Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-03-25 / 12. szám

tet s vitték a templom felé. Itt — miután a test a tornácban letétetett kövecsesi pap s e.in. aljegyző Béki Sámuel szónokolt Ján. XVII: 4, 5, 6 verseiről, a roppant gyülekezet teljes elismerésével találkozván. Kint a sirnál keleméri pap Sóós Lajos mondotta el szeretett szomszédja és pályatársa felett a „requiescant in pace"-t. Siratja az elköltözöttet ritka jelességü özvegye Elek Lidia asszony, és egyetlen fia, az iglói iskolában tanuló 14 éves Gyula, a gyülekezetnek öt szeretett tagjaival, és számos barátai s tisztelőivel. — Az utánna kelő fájdalmat azonban enyhiti azon kevés protestáns papnak jutott szerencse, hogy az előre látó takarékos és munkás atya, gyámolitva gondos hü- neje által, vagyonilag ha nem sokat, annyit minden esetre hagyott, hogy övéi biztosítva vannak kétségbe ejtő gond és aggodalom ellen. Örök béke az elköltözöttel. — Ne feledjük el teljes elismerést szavazni a helybeli ref. egyházi éneklő karnak, mely helybeli iskolatanitó t. Beke József által rövid pár év alatt szerveztetvén, a képzettségnek már is szép fokára vivta fel magát, s mint ilyen az egész temetés alatt kitűnően énekelt. KÖNYVÉSZET. A volt jobbágyság hármas könyve. Különös tekintettel a földmivelő osztályra. Irta Boross Mihály. Tiszta jövedelem a fejérmegyei kórházé. Előfizetési ára 40, bolti ára 60 krajcár. Ezen müvecske, mely mint cime is mutatja a volt jobbágyságnak van szánva, népies, könnyen érthető nyelvezettel irva magában foglalja Magyarország rövid történetét I. Istvántól máig ; hazánk közjogát s az 1848-iki törvényeket. Valóban égető szükség volt ily munka, mely megismertesse a volt jobbágyokkal a régi és mostani helyzete közötti külömbséget, s azon törvényeket, melyek őket szabadokká tették, szükség volt ez már csak azért is, mert még ma is vannak gonosz lelkűek, kik a népet azzal ámitják, hogy a jobbágyság megszüntetésére a nemes osztály kényszerítve volt, s ha lehetne ezt ismét visszaidézné. Az e könyvben foglalt szebbnél-szebb szónoklat-darabokból meg fog győződni népünk, hogy a nemesek szabadelvű része már előbb óhajtotta a jobbágyoknak megadni azt, amit csak 1848-ban sikerült kivinnie ; épen ez okból különösen a lelkész urak figyelmébe ajánljuk e művecskét, s reméljük nem fogják elmulasztani ezt híveik között mentül szélesebb körben terjeszteni. Megemlítjük még, hogy B. Mihály úr művének végén kijelenti, miszerint a volt jobbágyok e következőket várják a jelen országgyűléstől: 1) a vásárjog eltörlését; 2) a vadászatjog eltörlését; 3) a bormérési jog eltörlését; 4) a hegyvám eltörlését; 5) a mészárszékjog eltörlését. Sajnáljuk, hogy B. Mihály úr, valószínűleg elhamarkodásból, müvébe néhány oly, habár látszólag lényegtelen tévedéseket csúsztatott be, melyeket szó nélkül hagynunk nem lehet, ilyen, hogy többet ne említsünk, az az állítása, miszerint Magyarországban a törvényhozásban egyedül a királyt illeti a kezdeményezési jog, holott pedig köztudomásilag ez nem áll, mi ezt csak azért említettük fel, hogy, ha, mint kétségtelen, munkája második kiadást ér, ezen és más ilyes, inkább tollhibáknak vehető tévedéseket okvetlenül kijavítani szíveskedjék. ADAKOZÁS. A bukovinai szűkölködő magyar reformátusokrészére: t. szerkesztő űr! Bukovinai szegény hitsorsaink Ínséges állapotját tudtul adván az Isten házában híveimnek, — bár magok is szegény földnélküli Zsellér emberek, bár az egyházi építkezésekben csaknem kimerültek : szavam mindamellett megértették, felhívásomnak kész szívvel engedtek, — s tehetségük szerint siettek a keresztyéni szeretet szent oltárára áldozataikat felajánlani. Adakozásaikból ime itt küldök 9 frt 20 krt o. értékben mely összeghez tettes Tóth János fögondnok űr 1 o. é. frtot adván. — Összesen 10 frt 20 krt o. é. Kótajban, mart. hó 13-án 1866. Várady Pál, kótaji ref. lelkész. Nt. szerkesztő űr ! Mi itt az ország szélén lakó magyarok szinte mások segélyezésére szorult ismeretes szegények vagyunk ugyan; de mégis hogy a nálunk még sokkal nagyobb nyomorban lévő éhhalállal küzködő bukovinai ref. testvéreinken némileg segíthessünk; — alól irt jobb módú reform, hallgatóimtól sikerülvén összeszedegetnem 11 o. é. frtot, — ezt mint a keresztyéni kötelesség és érzékeny részvét csekély, de szives áldozatát, azon buzgó óhajtással van szerencsém küldeni, — vajha azok kiket a gondviselés kedvezőbb állapotba helyezett tetemesb segélylyel sietnének éhező magyar testvéreink kínainak enyhítésére: — az adakozók névsora: Mányoki Imre 50 kr, Dali József 1 frt, Csáki Pál 1 frt, Peák Béla 1 frt, Bodnár Mihály 1 frt, Balog János 1 frt, Oláh József 1 frt, Sándor István 30 kr, Cséki Mihály 40 kr, Szabó István 50 kr, Horváth Sándor 50 kr, Balaton István 30 kr, Soós István 10 kr, Fejes Ferenc 20 kr, Kováts János 10 kr, és több egyesek adtak 2 frt 10 kr. Újvidéken, febr. 27. 1866. Mányoki Imre m. k. ref. r. pap. JELENTÉS. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" a szerkesztőség minden törekvése dacára már két év óta csak nagy nehezen tudta magát fentartani, jelenleg pedig az előfizetők száma annyira megcsökkent, hogy ha igy marad, azt ezen folyó év bevégeztével okvetlen meg kell szüntetni. Ha azért a tisztelt hitrokonok ugy látják, hogy az egyház és iskola érdeke megkivánja ez egyetlen protestáns heti közlöny fenállását: méltóztassanak annak jövő fenmaradását kellő számú előfizetők gyűjtése által lehetővé tenni. A szerkesztőség e tekintetből a következő évnegyedre uj előfizetést nyit. 3 év negyedre 6, félévre 4, s egy évnegyedre 2 frttal. S z e r k. TARTALOM : A deismus iránya és hatása. — Iskolaügy: A népiskola a XIX. században. — Könyvismertetés: Észrevételek Ballagi Mór úrnak. — Belföld: Belső-Somogy. — Külföldi irodalom: Predigten, gehalten im akademischen Grottesdienst zu Heidelberg. — Tárca: Missio-ügy. — Pomáz. — Gyászhír. — Könyvészet. — Adakozás. — Jelentés. Felelős szerkesztő s kiadó Dr. Ballagi Mór. Pest. Nyomatott Engel és Mandellonál. (Egyetem-utca 2. sz.) Mai számhoz mellékelve van : Előfizetési felhivás a „Képes Újság" 1866. april-septemberi folyamára.