Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-29 / 17. szám

A bizottmány, mely a bibliafordítás eszközlésére alakult, mult hó 21-én tartá első ülését Thierry elnöklete alatt. Az alapító bizottmány, kik közöl azonban nem rég néhány katholikus kilépett, tizenöt kath., hat protestáns papból hét zsidóból, az akadémia és az institut több tagjából, a collége de Francé és a szépmüvészetek akadémiájának tanáraiból, magasrangu államhivatalnokokból, hires tudósokból és Bonaparte Lucián hercegből áll. A szentírás tudományos fejtegetése csak nyerhet ily kitűnő exegcták közreműködésétől, s mivel nem holmi commentárról, hanem csak fordításról van szó, elég alapunk van reményleni, hogy a mü létre jÖ. A biblia egyes helyeinek felfogása mai napság kevésbé függ az egyházak vagy vallási társulatok mint a vallásos irányok különbözőségeitől, a vallásos irányokéitól, melyek az illető vallások belsejében tűnnek elő. Ez az eset könnyen felfogható okokból különösen a zsidók és protestánsok között áll fenn. A Philippsonféle bibliát elvetik a zsidó orthodoxok, mig ellenkezőleg d e W e 11 e, Ewald és más protestánsok fordításait örömmel olvassák, Philippson bibliájának talán csak annyiban adnak elsőbbséget az emiitett protestánsok által eszközölt fordítások fölött, hogy amaz hüven megmarad a Massora mellett. TÁRCA. HÁLA NYILATKOZAT. Nt. űr! Midőn a hozzánk, ínségünk enyhítésére küldött könyöradományt 120 frt o. é. kezünkhöz vettük, szent kötelességünknek tartjuk azért legforróbb hálánkat nyilvánítani. Az egek Ura, és áldások Istene boldogítsa a kegyes adakozókat egyen-egyen jobb és balkezének áldásaival, és tartsa szüntelen azon áldott állapotban, hogy mindig tulajdon tapasztalásukból mondhassák: „Jobb adni mint v e n n i." Nagytiszteletüségedet is, mint irányunkban ezen könyöradománynyal az isteni gondviselés angyalát, boldogítsa az ég sok évekig, az önzetlen jótett nemes jutalmával a boldogító öntudattal. Bukovinában Andrásfalván, apr. 13-án 1866. Biró M ó s e s, m. p. ev. helv. hitv. lelkész és esperes. Kántor János. B. R. B i s z a k J ó z s e f, m. k. curator. Varga György, m. k. presbyter. GYÁSZHIREK. Épen lapunk bezártával vesszük azon megdöbbentő hirt, hogy az erdélyi reformált egyház érdemekben megőszült, köztiszteletben és szeretetben állt püspöke , főtiszt. Bodola Sámuel űr folyóhó 22-én meghalt. CSEKE. Szatmármegye april 5. 1866. A csekei reformált egyház ama gyászos emlékű nagypénteken, melyet Megváltónk szenvedésének és halálának emlékére szentel ez egész keresztyén világ, — kettős gyászünnepet ült. Ugyanis ama nagy napon hunyt el köztiszteletben és szeretetben állott jeles iskolatanitónk Runyay Dániel életének 44-ik évében. Született Szatmármegye Kölese községében 1822-ki december 24-én Runyay István és Törös Zsuzsánna szüléktől. Első képeztetését szülőföldén édesatyjától nyerte ki ott iskolatanitó volt, majd ismereteinek öregbítése végett a marmaros-szigeti lyceumba, s innét a sárospatai főiskolába vitetett, hol kitűnő szorgalommal folytatta iskolai pályáját; de futása közepén e valóban szép és magasztos, mégis hálátlan pályára az iskolatanitóságra lépett. S a N. T. szatmári egyházmegyében kebelezett milotai egyházban félévig mint segédtanító, — majd Mándon mint rendes- 3 évig, — végre Csekében 21 évig munkálkodott fáradhatlan szorgalommal e tövises pályán, mindeneknek teljes megelégedésével és elismerésével. Siratják bűs özvegye, — ki egy hü élettársat, és 4 neveletlen árvái, kik egy gondos szerető édesatyát veszitének el benne. Siratja és gyászolja a népes egyház, — söt nemcsak az egyház, de községünk minden felekezetű és rangű tagja, kik egy jeles népnevelöt és egy tisztakeblü barátot temetének el az elhunytban. Temetése folyó april hó 1-én, azaz húsvét első napján ment végbe. Megható volt látni a részvétet, melylyel az egész közönség viseltetett a boldogult iránt, mert nemcsak saját híveink, — de községünk minden felekezetű tagjai — kik csak jöhettek, jelen voltak a gyászünnepélyen; söt még vidékiek is számosan. És annak dacára is hogy ezen eset a legmegszomoritóbb időben történt, egyházmegyénk is reményünk felett volt képviselve; inert 9 lelkész és 12 tanitó osztozott velünk a fájdalomban. A szertartás következőleg ment véghez: az udvaron a koporsó mellett helybeli agg lelkész tiszt. Kovács Mózes űr mondott egy áldó imát. A templomban halotti beszédet tisztelt Beczkes József tiszakoródi lelkész és e. megyei tanácsbiró űr tartott, — elmélkedvén Dániel XII. része. 3—4-ik verseiről. Meglepő volt már maga a textus választása is, mely igen találóan volt alkalmazva. A beszédnek bírálója nem akarok lenni, — azt a jelenvoltak ítéletére bízom; csak annyit mondok: vajha! minél több népnevelök lehettek volna jelen, hogy hivatásuk magasztos voltát kellőleg megérthették volna a jelesen kidolgozott be-