Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-22 / 16. szám

székről a népet a protestánsok ellen ingerelte. Alig volt vége a papoiásnak, a nép azonnal egy protestáns lelkész házához rohant s megölt három protestánst, kik épen ott jelen voltak. A hatóság mindent megtett, ami hatalmában állott, hogy a csendet helyre állitsa, 75 embert, az illető kath. néplázitó lelkészszel együtt elfogtak, s a belügyminister kinyilatkoztatta, hogy a bűnösöket, kivétel nélkül, az igazság egész szigorával fogja sújtani. — Ez esemény hirére egész Florencz, az olasz kormány székhelye forrongásba jött, minden becsületes ember érzi, mily szégyenitő bélyeget ütött e vérlázasztó rakoncátlanság az olasz nemzetre. A „Corrire italiano" márc. 21-iki száma e tárgyban következő részleteket közöl: „E hó 19-én nagy néptömeg, melyet papok vezettek, vonult keresztül a városon, ekkép kiáltozva: „Halál a protestánsokra! Éljen a Jézus Krisztus! Éljen a hit! A menet előtt, mint bucsu alkalmával, egy nagy keresztet vittek. Minden protestánst, ki otthon volt, megölt, s a lakásokban mindent darabra tördelt a dühöngő csőcselék. Három protestánst bútorokból felhalmozott máglyára tettek, melyet azután meg is gyújtottak, mert e véremberek a szó szoros értelmében autodafét akartak látni; a szereecsétlen áldozatok kinos tűzhalállal végezték életöket. Elborzad az ember a megkezdett iszonyatok ecsetelésénél. Itt egy férfit a harmadik emeletről dobnak le, amott nőfuriák végeznek ki két szerencsétlent, az egyiknek fejét borotvával vágták le, a másikat agyon kövezték." S miután a Corrire della Marche után tett közleményünk utolsó részét elősorolja, következő szavakkal végzi be közleményét: „Az elfogottak között van 4 pap, egy kapucinus, hat-hét asszony, kik e gyalázatos tettnél vezérekül szolgáltak." Meyer a barlettai prot. lelkész a Corrire della Marchenak márc. 20-áról következőleg ir; „Tegnap összegyülekezési helyünket nagy tömeg csőcselék támadta meg Ruggiore P o s t i g 1 i o n e katholikus lelkész vezérlete alatt, ki néhány nappal előbb a szószékről lázította a népet a protestánsok meggyilkolására. Felgyújtották a házat, négy hitrokont meggyilkoltak, Én, mintegy csodálatosan, menekültem a háztetőn keresztül." Ugyanezen lapnak egy másik levelezője a meggyilkoltak számát 17-re teszi, s a sebesültek még nagyobb számmal volnának. — Ez esemény még akkor is irtózatot keltene fel bennünk, ha a középkor sötét századaiban történt volna, mennyivel inkább most, midőn a felvilágosodás mindég nagyobb tért kezd nyerni. Egyik ultramontán magyar lap mult évi számaiban jelent meg egy cikksorozat e eim alatt: „A liberálisok ördögök;" ebben, mint magát nevezi, „egy jogász" azt bizonyítja, hogy a szabadelvűek ördögök, s állításának bebizonyítására az ördögnek a bibliában és a hagyományok által festett tulajdonságait hasonlítja össze a liberálisokéival, s ugy találja, hogy az ördög és a liberálisok tulajdonságai tökéletesen passzolnak egymáshoz, s felhozza ez összevágó sajátságok között, hogy mind az ördög mind a liberálisok szeretnek gyilkolni, s tükörül előmutatja a francia forradalmat; az illető cikkiró ur azonban jónak látta az ellenkező tábor gyilkolásait egészen mellőzni, különösen elfeledkezett N. Károly mészárlásairól, el a keresztesek európai garázdálkodásairól, nem hozta fel VIII. Henrik és Mária angol királyok vallásos vérengzéseit, elsiklottak szemei az inquisitiók véráldozatai fölött stb. stb. vagy talán N. Károly, VIII. Henrik, Mária és a spanyol inquisitorok stb. mind-mind liberálisok voltak ? Meglehet, hogy az illető cikk írója ebben a hitben él. Ha a liberálisok tulajdonságai közé tartozik a gyilkolás, akkor elismerjük, hogy Postiglione lelkész úr és társai csakugyan szabadelvűek, mert a templomi szószéken, honnan a szeretet szavait kellett volna hirdetniök, s Barletta utcáin és házaiban valóban ördögi szerepet játszottak. És mégis az „Idők Tanuja" a magyar ultramontanok ez ügyefogyott pajzshordozója, védelmére kel a barlettai vérembereknek, nem gondolván meg, hogy ezáltal Beket Tamás, Gellért csanádi püspök s az öt világrész minden katholikus mártyrjainak porait szentségteleniti meg, s ezek gyilkosait védelmezi. Nem mutathat fel senki egyetlen egy jellemes protestáns irót sem, ki ilyes vérengzéseket, akármelyik részen történtek is azok, az igazság egész szigorával ne sujtolna, és ime Lonkai úr jónak látta a barlettai vérengzőknek pártját fogni. KÜLFÖLDI IRODALOM A „L'esperance" irja: „A tudós Németország türelmetlenül várja, dr. Tíschendorftól, a görög ujlestamenlomnak nyolcadik kiadását. E kiadásban suly lesz fektetve a sinai codex fölfedezésének minden eredményeire." „A hírneves tudósnak, az evangyéliomok szereztetésének korát tárgyazó utóbbi iratai, megtették a kivánt hatást. Csak a mi francia radicáljaink nem szólottak még ezen müvekről, melyeknek egyike a tudósok számára, másika a hívek tömegének volt szánva. Ezen legilletékesebb biró ítélete és bizonyítékai után is, jobban esik azoknak ismételgetni e kedves mondatukat: „az evangyéliomok nem az első századból valók," pedig Tischendorf a legvilágosabban megcáfolja azt. Újból tudatjuk azért, hogy a két mü megjelent francia fordításban." „Dr. Tischendorf, közelismerés szerint, a legjártasabb ember szent könyveink s egyéb ősi emlékeink bírálata körül. Tanulmányait nem másod kézből szedte. Egész életét szentelte ö azon bizonyságok tanulmányozására, melyek hitünk alapjai. — És kívánja tehát valaki tudni, mikép vélekedik ezen illetékes, valódi tudós, a modern hitetlenkedésröl? Akarja, többek közt, hallani valaki az ö ítéletét Renannak hírneves könyvéről, melyet a mi egyházunk radicáljai oly kímélettel bíráltak, nevezvén annak szerzőjét: „kedves* tudós barátjuknak." Halljuk a tudós doctort:" „A könyv, mely 1863-ban jelent meg Párisban, mely oly nagy hatást tett, Renánnak „Jézus élete," ezen hitetlenségnek (a modern) egyik gyümölcse. E könyvben nincs semmi lelkiismeretes tanulmány, semmi komoly vizsgálódás. Az önkény uralkodik abban mindenütt, kedve szerint torzítván el a történetet." „Itt a szerző, felhoz néhány mutatványt Renan légben járó magyarázataiból, azután folytatja : „E néhány példa elégnek látszik nekünk arra, hogy Renan könyvéről fogalmat adjunk az olvasónak, és miután e künyv, minden üressége, minden históriai alaptalansága, és a tények Ízetlen elferdítése dacára, még Németor-