Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-29 / 17. szám

akadémiai növelés a leendő papra nézve célját elérje, neki magának is közre kell működnie; fel kell használni azon eszközöket, melyeket az akadémia képzésére nyújt, a tanárok leckéit, a könyvtárt, önképző társulatokat stb. De ne fogadja el minden további megjegyzés nélkül azt, a mit hall vagy olvas, hanem gondolkozzék és Ítéljen saját maga; ne higyjen valamit csak a tekintély után, hanem hite okos és szilárd meggyőződésen alapuljon. Minél inkább felhasználja a szolgálatára álló eszközöket, hogy magát tudományos keresztyénné képezze, annál inkább el van érve rá nézve az akadémiai nevelés célja; de ne feledjük, hogy az akadémián csak az álapot lehet megvetni, melyre az életben tovább kell épiteni, — minél jobb az alap, annál jobb lesz a ráemelt épület. A kápláni évek sok alkalmat nyújtanak, hogy az ifjú főként a gyakorlatiakban képezze magát. Itt az életben, a tapasztalásból tanulhatja meg azt, mit a világ minden professorától és bölcsétől sem sajátíthat el, t. i. a tapasztalatot. Nagy előny nálunk a leendő papokra nézve a kápláni intézmény, ez egy átmeneti időszak az iskolából az életbe, s sokakra nézve hasznos, másokra nézve szükséges, hogy ne legyen igen rövidre szabva. Miután az ifjú kilépett az akadémiáról, s káplán vagy rendes pap lett, azután se törekedjék kizárólag csak arra, hogy minél nagyobb gyakorlati ügyességet nyerjen, hanem igyekezzék az elméletiekben is előre haladni. Ez következik az akadémiai tanulmányozás természetéből. A főiskola csak előkészítő az élet főbb iskolájára, hol mindazt, mit ott tanultunk, kifejteni, tisztázni és szaporítani kell. Ezt kívánja a gyülekezet szüksége is, melyet a pap viszen elö a keresztyéni tökéletesség felé, s ha ő nem halad, a gyülekezet is marad. Hamis pastoralis theologiájában azt mondja: „Soha sem látta, hogy egy háztartás fennállhatott volna ugy, hogy mindig csak kiadjanak belőle és soha se vegyenek be ; s az élet csak ugy gondolható, ha a vágy és kielégítés egymást váltogatják. Hol ez megszűnik, beáll a halál, hol amaz történik, kimaradhatlan a banquerott." Segédeszközök a pap tovább képzésére: saját működése az egyházban, mi főként gyakorlati ismereteit fogja növelni, egy jó könyvtár, a kitűnő papok életének tanulmányozása, olvasókörök látogatása, s mindenek fölött célszerű volna a pályatársak közt theologiai köröket alakítani. Hogy a pásztori gondviselés célja teljesen el legyen érve, szükség volna sok községünkben a papok számát szaporítani, vagy legalább a rendes papot elegendő káplánnal ellátni. Az egyházi elöljáróságnak is több figyelmet kellene ezen ügyre fordítani. A pásztori gondviselést legelőször maga Jézus gyakorolta, tőle származik a nevezett is. Pásztori elvei legteljesebben vannak összeállítva János 10-ik részében: „Bizony-bizony mondom néktek. A ki a juhoknak akiokba nem az ajtón megyen be, hanem másunnét hág be, lopó és tolvaj az. A ki pedig az ajtón megyen be, a juhoknak pásztora az. Ennek megnyitja az ajtót az ajtónálló, és a juhok annak szavát hallják, és az ö juhait neveken nevezi, és azokat kiviszi. És mikor kibocsátja az ö juhait, előttök megyen és a juhok ötet követik; mert az ö szavát ismerik. Idegen pásztort pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegeneknek szavakat.... Én vagyok amaz ajtó; én általam valaki bemenend, megtartatik; és bemegyen s kimegyen, és jó füve találkozik. A lopó nem egyébért jő, hanem hogy ellopja, megölje és elveszesse a juhokat; én azért jöttem, hogy életek legyen, és bövölködjenek. Én vagyok ama jó pásztor; a jó pásztor az ö életét adja a juhokért. A béres pedig, és a ki nem pásztor, kinek nem tulajdonai a juhok, látván eljöni a farkast, elhagyja a juhokat és elfut; a farkas pedig elragadozza és eloszlatja a juhokat. A béres pedig elfut: inert béres, és nincsen néki gondja a juhokra. Én vagyok ama jó pásztor; és ismerem, az én juhaimat, és ismertetem én is azoktól És én örök életet adok nékik, és soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja azokat az én kezemből. Az én atyám, a ki azokat adta nékem." Tehát a pásztori gondviselés históriai alapja Jézusig vihető fel; lélektani alapja pedig: az embernek erkölcsi szüksége. A hány ember annyiféle világi sorsa és állapota, annyiféle lelki alkota és fogékonysága van; ha már azt akarjuk, hogy a keresztyéni élet mindenkiben gyorsan fejlődjék, s a beteges jelenségektől meg legyen óva: az evangéliumot mindenkinek szükségeihez kell alkalmaznunk, mindenkivel a maga módja szerint kell bánnunk. Az emberek ezen erkölcsi szüksége az oka, a miért Jézus is híven gyakorolta a pásztori gondviselést. 0 kiváló jó tapintattal birt e tekintetben, tanítványainak, sőt idegeneknek is lelkületét gyorsan feltudta fogni, s szavaival a szívek legbelső rejtekébe tudott hatni. Példa: a Péterrel, Mária Magdolnával, a bűnös asszonyt vádoló közönséggel, a pharizausokkal—stb. való eljárása. A pásztori gondviselés szokásban volt kezdet óta a ker. egyházban, habár külömböző korokban külömböző nézetek uralkodtak felöle. Mikép teljesítették az apostolok ezen Jézus által rajok bízott kötelességet, kitűnik a cselekedetek könyvéből és az apostoli levelekből, melyek nagyobb része pásztori. Az apostolok közül Pál levelei tesznek kitűnő pásztori tapintatról bizonyságot, főként a Timoth. Tit. Filemonhoz irt levelek. A csel. könyvében is e tekintetben jellemző vonások vannak róla feljegyezve. Hogy a pásztori gondviselést a keresztyénség első időszakában élt egyházi atyák is Jézus és az apostolok példája szerint híven gyakorolták, az adatok hiányossága mellett is állithaljuk, ha meggondoljuk az egyház akkori állapotját. A keresztyén egyház akkor még gyenge, ifjú intézmény volt, keverve zsidó és pogány elemmel, kívülről pedig nyomásnak, üldözésnek kitéve; és ezen ellenséges viszonya közt is fejlett és terjeszkedett oly gyorsan, hogy egy korszakban sem annyira. Ez csak ugy gondolható, ha föltesszük, hogy azon korban igen hü volt a pásztori gondviselés. Minő becset tulajdonítottak azon korban az egyházi működések ezen ágának, megtetszik a legrégibb egyházi atyák irataiból. — De minél inkább növekedett a papi tekintély, mig végre papi uralommá fajult, annál inkább sülyedésnek indult az egy-