Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

zése által — ösztön szolgáltattassék jövőre nézve az érdekletteknek. 3-or: A több tárgyalt iigyek közül felemlítem még — az egy üresedésben volt világi tanácsbirói széknek — általános szavazattöbbséggel tekintetes Jászay Antal urnák megválasztatása által történt betöltetését. — Végre 4-er: A további tárgyalást mart. l-jén felfüggesztette azon gyászos körülmény — a mikor is közgyűlésünk fájdalmas részvéttel értesült tek. Uray Pál urnák, — oly számos éveken át egyházmegyei tanácsbiránknak, — beregmegyei volt 1-ső alispán s egykori országgyűlési követünknek, — Munkácson történt elhunyta felöl, — s mint hogy a vonzó tisztelet — a temetési szertartáshoz — sokakat elhívott, — a gyűlés mart. 12-ig elnapoltatott, — a mikorra halasztatott az elintézetlen maradt sürgösb domesticus ügyek tárgyalásának folytatása. — Közli: Péter Károly, barabási ev. ref. lelkész. KÜLFÖLDI EG-7HÁZ és ISKOLA. MARTIN-PASCHOUD PÁRISI LELKÉSZ ÜGYE. Az akaratja ellen nyugalomba tett párisi lelkészt Martin-Paschoud-t, a cultusminister csakugyan pártfogása alá vette, az egyháztanács és consistorium végzése ellen. Itt közöljük olvasóinkkal a ministernek erre vonatkozó levelét, s M.-Paschoudnak arra irt válaszát. Páris, március 16. 1866. Lelkész úr! „A párisi consistoriumnak január 5-kén kelt s önt nyugalomba helyező végzése ellen, ön egy óvástételt nyújtott be nékem. Utána nézve mindennek, a mi csak világosságot deríthet az ön ellen követett eljárás törvényes oldalára, ugy találtam lelkész úr, hogy a X. év germinal 18-án kelt törvény 25 és 26-ik cikkei szerint, egy, a kormány által elismert lelkész helyettesítésének csak halál, öukénytes lemondás vagy megerősített letétel esetében van helye, és hogy az illetőnek akaratja elleni nyugalomba helyezése, semmi esetben sem vezethet, szabályszerint, a helyettesítéshez." „Megküldtem e határozatot a párisi consistoriumnak, tudatván vele hogy január 5-iki végzését el nem fogadhatom." Fogadja lelkész úr nagyrabecsülésemet. Baroche J. pecsétőr, igazságügy- és cultusminister. Minister űr! „Mindig hittem, hogy exc.-ád mély bölcseségénél és igazságánál fogva, nem erősíti meg a consistoriumnak rólam hozott végzését, mégis teljes örömmel és hálaérzettel fogadtam, a kormánynak határozatát, melyet ön szíves volt velem közleni." „Roszul esett, mint könnyen gondolható, hallanom a zajt, mely e napokban nevemmel üttetett, s ezentúl annál nagyobb örömmel, az egyház iránt kettőzött buzgalommal, pályatársaim iránt testvéri szeretettel fogom folytatni hivatalomnak alázatos és zajtalan munkáit." „Fogadja szívesen minister úr, mély tiszteletem nyilatkoztatását, a melylyel van szerencsém lenni excellentiádnak alázatos és engedelmes szolgája." Martin-Paschoud, lelkész. Páris, március 16. 1866. Az „Archives du Christianisme" következő észrevételt tesz a minister határozatára : „Nem akarjuk vizsgálgatni a helyzetet, a melybe a consistorium jutott ezen ministeri végzés folytán, arról sem kívánunk szólani mikép viselhetné az most magát, de nem hallgathatjuk el, hogy a minister úr óvakodik nyilatkozni az illető lelkész és testület között fennforgó vitás tárgy felől. Csak egy törvényes kérdést old meg. Kimondja, hogy csafc halál, lemondás vagy megerösitett letétel esetében lehet szó a pap helyettesítéséről, és ennek akaratja elleni nyugalomba helyezéséről épen nem. Nem dönti el a vitát, mely megmarad ezután is egész erejében, csak a consistorium által használt mód szabálytalanságától vonja meg szentesítését," KÜLFÖLDI IRODALOM A MAI PALESZTINA. Ezen cim alatt dr. Erraete P i e r o 11 i olasz építész, korább tiszt a Szard Geuiekarnál, egy III. Napóleonnak ajánlott francia müvet adott ki, melyben sok életteljes képet közöl. — (Alkalmilag megemlítjük Palastina nagy földabroszát: „Map of the Holy Land" megjelent J. Perthesnél Gothában). Az emiitett figyelmes utazó nyolc évig tartózkodott Palástinában, s ez idő alatt huszonnégyszer tett kirándulást a Jordán és a Holttenger partjaira. Már korábban adott ki angol nyelven egy munkát (Jerusalem explored), melyben Palástina régiségeit ismerteti, kiadta Jerusálern térképét is; jelen müvében pedig (Palestine actuelle, Paris,, 1865) tüzetesen leirja azon tartomány embereit, állatjait gazdagon vegyítve anekdotákkal és elbeszélésekkel. A könyv mind végig figyelmet fordit Palastina egykori héber lakóira, összehasonlítja a mostaniakkal, s ezáltal a bibliai régiségtanhoz becses adatokat nyújt. Emeljünk ki némely érdekesebb dolgokat: Az első két fejezetben az állatvilágról, főként a háziállatokról van szó. A sáskákról szóló cikkből látható, hogy ezen egyenesröpü állatkáknak négy megehető faja van, s a Beduinok különböző módon szoktak belőle ételt készíteni. Sülve vagy sósvizben megfőzve igen kellemes eledel; megtörve és liszttel vegyítve egy kevéssé keserű kenyeret ad. 1865 apr. 27-ről igy ir Jerusálemböl; „Szomszédaim minden sáskajárás alkalmával iparkodtak a földre hullott bogarakat összegyűjteni, s táplálékul használták; a macskák pedig kedves csemegének tekintették." A kígyókról szóló cikkben emliti, hogy ezen állatok közül is megesznek néhány fajt. Meglepetéssel olvastuk, hogy bizonyos kigyófajok, anélkül, hogy mérgezéstől lehetne tartani, alvó szoptatós asszonyokhoz, juhokhoz, kecskékhez mennek szopni, mit oly gyöngéden tudnak végezni, hogy az illető nem ébred fel. A krokodilokról szóló-cikkben azt mondja Pierotti, hogy ő a N a h r ez Zerka mellett, hol állítólag találhatók (1. Robinson C. a szent föld physika geographiáját) semmi nyomra nem tudott akadni; de mégis mutogatták ott neki egy ilyféle hüllő