Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-15 / 15. szám

Hogy pedig a sok mellékes kérdésen egyszerre, vagy legalább minél előbb keresztíilessünk, még e lapok t. szerkesztőjéhez van egy kérésem. Előre tudom, hogy jelen cikkemben lesz egy-egy hely, vagy talán az egésznek is iránya olyan, hogy követett theologiai meggyőződésével ha nem is homlokegyenest ellenkezik, de legalább tőle lényegesen eltér. A szigorú következetesség tehát azt követelné, hogy az oly dolgozatokat, melyek nem az ö álláspontjából indulnak ki, lapjából kizárván, utasítsa oda, hol ugyanazon elveket hirdetik, melyek a munkán végig vonulnak. De ö maga tudja legjobban: képes-e magát nálunk különféle színezetet képviselő több egyházi lap föntartani, vagy nem. Én magam is azt hiszem, hogy nem, ugy hogy nem marad egyéb hátra, mint hogy ez értelemben létesítsük az uniót. Fölteszem ennélfogva, hogy jelen cikkemet a benne foglalt elvekért nem fogja kiküszöbölni. És ebből foly már most azon kérésem, hogy egyfelől hagyja megcsonkitatlanul egészen, mivel minden módosítás ellen előlegesen is protestálok; más felöl pedig, hogy mielőtt észrevételeivel kisérné, vagy kisértetné, hagyjon engem előbb kibeszélni. Ha azután lesznek akár neki magának, akár másoknak észrevételeik, azokat nemcsak örömest meghallgatom, söt szükségesnek is tartom, hogy a nagy fontosságú ügyet több oldalról megvitassuk. — És most, a talán nagyon is hosszura nyúlt bevezetés után menjünk át a dologra. — i—s. (Vége köv.) TANULMÁNYOK A PAPI GOND MEZEJEN. (Folytatás.) Az egyház közhelyiségei. Mindannak, mi a közisteni tisztelet céljának van szentelve, a hol Isten és emberek iránti kegyelet nyilatkozik, a lelkipásztor a törvényes felvigyázója, és védelmezni tartozik, ha a község tagjai csekélyre becsülve — kíméletlenül bánnak vele. Értjük itt a templomot és a köztemetőt. A nép rendesen tűrni szokta temploma nyomorú kinézetét, részint mert nincs elég fogékonysága a szép iránt, részint pedig azért, hogy ha nem javitnak, nem kell űzetni; s ha a pap előtt is közönyös, vagy talán puritanismusát a jó izlés határain is tűi viszi, nem csoda, ha némely helyen a templom a legnyomorultabb kunyhó a községben. Főként uj templom építésénél vigyázzon a pap nehogy tudatlanságból vagy fukarságból Ízléstelen és célszerűtlen épületet emeljenek, mely századokig fog tanúságot tenni épitöi lelki szegénységéről. A bárbár középkor templom építészeti tekintetben tanitó mesterünk lehet! Azonban a pap itt hamar tűlságba is mehet, ha t. i. hallgatói anyagi erejét jóval felülhaladó pompás templomot építtet, s ezáltal a szegény népet adósságba keveri, — mire magunk is tudunk példákat. Az ilyen hibától már a keresztyéni szeretetnek is meg kellene óvni a lelkészt, de minden esetre meg a felsőbb egyházi testületek ellenörkodésének. A nép soha sem fog kegyelettel lépni azon templomba, mely öt érezhetöleg megterhelte adóssággal. — Vigyázzon a pap arra is, hogy a templom tiszta, és kellőleg szellőztetve legyen. Meg sem emlitenök ezt, ha nem jártunk volna olyan templomban, mely ben a székek alatt egy emberkort ért szemét keltett undort a jobbérzésüekben, s a vakolat a tégláig le volt omolva. — Ha csak a magyar ref. templomok kinézéséról kellene népünk vallásosságára következtetést vonnunk, nem mérnők a magyart a legvallásosabb népek közé sorolni! Sok községben a templom az egyedüli alkalmas helyiség, hol a népesebb gyűléseket lehet tartani, s kívánják is néha ezen célra használni. Németországon az is szokásban van, hogy a templomban orgonaconcertet adnak, s e szokásnak ott sok védője akad, kik ugy okoskodnak, hogy orgonaconcertet egyebütt nem lehet adni, s különben is a zene, ha szorosan egyházi stylban van tartva, az isteni tisztelettel közelről atyafias, annyira, hogy a hallgatóban buzgóságot ébreszt, és igy az isteni tiszteletnek egy nemévé válik. Lehet a dolgot ilyen ideális oldalról is tekinteni, de tényleg mégis a vallásos kebelben némi különös érzést költ, midőn a templomajtóban a beléptijegyet kérik, vagy a Haarlemi organista tiz forintot fizettet magának, hogy az ott levő, a kontinensen legnagyobbszerü orgonán egy óráig játszék! Igaz, hogy a protestáns fogalom szerint a templom csak gyülhely, és nem szent, mint a katholikusoké, hol naponként teophaniák történnek; de nálunk is szent célra, isteni tiszteletre rendelt gyülhely, s ettől eltérő célokra a mig csak lehet, ne engedjük át. S mi a temetőt illeti: vigyázzunk, hogy ne tekintse a nép baromlegelönek, mint sok helyen szokás, hanem kegyelettel viseltessék iránta. A temető kinézéséröl mindig lehet következtetni a nép lelkületére : a németországi temetők bájoló szép kertek, a franciának hiúsága és dicsvágya temetőiben is meglátszik, még szembetűnőbb a holland temetőkön a nép szigorú puritán szelleme. Nemzetem iránti nagy szeretetből nem örömest vinném át nálunk is ezen elv szigorú alkalmazását, — a mi temetőink megdöbbentő kegyeletlenségről, a miveltség és jó izlés hiányáról tanúskodnak. — Használjunk lel tehát minden alkalmat, hogy híveinkben erkölcsi és aesthetikai érzést ébresszünk; tartsuk magunk is tiszteletben temetőinket, ne használjuk kaszálónak, hanem változtassuk kertekké; ha jobban néznek ki, inkább felébred a népben is a kegyelet irántok, s a helyett, hogy mások sirját rongálná, a hozzá tartozókat fogja szépíteni. Végül, a törvényt is hivjuk segítségül az ellen, ki a sírokat és emlékeket rongálja. Pásztori felvigyázatunkat azokra is kénytelenek vagyunk kiterjeszteni, kikben a kegyelet nem hiányzik ugyan, de igen a jó izlés. Falusi temetőinket vagy formátlan cölöpök, vagy még ezeknél is kellemetlenebb ízléstelen figurák díszítik, a feliratok pedig minden kritikán alul állanak. Minden kornak és vidéknek van ugyan bizonyos sajátsága a feliratokra nézve, mit a nép fejéből tökéletesen kierőszakolni nem lehet, de a pap kellő tapintattal itt is sokat tehet, oda viheti hallgatóit, hogy a felirat készítését reá bizzák. A katholikusok halottak napján ki szokták világítani temetőiket, felékesítik a sírokat, s imádkoznak felettök, mihez néhol még zenét is csatolnak. Ezen szokást sok protestáns ugy kívánja nézni, mint a kegyelet nyilatkozatát, és pártolja. Mellőzve, hogy a valódi kegyelet épen valódiságát