Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-15 / 15. szám
vezet hathatósan ajánlja — tegyük fel, hogy egy ily. a főtanodétól távol álló s működő képezde, felvenne kezelése alá minden tantárgyat, — tegyük fel, hogy a tantárgyak egytől-egyig a szükséges terjelemben taníttatnának is ott valóban: tehát a képezdéből mind elméletileg, mind gyakorlatilag jól képzett tanítók bocsáttatnának ki a kerület népiskoláiba, — a kerületi főtanodéban pedig — a somogyi tervezet óhajtása és szavai szerint — „csak a tudomány szempontjából adatnék elő a szorosabb értelemben vett elméletinev e 1 é s t a n" *) kérdés mi történnék ekkor ? Felelet: e kettő: 1. azonnal megszűnnék minden academica promotio—• és 2. megszűnnék a lelkész, a népiskola helyi felügyelője lehetni, — vagy ha a szabály alapján ez lenni akarna : megszűnnék a lelkész és tanitó közt a békeség fentállásának lehetősége. A kerületi lelkészképezde növendékeit u. i. kik csak a tudomány szempontjából, s nem egyszersmind gyakorlatilag: tehát az életbeni felhasználás céljából tanulták hivatásuk egyik nagy fontosságú kötelességét: a népiskolai tanitás és nevelés kezelésének módját ösmerni, mint ilyeneket sem az illető egyházmegyei kormány, mely a kerület azon végzésének: „hogy a kebelébeni néptanítói hivatalokra csak képezdeileg képzett egyéneket vegyen fel! . . . engedelmeskedni kötelességének tartja, be nem vehet a kormányzata alatt álló tanítók sorába, — sem a legközelebbről érdeklett gyülekezet sem bizhatja gyermekei tanítását oly egyének kezére, kik a tanitás és nevelés gyakorlati kezeléséhöz semmit sem értenek. Igy azután, theologiát végzett ifjaink, midőn a hosszú tanpálya alatt végkép kiköltekeztek, és a gyámolításra leginkább rászorulnak, mint eltaszított mostoha gyermekek egyenesen a szélnek mehetnek a nagy világba, s a választott pálya szakkönyveinek beszerzése, vagy a hosszú időre elnyúlható káplánkodás némi enyhítésére szolgált ez egyetlen-egy forrás is bedugult reájuk nézve. A külföldi hitrokon egyházak vagy tudományos egyetemeknek öntökélyesülés céljábóli látogathatása is a szegénysorsu ifjakra nézve így teljesen lehetetlenné lett téve. — A tanitói hivatalnak állandósítása által — első tekintetre — nyerni látszik ugyan a népesség: ámde e nyeremény értéke csak akkor érdemelne fontosságot, ha a tudomány szempontjából, vagy a pálya életszükségeinek szem előtt tartásával képzettek közt kellene választani, a midőn az elsőbb esetbeni nyeremeny a lelkészi hivatal oly roppant kárával történnék, hogy a miatt a tanitói hivatal is elveszítené a nép életére gyakorolható üdvös törekvésének minden erejét. Tanítóképezde, a lélkészképezdét nem nélkülözheti: egyik kezében van a másik mindennapi kenyere; közel kell egymáshoz állniok, hogy egyik keze, a másik éhét enyhíthesse. De örökös viszálkodás magva is lenne tanitó és lelkész közt oly intézkedés, mely a lelkészszel csak a tudomány szempontjából akarná megösmertetni a néptanitás és nevelés mesterségét. Mert az történnék meg, hogy ugyanazon egy gyülekezetben, lenne majd egy lelkész, ki mint a kerületi főtanoda növendéke csak a tudomány szempontjából taníttatván a néptanitás *) Lásd a tervezetet. és nevelés fontos munkájára: azt csak elméletileg értené, — s lenne ellenben egy oly tanitó, ki a képezdéből kerülvén ki, t munkához már nemcsak elméletileg értene, hanem a tanítást és nevelést gyakorlatilag vezetni is tudná : más szóval, azon szomorú eset állna elő: hogy a népiskola hivatalszerinti felügyelője nem értené felügyelői teendőit. . Fogja-e ily képzettségi arány mellett, egy különben önérzettel biró lelkész, a felügyelete alatt álló népiskolát látogatni?., s elmarasztalhatja-e őt felsőbbsége, a kötelesség mulasztás bűnében, ha a felügyelet nélkül maradt iskola, a felügyeletlenség áldozatává lett? oka-e ^Italában ily esetben a felügyelő annak, hogy lelkészképezdébeni képeztetése hézagos, s nem felel meg az élet igényeinek? . . a kérdések maguk felelnek ! . . vagy talán a lelkész, mint a népiskola, hivatalszerinti felügyelője, a néptanitás és nevelésben nyert hézagos, vagy egyoldalú képeztetése dacára is teljesíteni tartozik kötelességét? vagy nem attól kellene-e szüntelen félni, hogy felügyelői hivatalos működése közben, a legszívélyesebb s legtisztább szándékú figyelmeztetését a tanitó, a népnevelés és tanitás terén nyert alaposabb képeztetése, szakavatottsága tapasztalati tényeire való hivatkozással utasitandja vissza, s megtagadandja: csak a tudomány szempontjából szerzett elméleti ős meretek iránytadható jogosultságát?... Akár csak az iskolai növendékek, akár pedig a gyülekezet több vagy kevesebb tagja jelenlétében, csak egyetlen-egy alkalommal történhetett ily erkölcsi vereség nem fejtené-e ki azonnal a lelkész és tanitó közt, a képzettségi versengés engesztelhetetlen harcát? . . Hány lelkész- és tanitóesalácl jóllétét emésztette meg már ily zsurlódások tüze, melyet azután a vallásos hitélet is, egész nemzedéken át keserűen siratott meg. Bizony felette csudálkoznunk kell, hogy a megyei és kerületi gyűléseken évenkint több-több példányban felmerülő ily szomorú esetek kikerülték, vagy nem foglalták el jobban azok figyelmét, kik a lelkész képeztetésére nézve elégnek tartják, ha az: csak a tudomány szempontjából ért a néptanitás és neveléshöz?!!.. A berlini, königsbergi, marburgi és müncheni Lehrerseminarien-eknek: a tanitóképezdének a felsőbb tanintézetektőli, elkülönített felállítása mellett — Somogy által — felhozott példái, legkevesebb biztosítékot sem nyújtanak nekünk az ellen: hogy a népnevelés és tanitás gyakorlati kezelésében avatatlan felügyelők elrontják, hivatalos kötelességük gyakorlása esetében , a gyakorlatiakban is szakavatott tanítók legüdvösebb működését is. Az egyetemből magánynevelők, iskolatanitók, lelkészek, illetőleg iskolafelügyelőkül kilépett ifjak paedagogiai képzettségének hiányai vezették épen arra Buddeust, a tanitóképezdék eszméjének legelső megtestesítőjét, hogy a j é n a i egyetemmel szoros kapcsolatban egy tanitóképezdét állított fel, sGessner-rel (1715) az: „institu tiones rei scho-1 a s t i c a e£ t cimü, a képezdei oktatásmódot tárgyazó jeles munkájában nyíltan kimondotta : ,,hogy a lelkész és néptanítónak hivatásszerű alapos képeztetése, csak a felsőbb tanintézetekkel szoros kapcsolatban álló képezdékben történhetik"... Hivatkozhatnának ezentúl még a boroszlói kamarának, a tanitó— képezdék tárgyában legközelebb kiadott hason irányelvü okmányára, — majd külföldi, több, nevezetes képezde programmjára
