Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-13 / 19. szám
ft 1Q % j ^ 1Q • cH' JLxJ m -V. PROTESTÁNS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögle/;én földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben liázhoahordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A THEOLOGIA A TÜBINGAI EGYETEMEN. (Folytatás.) A herceg előtt minden helyesnek és megfoghatónak látszott, de Brenz igyekezett öt meggyőzni afelől, hogy valamint a katonák közt vannak tisztelet és érdembeli kitüntetések, melyek az igyekezetet sarkalják, a buzgalmat tüzelik; ugy ezen tiszteletbeli kitüntetéseknek a tudósok között is meg kell lenni. S most szorongva gondoltak az intézkedésekre, melyek a tudori előléptetéseket lehetségessé teszik. A kancellár még egyszer sürgetve felkéretett, hogy hivatali tisztét foglalja el s midőn ezt tenni makacsul vonakodott, a herceg uj préposttá és kancellárrá Scheuer Jánost nevezte ki, ki azelőtt stuttgarti decan volt. Brenz nagy kitartással vitte hivatalos tisztét s nemesak a Luther-párt tekintélyét és érvényét emelte, hanem gondoskodott az egyetemi rend maradandó megállapításáról is. Buzgón vett részt az egyetem gazdasági ügyeinek intézésében. Kilovagolt a fekvő birtokokra, megvizsgálta azok kezelését a hely szinén; behajtotta az azok után járó adót és tizedet; szeme előtt tartotta a jövedelmet. Ezeken kivül felolvasásokat is tartott Mózes 2-ik könyvéből, a zsoltárokból, gyakran prédikált s rendesen járta Imser mathematikai előadásait. Meg kell adni, hogy Brenz sokat tett, de voltaképen, az egyetem mégis kevésbé volt segitve a tudós és ügyes prédikátor által. Mert, jóllehet, a lutheránusok felül emelkedtek, de ezért a viszálkodás bensöleg mégis forrongott s a herceg ingadozó gondolkodásmódja s erőszakoskodásai miatt, minden pillanatban tartani lehetett, hogy a dolgok rendje nem várt fordulatot vesz. E mellett hiányzott a pénz is, mert a herceg az egyházi javakat buzgón beszedte ugyan, de aztán nem örömest adta ki egyházi eélokra. Ily körülmények közt csudálkozni épen nem lehet, hogy Brenzet elhagyta kedve tovább hatolni a dolgokban s a kötelezeti év letelése után azonnal visszalépésre határozta magát. 1538-ban apr. 6-án vett bucsut a tanácstól köszönetet mondván az általa vezetett ügy oltalmazásaért. Eltávozása után ismét kezdett feltűnni a régi fejetlenség. A theol. facultas ki nem elégitöleg volt beállítva. Helyét csak Forster töltötte be igazán; mig azonban ö a tudomány tekintetében nyereség volt, másfelöl ittléte az egyházi béké* és csendet egészen felzavarta. 0 volt ugyanis oka annak, hogy a Lutheránusok és Zwinglianusok élesen ujjathuztak egymással. Mint lutheránus, az úrvacsorát Phrygiótól elfogadni nem akarta s Reutlingenben communikáll, mire aztán más, vele egy gondolkozásuak is példáját követték. Blarert és Oekolompadiust nyilván kezdette gyalázni, piszkolni; az elsőt salaknak, az utóbbit Eli istentelen fiának nevezte. Szükségesnek látták, a dolgok ily felfordultságában, Stuttgartból egy vizsgáló bizottságot küldeni ki, mely a feltámadt zavarok okát kifürkéssze. A bizottság 1540. septeinberében csakugyan meg is jelent; mindenfelöl előtörő vádakat talált s átadott a tanácsnak egy 12 pont alá foglalt külömböző szinü és izü vádsorozatot. A vádsorozat főbb pontjai voltak : hogy az ujabban behozott egyházi rend kellőleg nem vétetik figyelembe; hogy a tübingai tanárok Reutlingenben, Stuttgartban és egyebütt communicálnak; hogy a tanácsban külömböző pártok vannak; hogy a felolvasások alkalmával a meghaltak ellen nem egyszer szórnak rágalmakat; hogy a házasságtörés, paráználkodás felette elharapózott s mindezek előtt a tanács szemet huny; hogy az öltözködésben színházi fény kezd lábrakapni stb. A tanács tényeket, egyenes rámutatást kívánt, a bizottság azonban ebbe vegyülni nem akart. A tanács természetesen igyekezett magát oltalmazni a keményhangu vádpontok ellen, miknek terhét azonban magáról le nem rázhatta. A bizottság Forster magatartását, a herceg elébe terjesztette. A herceg ugy gondolkozott, hogy ezt az embert, mint elégedetlent s főleg rajongót el kell bocsátni. Ez azonban Forster tanártársaiban rosz vért csinált, minek következése az lett, hogy Camerarius elfogadta a meghívást Lipcsébe, Gremp Sraszburgba ment syndikusnak s miután 1543-ban Phrygio is meghalt, a theol. facultas egyedül a félkatholikns Kauffelinból állott. A kormány és egyetem sietve kérte fel Brenzet, hogy Tübingában egy tanári állomást fogadna el. Ez a meghívást viszszautasitotta. Most azon gondolatra jöttek, hogy vájjon Schnepf, ki a reformatiot Würtembergben nagy buzgalommal vitte keresztül s ugyancsak azután generálsuperin-7 -'", ^^Ns tendenssé is lett — végre nem lehetne-e tübingai theol. nár? Schnepf orthodox uralma miatt Stuttgartban ^ ; mássá vált, honnan szerettek volna túltenni rajfa. 37 P , „V.1P Ezt o
