Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-20 / 20. szám

* 10. Jelenleg nem levén tanitó ploesti és pitesti egyházainkban, a missió kegyes pártfogóinak segedelmével arra kell a bizottmánynak törekedni, hogy emiitett egyházainkba még ez évben rendes iskolatanitók jöhessenek. Mig ezen tanitó-állomások be nem töltetnek, addig a ploesti és pitesti lelkészek nem kezdhetik el körutjokat, minthogy ök jelenleg egy személyben lelkészek és tanitók is. 11. Miután az egyetemes magyar protestáns egyház félszázad óta s főleg a közelebbi évek alatt oly nagylelküleg felkarolta a Dunafejedelemségekben, lakó hit- és nyelvtestvérek nemzeti és vallásos ügyét: szent kötelessége a már itt megalakult egyházaknak is, hogy gyümölcstermő ágai legyenek ök is az egyetemes magyar protestáns egyháznak, hogy saját érdekük előmozdítására, minden egyháztag, még a legszegényebb is, bármi kevés összeggel hozzájáruljon évenként a missió gyarapításához. 12. Az eként begyülendö kegy adományokat mindenik egyházban a presbyterium fogja beszedni s az évi számadásban kimutatni. Ide tartoznak azon kegyadományok is, melyeket szórványosan lakó hittestvéreink a missió fentartására vagy illetöldg bármelyik egyház számára évenként fognak átadni, midőn a lelkész őket meglátogatja. A bizottmány ezen pontos számadás által nem a lelkészek jövedelmét akarja csonkítani, hanem csak is tisztán meg akarja tudni, hogy körülbelül mennyire fog évenként a missió kiadása felmenni és mennyi lesz az, a miért a kegyes jóltevök áldozatkészségéhez kellend folyamodni. Ezen vezérelvek lelkiismeretes megtartása mellett kezdünk a reánkbizott szent ügynek vezetéséhez, azon édes reményt táplálván kebelünkben, hogy a hazai egyetemes protestáns közönség — a míssiónak eddigi mélyen tisztelt mindenrendü kegyes pártfogói — kegyesek leendenek bennünket továbbra is meleg részvétükkel támogatni. Alázatos kérelmünkkel mindenek előtt teljes bizodalommal fordulunk a főtisztelendő superintendens urakhoz, a nagytiszteletü esperes és tiszteletes lelkész urakhoz, a „Protestáns Lapok" érdemdús nagytiszteletü szerkesztőjéhez, ki eddig is oly kitűnő részvétet tanusitott a missio sz. ügye iránt. A székelyek kivándorlása, fájdalom folyvást tart, söt oly nagy mérvű még sohasem volt mint ezen a tavaszon. Nem a haza szeretete aludt ki a székely nép szegényebb osztályának szivéből; hanem, miért titkolnék el? fájdalom a nyomor és inség üzi ki őket a haza szent kebeléről; itt azonban testileg, lelkileg elpusztulnak, ha nem támogatják őket boldogabb helyzetű testvéreik. A szegény kivándoroltaknak szükségük van a vallás vigasztalására, hogy az élet terheit elhordozhassák; gyermekeiket neveltetni képtelenek, nevelés nélkül pedig nyomorékai leendenek a polgári társaságnak. Nem várunk mi mindent készen a hazától, tudjuk hogy ott is sok a teendő s nagy a szükség; tudjuk, hogy a ki magán segíteni nem iparkodik s összedugott kézzel mindent csak mástól vár, az olyan a valódi szegénytől fogja el a jótéteményt. Mi csak arra kérjük hazánk boldogabb helyzetű fiait és leányait, hogy segítsenek minket még egynehány évig terheink hordozásában. A jótétemény a hála szent érzelmeinek virágát fogja felfakasztani a segélyzendök szíveiben s mi alólirtak teljes igyekezettel azon leendünk, hogy az áldozat tökéje azon nemzet számára kamatozzék itt külföldön is, a mely a sors mostohasága által elszéledt fiait és leányait áldozattal igyekezett megtartani a reánézve is legkeservesebb és legsúlyosabb esztendőkben. Bukurest, april 18. 1866. Dr. Borosnyai János, a missio bizottmány elnöke Bukurestben. Dr. Lukács Farkas, missio bizottmányi tag Bukurestben. Varga János, missio bizottmányi tag Ploesten. Gál Károly, missio bizottmányi tag Ploesten. Kovács Zsigmond, missio bizoltmányi tag Pitesten. Székely Lajos, missio bizottmány i tag Pitesten. Vincze Dániel, ploesti lelkész. Nagy Józsof, pitesti lelkész. Koos Ferenc, bukuresti lelkész s a missiobizottmány jegyzője. EGYHÁZI HÍREK. Folyó hó 13-án a gyömrői ref. egyházban volt lelkészválasztás. Megválasztatott Szilágyi Benő, ugyanott működött hely. lelkész. Ugyanakkor történt lelkészválasztás Szalk-Sz.-Mártonban; megválasztatott Dobos László, az egyházi irodalmunkban dicséretesen ismert Jánosunknak fia, ki több év óta a mult hóban elhunyt ottani agg lelkész mellett segédkedett és végre Vereben is történt lelkészválasztás; megválasztatott az ott működött hely. lelkész Öreg János, volt szentesi gymn. tanár. Ugyan az nap választatott meg k.-sz.-miklósi lelkészül volt csanádi lelkész, Baksay Sándor, a Pharsalia pályakoszoruzott fordítója. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS Bod Péter „Kősziklán épült ház ostroma1

1

cimü munkájára. A „Kősziklán épült ház ostroma" a magyar protestáns olvasó közönség előtt kettős érdekkel bir tárgyánál és szerzőjénél fogva. Bod Péternek első munkája az, s a magyar protestáns papok gályára hurcolásának történeteit adja elö. Midőn Bod e munkát sajtó alá rendezé, 1738-ban, bár 26 éves, de még mindig deák volt. Azonban a cursust már akkor bevégezte s némi apróbb — szerinte árnyék — iskolai hivatalokat viselt. — Ismerői nagy reményeket csatoltak a szorgalmas, munkás, feltörekvő ifjúhoz, s egy főrangú hölgy, gróf Bethlen Kata, kinek nevét rendithetetlen vallásosság és keserves megpróbáltatások, igaz tudomány szeretet és bökézü jótékonyság örök időkre áldotta tevék, pártfogásával, segélyével képessé tevé öt, hogy a választott papi pályára tehetségeihez méltó kiképezést szerezzen. — A remények teljesültek: az ifjú a protestáns tudományosságnak és hitéletnek bajnokává lett, de utolsó percéig rnegtartá mély tiszteletét és háláját első jóltevöje iránt. S első irodalmi müve is e hála és tisztelet kifejezése volt, a „Kősziklán épült ház ostromá"-t. gr. Bethlen Katának ajánlá 1738. Szent Mihályhó 23-ik napján. Tárgyát teszik „a magyarországi protestáns eklésiák nyomorgattatások közönségesen, nevezetesen pedig az MDCLXXIII esztendőben Pozsonyba citáltatott papoknak halálra sententiáztatások, tömlöcöztetések, gályákra való eladattatások és onnan csudálatosan való kiszabadulások." — Gondolhatólag a munka napjainkig kéziratban maradt, söt ez ideig soha próbát sem tettek annak közzétételét eszközölni. E vád kétségtelenül nem a közönséget, hanem az irodalmi viszonyokat terheli, melyek ez ideig lehetlenné tevék a kiadásra gondolni is.