Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-20 / 20. szám
teni a képes, a rejtett értelem alatt, melylyel egyszersmind kimutathatni vélte Wistra állításának, és a ker.ség Jézusban való hitének alaptalanságát. Azonban a tévedés miatt mind ö, mind ellenfelei tévedtek, mennyiben a történelmi, és dogmatikai alapot összezavarták. Collins azt gondolta, hogy a történelmi alap lerontásával lerontja a hiten épült ker. tant is, ellenei pedig, hogy a történelmi tények apológiájával megvédik az apostoli kor hitnézetét. — Következnek : Woolston csudamagyarázatai. Már első tekintetre átláthatni, hogy mekkora önkénynyel jár el Woolston a csudák magyarázásánál, és a mi különös, azokat a mai történeti alapra állítja, hogy nevetségesebbekké tegye. Például a figefa megátkozását ezen megjegyzéssel kiséri: „mit mondanának rá, ha nálunk egy haszonbérlő húsvét körül gyümölcsösében pipinalmákat keresne, s nem találván, mindenik fáját kivágatná ? Az oly heves és örült cselekedet lenne, mintha valaki az asztalt és székeket ki akarná dobni a szobából, mert ebédjét nem készítették el kelleténél korábban." De ne csudálkozzunk, ha Woolston a csudákkal az utcára, meg a konyhába ment, nem is tehetett máskép, a ki ugy fogta fel a csudákat, mint teljesen hihetetlen regés történeteket ; melyek közöl némelyek legjobb esetben, a könnyenhivök számára valók, azok is csak pár napi eledelül. Másokra minden izetlensége mellett sem mondja, hogy nem hiszi, például a mellett hogy a figefa, melyen Jézus érett figét keresett, és nem talált, az ö átkára kiszáradott, még csalás lehetőségét is fölteszi, — hátha úgymond fejszével körülvágták a fát ? de mindjárt ezt veti utána: Isten mentsen ! azt hinnem hogy Jézus tett igy, sőt inkább hiszem, hogy az éj5en nem betüszerint történt. Világos innen, hogy azért folyamodik a nem betűszerinti értelemhez, azért tulajdonit annak eszményi értelmét, mert egyenes értelme szerint teljes lehetetlen. E pontra azért figyelmeztetünk különösen, mert ebből az is kitűnik, hogy Origines újkori tanítványa nemcsak idő, hanem értelemre nézve is Faust „elkésett unokája közé tartozik. Origenes például hogy ha egy csudaelbeszélés mélyebb jelentőségét, ^ü^-jét, vagy nveŰfia-i&X kutatja, a ükq-1, az anyagot, vagy magát a tényt korántsem vonja kétségbe, sőt annak valódiságát fölteszi, mert az csak, mint valódi esemény birhat mélyebb értelemmel. (Folytatjuk.) KÖNYVISMERTETÉS. Hitéletünk hiányai- Értekezés, melyet a bányai ág. hitv. ev. egyházkerület lelkészi conferentiáján tartott Moczkovcsák Károly. (Vége.) A dogmatikai elmélet, mely M. űr benső világát elfoglalva tartja, ugy látszik, lelkéből a külbenyomásokra nézve camera obscurát csinált, melyben a dolgok nagyítva és megfordítva jelennek meg. — Legvilágosabban kitűnik az abból, amit hitéletünk második hiányául mutat fel; e szerint népünk a biblia tekintélyét csak annyiban ismeri el, amennyiben éni okosságával megegyezik. „Előáll — igy szól — az önmagát bálványozó okosság és kikeresi magának a szentírásból azt, a mit felfoghat, a mi pedig subjectiv okosságán felül van, azt mint esztelenséget eldobja. Előáll a hitetlenség és hogy annál könnyebben végezhessen a szentírással, azt mondja : a szentírás csak annyiban „ihletett," a mennyiben minden szellemi munkáknál a szerzők Isten lelkétől segittetnek, de hogy az irás a szó teljes értelmében ihletett lenne, hogy benne az Isten a szent irók által közvetlenül szól, azt tagadja. Előáll a szeszélyes Kritika, bonckését teszi a szent iratokra s bebizonyítani akarja, hogy a szent könyvek nem azoktól írattak, kiknek nevét viselik, nem is azon korból valók, melynek tulajdonittatnak, hanem esak egy későbbi kornak a szüleményei s azért nagy hitet nem is érdemelnek." Valóban épen annyi joggal vádolhatta volna szerző népünket, hogy a Chimborassot ellopta, mint azzal, hogy a bibliáról ugy gondolkodik. Ugyan honnan meríthette volna népünk ama nézeteket, melyek teljesen önálló gondolkodás és a bibliai szövegek tudományos kutatása nélkül nem is képzelhetők ? Nem ismerek tanszakot, mely ujabb időben nálunk oly parlagon hevert volna mint a bibliatudomány; senki avval nem gondolt, senki arról nem értekezett, nem irt. Varga. István óta, ki e század elején kiadta Debrecenben „Exegetica theologia" cimü compendiumát, senki bibliakritikával nem foglalkozott, senki a szentírás authenticitása kérdését tüzetes vizsgálat tárgyává nem tette. Ha valakit illethet a vád, hogy népünknél a hagyományos hitet e tekintetben írásai által megbolygathatta, az az én csekélységemet illetné, mint a ki e kérdésekkel évek óta komolyan foglalkozom és nyomozásaimat részint e lapok utján részint külön monographiákban közzé is tettem. De hát én volnék az, ki az embereket arra tanítanám, hogy az éni okosságukat a bibliával szemben érvényesítsék ?! Én helyezném a bibliát minden más könyvvel egy színvonalra?! Erre is csak azt mondhatom, hogy épen annyi joggal állithatná felölem, hogy a Chimbrassót zsebredugtam. — Tudtomra senki sem szólt még irodalmunkban a biblia örökbecsű fenségéről annyit és annyi benső hévvel mint épen én. Minthogy Timotheussal mondhatom : „gyermekségemtől fogva tudtam az írásokat," beleéltem magamat egészen annak világába, hol is lelkem elébe állítván a kezdetleges emberiség minden állati vadságát és fékezhetlenségét, annak közepette a biblia előttem mint a humanizálás magasan lobogtatott zászlója tünt fel, mely dicsfényben ragyogva minden emberi müvet mély homályba sülyesztett. — Avagy kinek lelke nem hajolna meg oly igék előtt, melyek a por fiát mennyei küldetésére már akkor figyelmeztették, midőn a tapasztalatban és ismeretben gyermek-emberiség magasabb hivatásának sejtelmével is alig birt, midőn a gondolkodni kezdő népek is legfölebb odáig emelkedtek, hogy a természet vak erői előtt leborulva, sorsukat oly hatalmaktól hitték függeni, melyek bűnt és erényt egyaránt sújtanak. — A biblia már akkor hirdette azon tanokat, melyeket az ész támaszul ád az emberi szívnek, hogy vigasztalódjék 40