Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-20 / 20. szám

ismét egy [.küldöttség bízatott meg — mely a folyó év april 20-án lejárt pályázatról, májusi közgyűlésünkre, nagy gonddal összeállított jelentését csakugyan be is adta. E jelentés egész terjedelmében felolvastatván; abból örömmel értesült e.kerületünk: hogy véle, a birodalomban létező csaknem mindenik biztositó-társulat, magát érintkezésbe téve: közlötte egyházainknak tömeges tüzkármentesitésére nézve, általa előnyösnek vélt föltételeit, azonban e társulatok közt — bár mindenik igért kedvezményeket — „a pesti biztositó-intézet" tett legelőnyösebb ajánlatot, mely leginkább méltányolható volt azért is: hogy mig egyrészről, a tömeges biztosítási illeték díj összeget legolcsóbbra szabta: másrészről, még azon kedvezményt is nyujtá; hogy 8 évi biztosítási díjért, 10 évre vállalt magára kártérítési kötelezettséget. E kedvező ajánlatot tehát, mely a többiek felett annyira kiemelkedett, s mely a régóta vajűdó biztosítási ügyet, közel kilátásba helyezé: örömmel tette magáévá e.kerületünk — és azt, egyhangúlag elfogadván, kimondá — hogy annak alapján, s a biztosítási díjak beszedésére nézve viszont felelősséget vállalván magára: a kebelében levő minden egyházak, épületeiket tűzkár ellen mentesíteni, az erre nézve legelőnyösebb ajánlatot tett „pesti biztosítóintézetné 1," a lehető legrövidebb idő alatt köteleztessenek. Ez üdvös határozat, üdvös eredményekre vezet — s biztosan remélhetni, hogy jövőre legalább e.kerületünk, kimenekszik azon, a múltban ránézve aggasztó helyzetből — mely eddig tűzkár esetében, a kebelébeni egyes egyházakat, nem biztosított épületeinek leégése miatt, évekig helyre nem hozható, vagy épen ki sem heverhető veszteséggel fenyegette. Midőn azért, egyházkerületünknek üdvös intézkedéséből önként származó ez alapos reményét, sajtó útján tudomásra juttatom : nem mulaszthatom el egyszersmind, ohajtásomat nyilvánosan kifejezni az iránt: vajha a példát, a mindkét felekezetű testvér e.kerületek is követve: bekövetkezhetnék azon idő; midőn magyarországi ref. minden egyházaink, tűzkár ellen biztosítva lennének! Erre nézve, jó lelkiismerettel ajánlom a pesti biztosító intézetteli egyezkedést, mely — anélkül, hogy a többi tisztelt társulatoknak legkisebbet is levonnék — mint jelenben tapasztaltuk: a lehető legolcsóbb és legelőnyösebb föltételeket nyújtja. —s. KECSKEMÉTEN PAPIGTATÁS. Nt. szerkesztő űr ! Egy örvendetes és valóban lélekemelő ünnepélyről akarom tudósítani, melynek e napon a kecskeméti ev. egyház tanuja ^olt, s mely fontosságánál fogva is megérdemli, hogy a t. közönség arról röviden tudomást szerezzen. Ugyanis ma május 6-án történt meg, az írsára költözött t. Margócsy József volt lelkészünk helyére, virágvasárnapján egyhangúlag megválasztott lelkipásztorunk, tiszt.dő. Laukó Károly úr ünnepélyes beigtatása. — A szószéken fdö. Láng Adolf t.-sz.-mártoni lelkész úr, a kecskeméti kör dékánja mint kiküldött egyik igtató lelkész alkalmi beszédében (Ézsaiás, 66. r. 10. r.) röviden, de velősen azt fejtegeté, hogy „miképen lehet örömére a lelkipásztor híveinek s viszont miképen igyekezzenek a hivek az ö örömére lenni." — Az oltár előtt t.dö Sárkány Sámuel pilisi lelkész úr egy valóban megható s kenetteljes beszédben azon mélyebb alapot magyarázá, melyen a papi hivatal áll, s melyen egyedül lehet azt megelégedéssel betölteni, a híveknek és az egyháznak megnyugvására s boldogitására, idézvén Pál apostol ama szavait „meglásd hogy a mely szolgálatot az úrtól vettél, azt megbecsüljed." — Viszont a híveknek is lelkére köté, hogy lelkipásztoruk feladatát kölcsönös bizalom s ragaszkodás által könnyítsék, mivel csak igy válhatik az ige testté, a jó szándék valósággá, és az egyház virágzóvá." — E valóban mély bensőséggel és meghatóan elmondott beszéd és az egyház jelvényes átadása után, a beiktatott ifjú lelkész rövid imában megáldá az egyházat, melynek ö e pillanatban őriző pásztorává s vezetőjévé lett. — Az egybegyűlt sokaság szemeiben könnyek fénylettek, s a szivek a pillanat ünnepélyessége által megindítva örömmel és bizalommal teltek el, s boldog reménynyel távoztak el, ezen sokat hányatott kis egyház jövő sorsára nézve. Adja Isten hogy e remény minél előbb teljesüljön! Kressák Pál, ev. tanitó. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. „Isten és a p á p a." E felirat alatt következő sorokat olvasunk a ,,L' espéranc e"-ben : „IX. Pius, néhány napja, bizonyos külföldi küldöttséghez egy beszédet tartott, melyben a többek közt, következő szavak olvashatók: „Noha méltatlanul, egyedül én vagyok utóda az apostoloknak, helyettese a J. Kr.-nak; egyedül az én küldetésem vezetni és kormányozni Péternek hajóját; én vagyok az út, az igazság és az élet. A kik velem vannak, az egyházzal vannak; kik nincsenek velem, kivül vannak az egyházon; eltértek az úttól, az igazságtól és élettől. Kell hogy ezt tudja mindenki, nehogy megcsalatni engedje magát oly emberek által, kik magokat katholikusoknak mondják, de egészen mást akarnak és tanítanak, mint amit akar és tanít az egyház." „A pápa, igy szól egy ultramontan lap, csodálatra méltó volt méltóságában és nagyságában, midőn e szavakat mondá." „Az „Observateur catholique" közölvén e sorokat felkiátt: volt-e az egyház kezdete óta eretnek, ki ily káromlást mert volna szólani s kiemeli ezen ember vakmerőségét, ki magát J. Krisztusnak adja ki mondván : „én v agyok az út, az igazság és az élet." „Mi csak ezt a megjegyzést tesszük ehhez : látta-e valaha a lefolyt 18-ik század történelme, meglepőbben tel-