Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

azt kívánom, hogy t. uj lelkészünket az Úr Isten sokáig megtartsa egyházközségünk számára. Nagy István. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. AZ IDEI CONFÉRENCE PASTORALE (PAPI GYŰLÉS) PÁRIZSBAN. A francia prot. egyház is abban a szomorú helyzetben van, hogy már évtizedek óta nem tarthat zsinatot, mely engedélyezve és fölhatalmazva a kormány által is, törvényhozó erővel intézkedhetnék. Ennek némi kárpótolására a papság, minden esztendő, április havában, egy — mondhatni — magángyiilés szokott tartatni Párisban, hol eszméiket legalább kicserélik, vitáznak, dogmatizálnak, apróbb ügyek felett intézkednek stb. Az idei conferentia, szinte aprilisban tartatott s ennek közepén már folyamatban volt. Nem lesz érdektelen közölni egy francia egyházi lapnak tudósítását e gyűlésről; néhány sorral több irányban nyújt az tájékozást. — A „Le Lien" a liberális egyházi párt közlönye igy ir e részben : „A papi conferentiák szokás szerint a napokaan tartatnak. Fájdalom, ezek ismét eszünkbe juttatják azt a szenvedélyeskedést, mely háborgatja egyházunkat. Eleinte reméltük, hogy ez idén legalább a nyilvános ülések, hol minden egyház papja és elöljárója jelen van, nem lesznek olyanok mint az előbbi években voltak. Egy tavalyi intézkedés szerint, a gyűlésnek egy előre kitűzött tárgy felett kell vala vitatkoznia, a melyről még szinte irott jelentés is lett volna előterjesztendő. „Kitűzött vitatárgy volt „J. Krisztus szentsége. Hittük, hogy egy ily kérdés vitatása mellett, minden mellékes tekintet háttérbe fog szorulni, nemcsak azért, mert maga a kérdés oly emelkedett, hanem azért is, mert e részben köztűnk és az orthodoxok közt kevésbé éles az ellentét. Volt hát némi kilátás, hogy a conferentia visszatér eredeti feladatához, mely nem volt más, mint építeni a lelket, felvilágosítani a szellemet a legszabadabb eszmecsere űtján. Az orthodoxia nem akarta ezt. Tetszett annak ismét ingerlő tusára kelni. Már ez első évben megsérti ha betűjét nemis, legalább a szellemét az uj rendszabálynak; félretette a kérdést, mely kitűzve és előkészítve volt, félretette azért, hogy egy egészen más tárgyat hozzon szőnyegre, s ime már két nap óta vitáznak Párisban, a liberálisok kirekesztése fölött. Hosszú beszédekben mutogatják, hogy az teljesen keresztyéni, teljesen evangyéliomi s mindenek felett békés rendszabály kiűzni a conferentiából mindazokat, kik függetlenségükről, egyéni méltóságukról nem akarnak lemondani, hogy szolgailag ismételgessenek egy orthodox „Schibboleth"-et." „A vita még nincs befejezve, ma nem beszélünk róla többet, de fogunk még szólani máskor az orthodox pártnak ez uj és szomoriló cselfogásáról." Ennek folytatását és — ha lehet — végét bizonyosan fogják hozni a legközelebbi lapok, nem mulasztjuk el annak idején közölni olvasóinkkal e részben a tudni valókat. T A R G A. Tekintetes szerkesztőség! Van szerencsém az archaeologiai bizottmány előadójának a m. tud. akadémia april 16-án felolvasott jelentését az épen megjelent „Mürégészeti Kalauzról" beküldeni, s egyszersmind honfias tisztelettel megkérni: szíveskedjék olvasó közönsége figyelmét ezen műtörténetünkre és régi történelmi emlékeinkre nézve oly igen fontos munkára fordítani és annak közpártolásába ajánlani. „Tekintetes Akadémia: A m. tud. „Akadémia kebelében évek óta működő archaeologiai bizottmánynak régi óhajtásának megfelelő, a régészetet kedvelő magyar olvasóközönségtől pedig várva várt „Művészeti Kalauzt különös tekintettel Magyarországra" szerencsém van az Akadémia asztalára letenni, és a nagy hiányt pótló munkát a tekintetes Akadémia terjesztő pártolásába ajánlani. Az Akadémiának ily költséges munkák kiadatására nem levén elégséges tökéje, bizonyosan még számos évekig „kegyes óhajok" sorába tartozott volna ezen Kalauz kiadatása, ha a magyar főurak közt nem találkoznak mecaenások, kik — a még mai napig sem kellően méltatott — archaeologiai törekvéseink terjesztése tekintetéből a „Vadász-Album" kiadásánál fenmaradt 1400 o. é. forintot az archaeol. bizottságnak át nem adják, azon feltétellel: „hogy ezen összegen népszerűen irt, a szükséges képekkel ellátott munkák adassanak ki, a könyvek eladásából visszakerülő pénz pedig, ujabb és ujabb ilynemű munkák alapjául szolgáljon " Ezen nemes, és mint hisszük, nagyhasznu áldozat élén áll gróf Andrássy Manó úr a m. arehaeologiai bizottmány tagja; továbbá gróf Sándor Móric, b. Wenckheim Béla, b. Orczy Béla és b. Podmaniczky Frigyes urak. Ha ezen főurak adománya a kezdeményezést lehetségessé tette, el nem kerülhetem, hogy itt hálával ne említsem a bécsi cs. kir. középponti archaeologiai bizottmánynak ritka nagylelkűségét, melylyel terjedelmes kiadványiban használt remek, több százra menő fametszvények leöntvényeit egyedül a kiállítási áron átengedé, s igy alkalmat nyújtott arra, hogy necsak az első két rész 404 többnyire neki köszönhető fametszvénynyel érdekesittessék, hanem, hogy még igen számos, a harmadik rész kiadasához kapcsolható kép fenmaradjon.