Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-08 / 14. szám
nemzet kebelébe Methodius és Cyrillus hintették el a keresztyénség magvait 850—863 években. Az úgynevezett Cyr i 11 betűk nem római hanem szláv betűk s ha Cyrill a nyugoti császári birodalomból lépett volna fel a Duna balpartján lakó római telepek megtérítésére, azon esetben nem lett volna szüksége uj alakú betűk feltalálására, feltéve liogy ezen telepek Ösrómai származásúak lettek volna. — Kétségtelen tehát hogy Cyrill a szlávok számára találta fel sajátságos alaku betűit s hogy épen e szlávirás és szlávirodalom volt az, a mely századokon át nyomta, elfojtotta az oláh egyházi irodalom létrejöhetését; mely betűktől az ujabbkori gyors reform dacára is oly nehezen birnak elszokni az oláh papok. Célom levén a legrégibb kortól egész 1865-ig felmutatni mind azt mit az oláh egyházi irodalom létrehozott, ugy vélem, leghelyesebben cselekszem, ha századonként osztom fel az egészet. Kezdjük tehát a 16-ik századon. A XVI-i k századi oláh egyházi-irodalom termékei. Az oláhnyelv legalöbb is hazánkban Erdélyben vitetett be a templomok és iskolákba, mint nemzeti nyelv, 1550-ben, tehát azon időben midőn már a reformacio virágzásban volt hazánkban. Ellenben Moldvában és Oláhországban, hova a reformatio sugárai át nem hatottak volt, csak egy század múlva ébredt fel annyira a nemzetiség szeretete, hogy a szláv helyeit az oláhnyelvet vigyék be a templomokba, t. i. csakis 1640-ben midőn Oláhországban Máté Baszszaráb és Moldvában Farkas •— Lupuj — Vazul voltak a hospodárok. Két olyan uralkodó, kik a Rákócziakkal szoros barátságban élvén, ezeknek a magyar egyházi irodalom körüli örökemlékü buzgalma az oláhvajdák buzgóságának felébresztésére minden bizonynyal igen nagy hatással bírhatott. E században Moldva-Oláhországban nem volt egyetlen egy nyomda sem. Azon tizennégy darab könyv, melyeket az oláh egyházi irodalom a 16-ik századból bir, mind hazánkban Erdélyben jelent meg. Iia Erdélyben nem lett volna két olyan nemzet t. i. a magyar és szász, melyek a reformatiót örömtelt kebellel üdvözölték, alig ha volna ma egyetlen egy darab könyve is azon századból a román egyházi irodalomnak. — Lássuk azon könyveknek címét és megjelenési idejöket. 1. Psaltirea azaz Zsoltárok 1577 Brassóban, fordította és kiadta Kores György diákon Báthori Kristóf idejében. 2. O-Miliariu vagy Homilia 1580 Brassó. 3. Tritavanghelu in folio „ „ 4. Pravila „ „ 5. Tilcu Evangeliilor vagy az evangyéliomok magyarázata in folio. 6. Evangelia cu tilcu „ „ „ 7. Carte de rugeciuni romenesci vagy román imakönyv Lukács Krostel brassói bírótól 1580. 8. Palia vagy két könyv Mózes 5 könyvéből 1581. 9. Ugyan ez t. i. a 3 utolsó könyv 1583. 10. Liturgia slavona 1588 Korestöl. Brassó. 11. Cartea Moldaviei „ ,, „ A más három csak töredék. Ezen században tehát épen Brassó a reformacio egyik legkitűnőbb városa, Hontérnek székhelye szüli az oláh egyházi irodalmat, s annak legkitűnőbb munkása Kores is ott támadott; de Hontér s illetőleg a reformatio nélkül bizonynyal ö sem támadott volna. Lássuk : A XVII-ik századot. — E század negyedik tizedében két jeles hazafi és vallásos fejedelem uralkodott Moldva-Oláhországban, kiket már emiitettem is, u. m. Máté Oláhországban és Farkas Moldvában, Máté, kit Í.Rákóczi Gy. segített a vajdaságra — hozatta Oláhországba Macedóniából a legelső nyomdát 1630-ban s a sz. Agora zárdában állittatá fel, 1652-en székvárosába Tirgovistre tétette át, s ott működött 1716-ig. Farkas moldvai vajda is, Máté által buzdittatva 1640-én nyomdát állított Jászvásáron. Ugyancsak e században még a következő oláh nyomdák keletkeztek. 1650-en Dószita Mitropolit alatt Szuesávában; ma is meg van. — 1675 Duka Vajda és Varlaam Mitropolit alatt Bukurestben, fenállott egészen 1830-ig. 1691-en Mitrofán püspök Buzeoban, fenállott 1702-ig. 1694-en Ilfovmegye Znágov kolostorában állíttatott fel a fej e d e 1 m i n y o m d a. E szerint a 17-ik században hat nyomda állíttatott fel Moldva-Oláhországban melyekhez adva az erdélyi öt nyomdát, összesen tizenegy nyomda terjesztette az oláh nemzet között nemzeti nyelven a szentírást, zsoltárokat és több vallásos tárgyú könyveket. Halhatatlan érdemök van ebben főleg első és második Rákóci fejedelmeinknek, Máté és Lupuj vajdáknak. A két első saját költségén nyomtatta ki a szentírást Fehérvárt oláh nyelven, csakhogy az oláh népet megnyerje a reformationak. Nem állhat meg tehát a józan kritika előtt az ujabbkori román történetírók azon állítása, mintha az erdélyi fejedelmek a 17-ik században a kalvinismus vagy is a megtisztított tudomány ürügye alatt a magyarnyelvet igyekeztek volna reá erőszakolni az oláhságra, amit pedig még legújabban is még egy B r e t y á n ó János is oly fennen hirdet a párisi opinion nationaleban és ilt Bukarestben a „Románul" napi lapban. '"') Ellenkezőleg épen azt mondjuk, hogy a kalvinismus azaz a reformatio s illetőleg az erdélyi magyar református fejedelmek adták kezébe a románnépnek a legelső vallásos könyveket saját nemzeri nyelvén; mit bizonyosan nem tettek volna ha a magyarismus és nem a reformatio terjesztése lett volna kitűzött céljok. Szerencse az oláhnemzetre nézve, hogy a már akkor is míveltebb magyar és szász nemzet lelkesedve fogadta a reformaliot és ez által közvetve hatott az oláh irodalom megszületésére; e nélkül nem tudom mikor szabadult volna meg isteni tiszteletük a szlávismus nyomása alól s nem tudom, hol állana irodalmuk ezen kálvinista fejedelmek áldozatai nélkül. Azt is meg kellene ezen uraknak fontolni, hogy a tizenhetedik század a forrongó vallásos eszmék és nein a nemzetiségek uralkodó százada volt. A Rákóciak és Apafiak való, hogy megkívánták nyerni az oláhságot az evangyéliomi vallásnak ; de magyarító törekvésekről azon korból szó sem lehet. A tizenhetedik századhói a mint látom van a román *) Lástl a Komanulu idei március 7 /is és 8 /2 0 ik szamait.
