Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

ismernétek az én atgámat is ismernétek és immár most ismeritek ötct, és láttátok ötet" {Ján. 14: 7.)" „az Istent senki nem látta, hanem amaz egyetlen egy született Jiu, az atyának kebeléhen vagyon" (Ján. 1: 18). Azon ellenvetésre hogy a Jézus maya mellett nem tanuskodhatik, magának Jézusnak ezen szavaival felelünk: „ha én magam teszek is magam felöl bizonyságot az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnét jöttem és hova megyek (Ján. 8: 14;." Hoqy továbbá a názáreti Jézus élete a benne tökéletesen megjelent Isten eszméje által szabályozott élet volt, ismét maga róla igy tanúskodik : ,,leszállottam menyből, hogy cselekedjem nem az én akaratomat, hanem az atyának akaratját a ki engemet elküldött (Ján. 6 : 38.)" nem cselekedhetem én magamtól semmit, a mint én hallom ugy Ítélek, és az én Ítéletem igaz: mert nem keresem az én akaratomat, hanem az atyának akaratját, ki engem elbocsátott. (Ján. 5: 30)." Hogy még tovább a názáreti Jézusnak a benne tökéletesen megjelent isten eszméje által szabályozott élete a valódi élet volt bizonyos abból, hogy János evangelista a názáreti Jézust testté lett Lógósnak s ezt ismét életnek {Ján 1: 1, 4J, és maga Jézus is magát „életinek nevezi {Ján. 14: Hogy végre a názáreti Jézusban tökéletesen megjelent Isten eszméje által szabályozott lelki élet az a mi által lehet egyedül az atyához jutni, vele egyesülni s igy a legtökéletesebb lelki élet — az istenélet: — igazolják a Jézusnak ezen szavai: ,,én vagyok az út, igazság és az élet-, senki nem mehet az atyahoz hanem én általam (Ján. 14.' 6);" a ki engemet szeret, az én beszédemet megtartja, az én atyám is szereti azt, és ahhoz megyünk s annál maradunk I Ján. 14: 23)" „én a dicsőséget, melyet adtál nekem, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mikepen mi egy vaggunk, én ö bennek, és te én bennem, hogy legyenek tökéletesek mind egyetemben, és hogy megtudja a világ, hogy én tőled bocsáttattam, és hogy te őket szereted, miképen engemet szerettél (Ján. 17: 22, 23)." Föltétele a keresztyén vallásnak a hit a názáreti Jézusba, ki mondatik Krisztusnak, mint János evangelista szól: „ugy szereié Isten a világot, hogy az ö egyetlen egy szülött fiát adná, hogy minden valaki hiszen ő benne elne vesszen, hanem örök életet vegyen . . a ki hiszen ő benne el nem kárhozik; a ki pedig nem hiszen immár elkárhoztatott, mert nem hitt az Isten egyetlen egy fiának nevébe (Ján. 3; 16, 18.)" E két §-t azért idéztem egész terjedelmükben, minden kihagyás nélkül, hogy az olvasó vonásról-vonásra ismerje az alapot, melyre szerző hittani rendszerének építményét felrakta. Ha az elég szilárd és kellő mélységű, minden további fejtegetéseinek tudományos értéke csak attól fog függni, mennyire tudta amaz alapigazságokat a részletekben érvényesíteni. - Másfelöl nem tartottam fölöslegesnek szem elibe állítani, mikép készítette ( szerző kifejezése) K. J. úr hittanát a szentírásból. Felállítja tételét és ennek bebizonyítására felhord egy sor szenlirási helyet minden magyarázat nélkül semmit sem gondolva azzal, hogy mit mond idézett szentírási helyeire az ítészét és exegesis. Igy citálgatván, kibetűzhetni a bibliából minden irányt, minden elvet, minden jelszót, melyek körül a vallásfelekezetek világvégezefiglen vitázhatnak. Ettől eltekintve szerző felfogása vallásról általában, és a keresztyén vallásról különösen, a mint feljebb megjegyeztük, szerencsésnek mondható. A régi orthodoxia a vallást ugy tekintette, mintha az bizonyos időpontban történelmi tény által jutott volna természetfeletti úton az ember lelkébe, mi az egész vallásügyet megfejthetlen rejtélylyé teszi; ennek helyébe Kis János úr a józan philosophia azon mélyebb felfogását teszi, miszerint minden vallás nem egyéb mint a lélekben nyilatkozó Isten tudata által határozott élet. Igy fogva fel a vallást, ebben tulajdonképen az ember szintolv tényező mint Isten; Isten önkijelentése — hogy mathematicai nyelven szóljak — a cönstans mennyiség, a kijelentést észlelő emberi munkásság a variabilis; minél tisztábban észleli az ember a lelkében nyilatkozó istenit, vallásfogalma annál tisztább s igy mint minden szellemi téren, ugy a vallás terén is fejlődésnek, haladásnak lehet és történelmi tapasztalat szerint van is helye, Az isteni szellemnek közvetlen közöltetése, mely kijelentésnek mondatik, csak az istenivel rokon emberi szellemben történhetik, mely annak befogadására képesítve van, és soha isteni kijelentés lehető nem volna, ha az emberi szellemben annak megfelelő fogékonyság nem léteznék, a mikép fény nyilvánulása nem volna lehető szem nélkül, mely a fényt befogadja. De már most a kijelentés és az ebből folyó vallás oly felfogása mellett, mit jelentsen a 29. §-ban az ily beszéd : „A vallás vagy Istentől veszi eredetét vagy az embertől. Ha az embertől: akkora vallás emberi mü. Ha Istentől: akkor isteni kijelentés." Ha a fentebbi szerint minden vallás a lélekben nyilatkozó Isten tudata által határozott élet, mikép mondhatja most, hogy egynémely vallás merőben embertől, más meg merőben Istentől veszi eredetét? — Van-e vallás, mely nem Istentől vette eredetét, a mennyiben az ember szellemében élő istentudatra vonatkozik? s van-e vallás, mely nem embertől vette volna eredetét oly értelemben, hogy ember észlelte és hirdette először embertársainak?*) (Folyt, köv.) KÜLFÖLDI EGYHÁZ- és ISKOLA. STUTTGART. Mult évi dec. 30-kán Ö Felsége a király fogadta Stuttgart városa egyházbizottmányát, hogy annak szájából vegye a főváros idei részzsinata által határozott kérelem előterjesztését, miszerint az evang. egyház al*) A véletlen valóságos iróniájának mondható, hogy lapunk mult száma 17. h. alólról 3-ik sorban épen azon mondatban, melyben elpanaszlom, hogy „legtanultabb embereink a legegyszerűbb gondolatot nem tudják becsületesen kifejezni," hibából tudják belyett tud nak lett kiszedve.