Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-27 / 21. szám

tói kegyes ajándékot ne venne. Oltárunk számtalan ékítmé­nyei, a gazdag oltárteritök majd mind e jóltevö kezek aján­dokai. Jelenleg e nemes fának, e kegyes családnak 3 ága, három nötestvér hullat éttetö gyümölcsöt, kegyes jótetteket gyülekezetemre, templomomra : Káldy Zina férjezett Rup­precht Lajosné, Káldy Ida férjezett Zámory Kálmánné és Káldy Ottilia úrhölgyek. Mult hetekben lelkészi hivataloskodásom tartama alatti legkedvesebb meglepetések egyike ért. Káldy Zina, Rup­precht Lajos úrnő személyesen hozott be hozzám maga s emiitett két nötestvérjei nevében vett ajándokot, egy nagy­szerű gyónókehelyt s egy ostyatartó tányért, mint az Úr vacsorájához ajándékozott szent edényeket. Mind a pohár mind az ostyatartó tömör ezüst. A kehelyt gazdag aranyzás ékité mindenütt, külalakja meglepőn pompás, oldalán remek művészettel készitett dombormüben szölögerezdek képeznek koszorút. A külkiállitás szépsége mind a készitö pesti mű­vész, mind a megrendelő hölgyek nemes Ízlését jelezé. A ke­hely oldalán az évszám s az ajándékozó három testvér neve áll. Leszámítva a művész munkáját, az ajándék reális értéke kétszáz frtot túlhalad. Megilletődött szívvel adta át kezembe Káldy Zina úrnő e becses ajándokot. És kétszeresen becsessé lesz ez adomány, ha tudjuk azt, hogy ez ajándék egy szent fogada­lom teljesítése. Nehéz beteg volt a három testvér anyja, a jószívűségéről s mély vallásosságáról, meleg anyai érzéseiről közel s távolban ismert s tisztelt Káldy Józsefné született C h e r 11 e I Cecília úrnő. A beteg anya ágyánál imádkoztunk, imádkozott a három jó leány, imádságságok végén egy szent feltevés állt, egy titkos igéret az volt, ha megtartja az ég a jó anyát, ha visszaadja öt ismét gyermekinek, a felgyógyu­lás emlékére hálájok jeléül szent úrvacsorai készletet aján­dékoznak templomunknak. Az ima meg lett hallgatva, a jó gyermekek imája felment az égbe, lehozta onnan az anya gyógyulását. Három angyal imádkozott ott a beteg ágyánál, az angyalok imája előtt nem záródhatik be az ég. Ugy tet­szett nekem midőn e három nővér anyja felgyógyulásáért kegyes emléket tett le oltárunkra, ugy néztem az adakozó hölgyeket mint Húsvét reggelén Jézus sírjához menő három nőt, kik együtt viszik a fűszert, balzsamot megkenni vele Jé­zus testét. Három nö visz ott ajándokot, három nötestvér hoz itt kegyes emléket — mindkettő kedvese iránti szeretetből. Nemes hölgyek, oda illetek a Krisztus sírjához menő Mária mellé, ez ajándékotokkal Krisztus testéhez vittetek balzsa­mot. Jézus teste az egyház — az oltár, ki vallá­sáért áldozik, tesz, Krisztus testére önt drága kenetet. Nekem oly jól esik, oly boldogító rámutatni e nemes tettre, hogy vannak még családok mívelt úri körökben, hol a mély hit, vallásosság, mi sok helyen megrendítve van, a prot. áldozatkészség egyes családoknál még fogyatlan ös erőben áll. Három nötestvér szálljon reátok a három Isten áldása! Ti kelyhet adtatok az úr oltárára, adja viszonzásul az ég néktek a boldogság poharát, melybe a megelégedés, béke, családi öröm csepjeit hullassa az emberi sorsokat rendező isteni kéz. Május 15, 1866. Trsztyenszky Gyula. TATA, máj. 19. 1866. Nagytiszteletü Vecsey Ká­roly úrnak, a tata városi helv. hitv. ev. gyülekezet 38 évig volt buzgó lelkészének 1865-ik évi october hó 13-án történt kimultát csaknem minden hazai lapunk szíves rész­véttel emlité, gyászjelentését mindegyik megtisztelő nyilat­kozattal kisérve. Ugyan annak, mint lelkésznek, honpolgárnak és em­berbarátnak érdemeit mostantól fogva már egy, a mai napon leállított, 9 lábnyi magas, a jeles Izsó rajza után készült sirkö is hirdeti, a tatai reformátusok kocsi úti temetőjében egy sirkö, mely porlandó ugyan, mint egyéb ember alkotta emlékek, de bir egy fölénynyel oly sok mások felett, s ez abban áll, hogy nem az elhunytnak gyászoló családja, söt nem is egyedül gyülekezete hívei, hanem e városnak min­den vallású és rendű lakosai emelék, önkéntes adakozás űt­ján, tiszteletjelül a szerénységében nagy, protestáns lelkész­nek, ki mindnyájok szeretete és tiszteletének méltó tár­gya volt. Dicséretet mondani a szép és nemes tett felett nem szándékom, a dicséret a valódi nagynak értékén nem emel,... de nem mulaszthatom el, egyházam nevében, hálás köszö­netet mondani nyilvánosan az illetőknek; köszönetet min­denek felett gr. Eszterházi Miklós ö nagyméllóságának, ki a boldogult iránt megtisztelő szeretetét annak életében is már többször kimutatá, s most síremlékéhez a becses már­ványköveket, az ez évben nyitott tatai bányából ajándékul adá, — és köszönetet mindennek, ki, bár csak egy fillérrel növelé az emlékkő készíttetésére szükségelt, közel 100 fo­rintnyi összeget. A jó egyetértés, melynek ez emlékkő fényes tanújele, legyen állandó e város falai közt, s ápolói legyenek áldva a kegyelematyjától,.. legyetek áldva közelebb, kik a testvér­szeretet egyik elhunyt hirdetője és követőjének e fényes emléket emelétek! „cselekedjék az űr irgalmasságot vele­tek, a miképen cselekedtetek a megholttar-' (Rúth. 1. 8.) Pály Zsigmond, m. k. ref. h. lelkész. HÁLÁS KÖSZÖNET. Legközelebb a következő kisorsolási tárgyak küldet- . tck hozzánk: Az újvidéki nőegylet részéről: egy nagy szines met­szett pohár, egy lámpatálca, egy porcelán medence, egy ten­geri csigás varró ládika, egy nagyobb és egy kisebb értékes kép. — A lelkesedés ihletett lelke gyorsan hozta létre az újvidéki nöegyletet, a lelkesedés szelleme lengjen mint őr­ködő nemesis felette, legyen nagygyá, virágzóvá, legyen az emberiság áldásává, s nemes alapítók majd sirotok felett, híven viraszszon örök emlékezet.

Next

/
Thumbnails
Contents