Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-08 / 14. szám

eset — mondhatni — soha sem ismétli magát, épen azért lehetetlen minden alkalomra találó szabályt adni; sőt lehe*tetlenséggel határos olyan általános elveket és alapigazságokat állitani fel, melyek minden kifogáson felül álljanak, kivált ha a részletekre is ki akarunk terjeszkedni. De minél inkább az általános, lélektani mezőn maradunk, elveink annál kevésbé fognak kifogás alá jöhetni, s alkalmazásuk is annál biztosabb és gazdagabb lesz. Hogy a lelkész a pásztori gondviselést célszerűen gyakorolhassa, figyelemmel kell kisérnie híveinek nyilvános és házi életét, rendes és rendkívüli körülményeit, s általában mindent, mi által a keresztyéni élet nyerhet, vagy veszteséget szenvedhet. E célt azáltal érheti el, ha híveit időszakonként saját házaiknál meglátogatja. Ez által megismerheti egész községét, mit a mások tudósitása ki nem pótolhat; s ne is pótoljon, mert az kémrendszer volna ; szorosabb öszszeköttetésbe jő gyülekezete minden tagjával, sok roszat megakadályozhat és sok jót életbe léptethet, — szóval, a jól rendezett pásztori látogatás ha nem is az egyedüli, de minden esetre a legfőbb eszköz a pásztori gondviselés hü teljesítésére. A pásztori látogatást az egyházi törvényhozásnak kellene szabályozni, s ez esetben itt csak hivatkoznánk a törvényekre ; de miután nálunk nincs ugy, csak az elveket jelölhetjük ki, melyeket szeme előtt tarthat az, ki községében ezen régi kálvinista intézményt halottaiból fel akarja támasztani : Látogatásait rendszerezze, bizonyos időszakonként részeltesse benne gyülekezetének minden tagját, de mindenek felett azokat, kiknek legtöbb szükségök van gondviselésére, s igyekezzék mindnyájok vallásos-erkölcsi életére hasznos befolyást gyakorolni alkalmas intés, dorgálás, bátorítás által. — Válaszszon alkalmas időt és körülményeket, midőn látogatásából legtöbb hasznot remélhet. Nem alkalmas pl. az ünnepnap, minthogy híveit társaságban, mulatságok közt találja, nem alkalmas falun a nyári munka ideje stb. Idejét se igen hosszura, se igen rövidre ne szabja, s járjon el benne teljes komolysággal, hűséggel és szeretettel. — Kivált ifjii pap felvehet maga mellé látogatásaiban egy köztiszteletben álló pesbitert, hogy szükség esetén tanácsát kikérhesse. A pásztori látogatást először Kálvin léptette életbe Genfben, a gyónás lényegét akarva vele pótolni, miután alakját teljesen elvetette. Hogy a gyónás helyett állította fel, megtetszik onnan is, hogy idejét Úrvacsora osztás előtti hétre határozta, s ajánlotta, hogy a pap szólítsa fel ekkor a híveket, hogy az Úrasztalánál jelenjenek meg. A genfi egyházból vette át a hollandi ref. egyház, hol azóta folytonosan életben van, habár célja felöl időnként külömböző nézetek uralkodtak, pl. hogy célja a jó rend fentartása a gyülekezetben, hogy a hívek az Úrvacsora vételre felszólittassanak és előkészítessenek, hogy intést, vigasztalást és bátorítást nyerjenek az erény gyakorlására. A legújabb egyházi törvények is (1857) rendelik, hogy „a pap szorgalmasan gyakorolja a pásztori gondviselést, mindenekfölött rendszeres pásztori látogatások által." Talán igen kevesen vannak paptársaim közölt, kik ez igénytelen sorok olvasása közben egy hosszú sor ellenvetést ne gondoltak volna ki ajánlatom ellen, hogy t. i. ez állal a pap sok kellemetlenségnek, rosz fogadtatásnak, kellemetlen tapasztalatoknak teszi ki magát; közvetlen érintkezésbe jő mindenféle roszszal, mi gyülekezetében előfordul, mindenféle visszássággal és bűnnel, és hogy ezen ellenséges elemek közt mindig ugy beszélhessen és cselekedhessek, hogy Isten országa részére mindig nyereséget szerezzen és sohase kárt, e végből oly sok belátásra, ön uralkodásra, szeretetre van szüksége, mennyit gyenge emberi erőtől kívánni sem lehet; nem számítva a sok időt, fáradságot és az egészség veszélyeztetését, melyekkel a pásztori látogatás együtt jár. Tehát félre ezen újítással, vagy — talán — kémrendszerrel! Bizonyára sok igaz van ezen ellenvetésekben, mert a pásztori látogatás együtt jár a leirt nehézségekkel; de az is igaz, hogy a lelkipásztori hivatal nem a puhaság párnája, a jó pásztornak még életét is fel kell áldozni a juhokért. (Ján. 10, 11) Csakis az ujitás és kémrendszer lehető vádjai ellen kívánóin ajánlatomat igazolni. Az első ellen az által, hogy hivatkozom a pásztori látogatásnak csak most emiitett régi eredetére, és több protestáns országra, hol azóta folytonosan gyakorlatban van. A mi egyházunk történetében nem tudtam ugyan semmi nyomára akadni, de valószínűnek tartom, hogy régebb ezen oly határozottan kálvinista egyházban is meg volt. Nem újításról van itt szó, hanem egy régi, de gyakorlatból kiment igen célszerű intézkedés felelevenítéséről, mely nélkül pásztori gondviselésről szó sem lehet. És nem kémrendszerről, hanem a vallásos és erkölcsi élet ápolását, ellenőrzését célzó oly intézkedésről, melyet a tapasztalás minden

ütt hasznosnak bizonyított. Épen azért a hivek rendszeres látogatását, mint a pásztori gondviselés csaknem egyedüli eszközét, újból is ajánlom paptársaim figyelmébe. Hogy a kereskedő holland nép között a vallásosság és erkölcsiség oly magas fokon, Európa népei közt legmagasabban áll: ezért a dicsőség jelentékeny része a jó református lelkipásztorokat illeti. A lelkipásztornak, mint olyannak célja, hogy a vallásos és erkölcsi életet lökélyesitse s részt vegyen hívei örömében és bánatában. E célt jól rendezett pásztori látogatások nélkül elérni nem fogja; de ez mégis csak egyik eszköz, habár a legfontosabb is. Ezenkívül ki kell terjesztenie figyelmét minden olyan körülményre, mi által a kezére bízott nyájban a keresztyéni élet nyerhet vagy veszíthet. A keresztyén egyház egy vallásos erkölcsi intézmény, következőleg a keresztyéni élet egyik szükséges alkatrésze a vallásosság, mit előmozdítani célja Isten igéjének, és feladata a lelkipásztornak. Az élénkebb vallásosság nyilatkozni szokott rendszerint a szorgalmasabb templom gyakorlásban és Úrvacsorával való élésben, magán isteni tiszteletek tartásában s a vallásos egyletek célja előmozdításában. A vallásosság mezején uj életet ébreszteni mindenekfölött az