Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-22 / 16. szám
SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. J\ AZ UNIÓ KÉRDÉSÉNEK MEGVILÁGOSITÁSA. (Folytatás.) II. Midőn ez alkalommal a két fö protestáns felekezet megegyező tanfogalmál röviden ki akarom fejteni: szükségesnek tartom kijelenteni, hogy tételeim forrásául mindkét egyháznak symbolicus könyveit kell használnom. Csupán ezeket tarthatom olyanoknak, melyek valamely egyházi testület nézete szerint hitvallásának hü kinyomatai, s az irás tanainak azon egyház szellemében hü magyarázói. E tekintetben az ágostai egyházra nézve, mely szabatosan kijelentette, melyek azon iratok, melyeket symbolicus tekintélyüeknek kiván tartatni, koránt sincs annyi nehézség, mint a helvét hitv. egyházra nézve, hol a külömböző országok szerint a megállapodás ingadozó, a mennyiben egyik symbolicus könyv némely országokban nagyobb tekintélylyel bir, mint másik. Mert mig péld. a consensus tigurinus-t előbb csak Bern nem akarta aláirni, később pedig magok a zürichiek is megfeledkeztek róla, az alatt a praedestinatio tanát élére állitó Consensus Genevensis nemcsak Bernben, hanem Zürichben és Baselben sem talált viszhangra. Egyébiránt cikkem e szakaszában csupán a főelvekrÖl levén szó, ezekre nézve valamennyi symbolicus könyv megegyez, s igy itt nem lesz nehéz az igazságot kideríteni. Közvetlenül a symbolicus könyvekre pedig azért kell támaszkodni, mivel ezek nyilatkozatai állandók, megállapodottak, mig egyesek theologiai nézetei ingadozók, a kor majd emelkedő, majd sülyedő vallási érzületéhez képest változók, minélfogva nem képesek kezünkre biztos iránytűt szolgáltatni. Midőn két rendszer közt párhuzamot akarunk vonni, nem elég a legközelebbi vagy bármely tanokat tekintetbe venni; mert lehet, hogy mig mellékes dolgokban tökéletes öszhang van köztök, alapja mindeniknek egészen más. Másfelől igaz ugyan, hogy ugyanazon alapra emelt két épület is különbözhetik egymástól; de e külömbség semmi esetre sem lesz oly lényeges, mint ha külsőleg egymáshoz hasonló épület különböző alapra van fektetve. Ha már az elmondottakat a két protestáns felekezetre alkalmazván, meg akarunk azok egyezéséről győződni, nem szabad csupán egyes kikapott tanokra, talán egyes szertartásokra, külsőségekre tekintettel lennünk, hanem az alaptanokra, nevezetesen a rendszer föelveire. Igaz ugyan, hogy a hitről, imádatról stb. szóló összes tan sem az egyik, sem a másik egyház symbolicus könyveiben nincs rendszeres alakban előadva, hanem gyakran az egymáshoz szorosan tartozó egyes tanok egymástól elkülönitvék, valamint hogy szerzőiknek nem is volt szándékuk szabályos tudományos rendszert fölállítani: de az egyes cikkek mégis szoros hitelvi kapcsolatban állnak egymással, valamint az egészen végigvonuló egy alaptétellel, mely tárgyi főelvöket képezheti. Épen ugy ki van bennök fejezve, mint alap, az alaki főelv, mely szerint megítélendők. Az a kérdés már most: melyik az ág. hitv. evang. egyháznak, s melyik a helv. hitvallásúnak alaki, s melyik a tárgyi föelve? Szóljunk mindeniktől külön. Az alaki főelvet illetőleg, ha ez alatt általános tételt értünk, mely szerint valamely tudományt s annak egyes tantételeit megítélhetni, vagy melylyel valamely tudomány egyes tantételeinek meg kell egyezniük, legalább nem szabad ellenkezniük, ezt mindkét felekezet hitvallási könyveiből nem nehéz kideríteni. Ez, mint köztudomásu dolog a következő : „a szentírás, mint az isteni kijelentés megismerésének kizárólag biztos forrása, egyetlen szabálya a hitnek és életnek." Voltak ugyan egyoldalú vagy elfogult theologusok, kik e tételt csupán a református nem pedig egyszersmind a lutheri protestantismus alaki főelveül akarták elfogadni. Mely nézet helytelenség* az alább idézendő néhány kivonatból kétségtelenül ki fog ugyan tűnni, mivel azonban azok, kik hozzá ragaszkodnak, állításukat látszólagos érvekkel szokták támogatni, előbb ezeket kell valódi értékökre devalválnunk. Azt mondják ugyanis, hogy a szász reformátorok nem is gondoltak ily alaki főelvre, hanem az csak lassan fejlődött ki a reformatio folyta alatt. Mondhatnók ugyan erre, hogy Luther reformatori föllépése után azonnal, nevezetesen Cajetannal végbe ment vitája alkalmával már a szentírásra, mint egyetlen tekintélyre hivatkozott; mondhatnók, ho^r már 1519-ben ezt irta: „Kein Mensch kann grezwungei^-f .
