam ad comparandam Kantianam disciplinam cum christ iana doctrina pertinente s." (1792) Általában e kisebb munkái, melyek akadémiai munkásságának első korára esnek s melyekhez tartoznak még „vegyes kísérletei" (1785) továbbá dogmatikája, moralja és moráltörténete (1792) széles olvasottságot, sokoldalú tudományos érdekeltséget árulnak el. Különösen említést érdemelnek e tekintetben Észrevételei, melyeket a Socin philosophiájára és theologiájára tett; ennek a practikaíészhezi viszonyát tekintve, melyek arról tanúskodnak, hogy a Socin rendszerébe mélyen betekintett. — Hogy mily kevéssé tévesztette szem előtt Flott a Storr iskolájának theologiai s főleg apologetikus irányát, szintúgy kitűnik egyes értekezéseiből, mint különösen „Commentatio in q u a symbolica ecclesia nostra de deitate Christi scientia probatur et vindicatur" cimü pályamunkájából, melylyel még mint bölcsészettanára 1688-ban nyert jutalmat a göttingai egyetemen. Alapjában ez volt egyik legjelentékenyebb irodalmi müve. Mint a Storr iskolájában képzett theologust, legkörülményesebben exeget. munkáiból lehet kiismerni. Ezekben ugyanis az általa oly nagyrabecsült férfi iránt, nemcsak sze-r mélyes ragaszkodása, hanem gyakran épen tőle függése is tűnik ki. Egy Storr által tettt magyarázatot feladni, vagy azt határozottan félrevetni: cz Flatt előtt csaknem lehetetlen. A Storr-féle exegesis minden előnyeit és hiányait ráhagyott örökség gyanánt tekinti. — Az exegesis és philologia akkor az összefüggés nyomozására fordított kiváló figyelmet, de a nyelvvel való bánás azon önkényes, kényszerítő szigorához, mely Storr sajátja volt, Flattnál, a külömböző lehetséges magyarázatok összehasonlításában, még nagyobb gondosság söt aggályosság, az okok és ellenokok meglatolásában kicsinyes subtilitas járul, mely igen gyakran semmi határozott végeredményt nem hoz létre. Ez, valamint munkáinak olvasóira s még inkább előolvasásának hallgatóira rosz benyomást kellett hogy tegyen. Minden lépten nyomon kételyt támasztó s bizonytalanságba bonyolódó exegesisén a tekintély elvétöli szoros függés vonul végig. Különben kiadott exegetikai felolvasásai, azon időben, midőn az exegesis tere még kevésbé volt mívelve, használhatók voltak s abban a szakban mindenesetre hézagot töltöttek be. Storr közvetlen hivatali utóda Süskind volt. Egyik főképviselője Storr iskolájának, melynek szárnya alatt lépett először az irodalmi közönség elé. 0 fordította le Storrnak a Kant vallástanjára irt s fennebb emiitett értekezését. Miként Flatt a Storr theologiájának exegetikai, ugy Süskind ugyanannak philosophiai oldalát tűzte maga elé. Épen ezért, Süskind ez iskola philosophusának vagyis — mivel philosophiája sajátlag csak alaki természetű volt s főleg az akkori philosophusok által felállított tételek kritizálásában s cáfolgatásában határozódott — dialektikusának tekinthető. Miként a harcos dárdája hegyére, ő logikai argumentumainak élére sokat adott és ellenfelének a tartós és makacs harcban ügyes üléseket tudott osztogatni. Szerinte is az exegesis, még pedig annak apologetikus feladata, alapja a theologiának, de ö az exegesist, logikai formalismusának kényszerítő hatalma által rászorította, hogy kivánt eredményhez jusson. Jellemző e tekintetben főleg akadémiai értekezése e cim alatt: „Minő értelemben állította Jézus vallásának és erkölcstanának eredetét ?" A Storr theologiája szorosan ragaszkodván a tekintély fogalmához, Süskind minden logikai lehetőséget elkövet, emiitett értekezésében, hogy a tekintély fogalmát mentől szorosabban körülírja, meghatározza. Irt ezenkívül nagy mennyiségben, értekezéseket a theologia terén a tájott korszerűvé vált külömböző tárgyú kérdésekre, de melyek nem voltak egyebek, mint egyik-másik theologus által felállított tételek kritizálásai, logikai argumentumokkal való cáfolgalásai vagy a szerinti módosításai, amint azt a tübingai 'theologiának akkori álláspontja kívánta. Értekezéseihez az anyagot részint a inaga alkalmazás-hypothesiséböl, részint az evangyéliomok valódiságát tanúsító bizonyítványoknak már akkor megkezdődött gyanusitgalásaiból s főleg és kiválólag pedig a Kant philosophiájából merítette. Egyáltalában, a Kant philosophiája a tübingai theologusok előtt, ez időben nagy becsülésben részesült s hova-tovább mindinkább kezdették becsülni abban azt, hogy theoretikai szempontból, a theologiára nézt ártalmatlan, mig ellenben practicc véve használható, is. (Folyt, köv.) A DEISMUS IRÁNYA ÉS HATÁSA. Második fejezet. (Folytatás és vége.) A mondottakat szem előtt tartva, nem fogunk megütközhetni azon, hogy a deisták sem a csudák, sem a kijelentés fogalmát — legalább bibliai fogalmát — meg nem en-